Ajánlj egy filmet estére!

A Kritikus Tömeg internetes filmadatbázis kezdetben pár tucat ember algoritmus alapján működő filmajánlója volt, ma már több ezer mozibolond felhasználónak kínál mindennapi szórakozást és közösségi élményt. A nonprofit filmes közösségi oldal megújulása alkalmából beszélgettünk az ötletgazda szerkesztővel, Németh Andrással (alias cucu).



Mi ma a Kritikus Tömeg, azaz a KT?

Eredetileg filmajánló gépnek szántam, de több lett annál: filmrajongók közössége. Azok az emberek éltetik, akik éjjel-nappal, de legalábbis gyakran néznek filmet, és a tudásukat megosztják egymással. Sok hardcore filmrajongó népesíti be a KT-t, akik számára a film nemcsak esti szórakozás, hanem szenvedély. Ezért úgy gondolom, olyan tudatosabb filmnézők számára lehet igazán érdekes az oldal, akiket nemcsak az aktuális mozifilmek érdekelnek, hanem bármi a filmtörténetből, és szeretnek a látottakról komolyabban diskurálni. Ugyanakkor továbbra is hasznos a KT az alkalmi filmnézőknek is. Plusz szerintem egy csomó ember a KT használata révén válhat komolyabb filmrajongóvá. Ezért is cél az augusztus óta megújult oldalon, hogy a felhasználóknak összetettebb filmes profilja legyen – kedvenc műfajokkal, országokkal, filmnézési szokásokkal. Így a Kritikus Tömeg egyfajta filmnézői önismereti tesztként is működhet.

Honnan jött az ötlet?

Az alapötlet a 2002-es Titanic Filmfesztiválon pattant ki a fejemből. Zavart, hogy milyen problémás kritikák alapján filmet választani, mert nem biztos, hogy az adott ítész véleménye passzol az egyéni ízlésemhez. Ekkor jött az ihlet: mi lenne, ha csinálnék egy oldalt, ami nézői szavazatokból algoritmus alapján megmondja, milyen film jönne be nekem. Hajdanán Excelben gyűjtöttem a saját szavazataimat, akkor volt körülbelül öt-hatszáz film, ezekből indult el a KT. Aztán meghirdettem az oldalt pár filmes fórumon, hogy mások is szavazzanak. Pár lelkes felhasználót bevettem a szerkesztők közé, akik segítettek az adatbázis bővítésében, így hamarosan már nem csak az én ízlésemnek felelt meg a Kritikus Tömeg kínálata.

Hogyan formálódott közösséggé, filmes fórummá a KT?

Először körbeküldtem családtagoknak, barátoknak, majd fórumokon népszerűsítettem az oldalt. Jó néhányan elcsábultak, aztán egymást hívták az emberek. Már nem emlékszem pontosan, hogy Olórin szólt Hannibalnak (két ősfórumozó és szerkesztő), vagy fordítva, de valahogy így ment annak idején a közösséggyarapodás. A Vox fórumáról például sokan jöttek át. Kezdetben tíz-húsz ember volt jelen (mellettük száz-kétszázan már szavazgattak), ez a szám az évek során jelentősen nőtt.

Kik használják az oldalt?

Volt egy időszak, amikor nagyon pörgött a fórum, néha szinte chatté alakult, ami annyira azért nem volt jó. Amikor belevágtunk, huszonegynéhány évesek voltunk. Egyetemista korunkban sokkal több időnk volt filmeket nézni. Akkor fejlesztgettem, tartalmat töltöttem fel, és még filmekre is volt időm. Mostanában döntenem kell, hogy munka után a KT-t fejlesztem, vagy megnézek egy filmet, és legtöbbször az előbbi nyer. A régiek gyakran panaszkodnak, hogy felhígult a közösség, nem nagyon örülnek az újoncoknak. De az új emberek regisztrációja és aktivitása elengedhetetlen. Mostanában kevesebb új aktív tag jön, de szerencsére azért mégiscsak szállingóznak a fiatalok, mint a gimnazista ChrisAdam (Csabai Kristóf), aki mindenevőként úgy veti bele magát a filmek világába, mint hajdan mi. A másik véglet Ugor (Várhelyi Iván), aki a legaktívabb szerkesztő, ő viszi fel jelenleg a legtöbb filmet: nemrég vonult nyugdíjba, így most „főállásban” ezt a munkát végzi − filmszeretetből, mindenféle díjazás nélkül, ahogy mindannyian.



