© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Alice sohaországban
Glatzer–Westmoreland: Megmaradt Alice-nek
A Megmaradt Alice-nek Julianne Moore friss Oscar-díjas alakítása miatt kapott figyelmet, de korántsem csupán a színésznő remeklése miatt kitűnő alkotás. A filmet az április 10-én kezdődő Titanic fesztivál programjában láthatjuk mozivásznon.
A Megmaradt Alice-nek Julianne Moore friss Oscar-díjas alakítása miatt kapott figyelmet, de korántsem csupán a színésznő remeklése miatt kitűnő film.
Alice elismert nyelvészprofesszor. Miután betölti az ötvenet, előadásai közben cserbenhagyja a memóriája, eltéved a szokásos útvonalán kocogás közben, nem ismeri meg fia barátnőjét. A diagnózis: örökletes és szokatlanul korán jelentkező Alzheimer-kór, amit ráadásul gyerekeinek is átadhatott. Kreatívabbnál kreatívabb módszerekkel veszi fel a harcot betegségével, férje és három felnőtt gyereke pedig gondoskodik róla, de a kór nemcsak meglepően korán jelent meg Alice életében, lefolyása is drámaian gyors.
A történet alig lehetne tragikusabb: egy self-made woman tökéletes élete változik pokollá az ötvenedik születésnapja után