A feltöltésen kívül mit csinálnak a szerkesztők?

Körülbelül egy tucat embernek van most szerkesztői jogosultsága: ez a filmfeltöltésen kívül moderátori feladatokat is jelent – ami tök nehéz egy ilyen közösségben. Hogyan lehet egyszerre biztosítani a szabad beszélgetést és a kényes témák elkerülését? Gondolok itt a politikai, vallási állásfoglalásokra, amelyek tapasztalatom szerint mindig idióta veszekedésekbe fulladnak. Van is egy szabályzatunk, ami elég laza, általános alapelveket fogalmaz meg, tágan értelmezhető. Talán a moderációt, ahogy a filmfeltöltést is lehetne közösségibbé tenni. Még csak találgatunk, milyen módja lehetne ennek. Az új oldalon már sokkal kevesebb jelentősége lesz a szerkesztői rangnak, az a célom, hogy a felhasználók minél interaktívabban vehessenek részt a KT életében.

Nagy hagyománya van a KT-találkozóknak. Mennyire megvalósíthatók ezek ilyen nagy közösséggel?

Az első találkozók apropója a Kritikus Tömeg októberi szülinapja, illetve éves filmes díjkiosztója, a februári Arany Vapiti „gála” volt. De megesett, hogy évente háromszor is összefutottunk, legtöbbször a Puskin Mozi vagy az Uránia kávézójában. Mostanában nagyjából tíz-tizenkét ember az állandó résztvevő, a szerkesztők és néhány törzstag. Párszor nekem is ki kellett hagynom sajnos, habár az első találkáról egyébként rendkívül felvillanyozva mentem haza, jó volt látni, hogy lelkesek az emberek, hogy van egy közösség, ami megdöglik a filmekért. Mikor az első összejövetelről hazamentem, három napig csak bütyköltem a Kritikus Tömeget, hogy még jobb legyen az oldal. Jó érzés, ha az ember látja, hogy nem csak magának csinál valamit.



Mi is ez a Vapiti-díj?

2003-ban adtuk át az Arany Vapitit először. Ezt arra találtuk ki, hogy legyen egy filmes díj, ami a KT közösségének tudását és ízlését tükrözi. Nagyjából az Oscar-díjjal párhuzamosan osztjuk ki: az Aranyat a legjobb filmnek, az Ezüstöket pedig a színészeknek és színésznőknek. Minden Magyarországon bemutatott filmalkotás részt vehet a kétfordulós versenyben. Az első fordulóban három filmet lehet jelölni kizárólag törzstagoknak, s mindenki a súlya (filmes tapasztalata) alapján adhatja le voksát, így kap a dolog némi szakmaiságot, hiszen a több filmet látott felhasználók szavazata számít leginkább. A második fordulóban a tíz legjobb film játszik, amelyből már csak egyet lehet választani, itt már mindenki azonos súllyal szavazhat. A díj közösségteremtő funkciója mellett többek között azért jó, mert akiknek kevesebb idejük jut filmnézésre, azok a Vapiti-szavazást figyelve értesülhetnek a filmes világ aktuális nagyágyúiról.

Ha már emlegettük: mit jelent a felhasználók „súlya”?

A súly hozzávetőleg azt jelenti, hogy milyen nagy a filmes tudásod. Ez a tapasztalat és a kompetencia jellemzőkből tevődik össze. A tapasztalat az eddig látott filmek számát jelenti. A kompetencia az aktuális évben bemutatott filmek közül megtekintettek száma. Hiszen nézhet valaki tengernyi filmet, de ha csak egy-két friss alkotást látott, akkor nem sokat tud hozzátenni a Vapitihez.

Hogyan működik az oldal osztályozási rendszere?

Ötpontos rendszer működik, azaz egy filmet lehet zseniálisra (5), jóra (4), oké/elmegyre (3), rosszra (2) és nézhetetlenre (1) értékelni. Visszatérő kérdés, hogy nem lehetne-e ötös helyett tizes skálát használni. Ezzel az a baj, hogy ha tízesre váltanánk, akkor az összes meglevő szavazat (jelenleg körülbelül kétmillió darab) érvényét vesztené.



Kik azok a törzstagok?

Volt egy forgalmas időszak a Kritikus Tömegen, amikor sokan csak azért jöttek, hogy megvédjék a saját kedvenc filmjüket. Az ominózus Silent Hill-vita volt ilyen, amikor a film rajongói dühödten támadtak a fórumon a negatív véleményt nyilvánítókra, s csak azért regisztráltak, hogy javítsák kedvencük átlagát. Megjelentek marketingesek is, például magyar filmek PR-osai, illetve rendezők rokonai, s direkt istenítették az adott alkotást. Ekkor merült fel, hogy mi lenne, ha bevezetnénk a törzstagságot a rendszeresen visszatérők kedvéért, akik aktívak is, és arra használják az oldalt, amire való. Ha hosszabb időn keresztül aktív vagy, megkapod a rangot. A szavazatod csak ekkor fog beleszámítani a filmek átlagába. Ha csak azért regisztrál valaki, hogy felnyomja az adott film átlagát, annak nem fog számítani a szavazata.

Ezek szerint a magyar filmszakmában is van súlya a Kritikus Tömegnek?

Vannak jelen magyar filmalkotók az oldalon. Én Janisch Attilával leveleztem egyszer, aki figyelte az oldalt, és nehezményezte, hogy bizonyos díjai miért nem kerültek fel az adatbázisba. Sajnos hiába magyaráztam neki, hogy olyan díjak nem kerülnek fel a KT-ra, amelyeket összesen háromszor osztottak ki, mert akkor fejetlenség uralkodna. A Kritikus Tömeg egységességre törekszik, csak így lehet megőrizni filmajánló funkcióját.



Tényleg, hogyan is működik ez az ajánlás?

A KT szavazatokat és filmeket hasonlít össze: korábbi megtekintések (műfaj, értékelés, ország) alapján ajánl neked ismeretlen filmet. Vagy akár felhasználókat is, akik hozzád hasonló ízlésűek. Őket beveheted a „kedvenceid” közé, akiknek a szavazatait és hozzászólásait kiemeli a KT számodra.

„Nem akarom megnézni” – mit jelent ez a Kritikus Tömegen?

Az oldal egyik furcsa funkciója a „nem akarom megnézni” opció a filmek adatlapján. Ennek az a sztorija, hogy kezdetben voltak olyanok, akik pusztán azért vágtak rá nézhetetlent, azaz 1-est egy filmre (lásd a Gát György-féle Kis Vuk esetét), hogy kinyilvánítsák vele szemben az ellenszenvüket. Felmerült, hogy legyen egy látványos módja annak, hogy kifejezze valaki utálatát egy művel kapcsolatban. Erre való a „nem akarom megnézni” gomb. De azért a KT inkább a „meg akarom nézni”-kategóriába eső filmekre épít.

Milyen típusú filmeket néznek a legtöbben szerinted?

Mikor próbáltam az új rendszer miatt kategorizálni a súlyok és szavazatok alapján a felhasználókat, érdekes dolgokat láttam: az amerikai filmek meglepően dominálják még a Kritikus Tömeget is.

Mi a helyzet a sorozatokkal?

Hát igen, ez a kérdés már legalább nyolc éve rendszeresen felmerül. Nekem több ember is mondta, hogy nincs kedve filmeket nézni, helyette inkább fogyaszt negyvenperces sorozatokat. Ám rendkívül időigényes és bonyolult lenne a sorozatokat bevinni az adatbázisba. A filmes adatbázis mostanra elég bő lett, több mint hatvanezer filmet tartalmaz, és napi szinten jönnek a kérések, mit tegyünk még fel. Ha most belevágunk a sorozatokba, az nagyon messzire vinne, s nem biztos, hogy a KT komolyan vehető lenne e téren.

Egyébként a design, illetve a „kritikus kód” mennyiben a te munkád?

A régi kódot nagyrészt én írtam, bár egy időben az egyik szerkesztő, azazell0 is besegített, aki a filmek és a vegyészet mellett a programozáshoz is ért. Az újraírt verzió eddig teljesen az én munkám, de mivel nyílt forráskódú, bárki fejleszthet bele. A jelenlegi designért szintén én vagyok a felelős, bár a Vapiti-logót egy profi grafikus csinálta, és egyszer szeretném az egészet egy hozzáértő emberrel „lecsiszolni”.

Van egy „kassza” nevű menü az oldalsávban. Ezek szerint pénzbe kerül fenntartani az oldalt?

Kezdetben ingyenes szervert használtunk, reklámokkal. De ezeknek kicsi a kapacitásuk, amit hamar túlléptünk. Szerencsére találtam egy szervert évi húszezer forintért, ami még saját zsebből is megoldható volt. Aztán később ez is „betelt”. A saját cégem keretében lett saját szerverünk, amelyre fel tudtuk tenni a Kritikus Tömeget. Augusztusig ott volt, de közben a cégem megszűnt. A legutóbbi szerver fenntartása évi százezerbe került. Innen jött a támogatás ötlete, ami kezdetben azt jelentette, hogy bizonyos összegért a felhasználó vehetett magának egy Kritikus Tömeg-pólót. Rendeltem körülbelül százötven pólót – kár, hogy a megrendelők töredéke vitte csak el őket. Mint adománygyűjtő projekt ugyan nem jött be, de jó látni, hogy a való életben, utcán vagy fotókon is megjelenik a KT. Jelenleg a „kassza” funkció keretében lehet önkéntes módon támogatni az oldalt – ez szerencsére nagyjából működik, eddig nem nagyon volt probléma a költségekkel. Reklámokat nem szeretnénk, egyrészt mert zavaróak, másrészt mert a leginkább szóba jöhető szponzorálás esetén felmerülhet, hogy az adott film átlagát a forgalmazó pénzért tornázza fel, vagyis oda az oldal hitelessége.

Nemrég megújult a Kritikus Tömeg. Miben nyilvánul ez meg?

Egyelőre a nap filmje, a cikkajánló, a szerkeszthető profil, az új filmes böngésző és a megváltozott design a legfeltűnőbb különbség. De az igazi lényeg, hogy az újraírt kód megnyitja az utat a folyamatos fejlesztés előtt. Nagyon sok kisebb és nagyobb dologgal lehetne még jobbá tenni az oldalt.

Visszatér-e a Facebook-integráció az új designban?

A mai világban a Facebook-jelenlét fontos. Kezdetben a KT „szájról szájra” terjedt, később a Google-keresőben találtak rá, ma a Facebook az egyik legjobb lehetőség új emberek elérésére. Jó pár éve lett lehetőség rá, hogy Facebookon megoszthasd az osztályzatod, és kommentálhasd is. Ez a funkció az új verzióban nemrég tért vissza. S ki szeretném terjeszteni idézetekre is, hogy akár egy kattintással megoszthassunk filmes aranyköpéseket.

Mik a távlati céljaid az oldal fejlesztésével kapcsolatban?

Kérdéses, hogy valaki felkarolja-e az oldalt úgy, mint mondjuk a Geekz blogját a 444.hu. De nem is biztos, hogy a Kritikus Tömeg feltétlenül összevág egy ilyen orgánum profiljával. Bár felmerült együttműködési ötlet a 7óra7-tel, a színházas portállal, mert vannak átfedések. Akár olyan szinten, hogy ha van egy színdarabnak filmes adaptációja, akkor azt összekapcsolhatjuk a 7óra7 egyik darabjával. S ez könyves oldalakra is érvényes lehet, ezek a szubkultúrák erősíthetik egymást. Tervben van még a mobilnézet fejlesztése is. Kvázi mobilalkalmazást szeretnék kreálni a KT-nak.

Mennyire vagy aktív filmrajongó mostanában?

Régebben, tinédzserkoromban sok filmet néztem. Olyan klasszikusokat vettünk fel a tévéből, mint Fellini, Buñuel vagy Bergman filmjei. Sokszor elszálltabb magyar filmeket is néztünk. Lehet, hogy páran utálni fognak ezért, de a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pestennek ott voltam a teltházas premierjén, és nagyon bejött. De ugyanúgy kedveltem például Fehér György filmjeit is. Később fesztiválokra jártam sokat. Mostanában viszont nem mindig van erőm komolyabb filmekhez, ilyenkor megnézek inkább valami Amerika Kapitány 2 szintű filmet, vagy még ilyet sem. Ennek ellenére Lars von Trier, Thomas Vinterberg vagy Susanne Bier filmjei nagyon tetszenek, a skandinávokat továbbra is imádom (kivéve Roy Anderssont, ő nem tudott megfogni). De sajnos ma kevés időm jut filmnézésre, így már nem tudok a közösség életében olyan aktívan részt venni, mint tíz éve.

A magánéletedben mivel foglalkozol?

Informatikusként dolgozom a Prezinél. Amúgy imádok futni, és persze a családommal lenni.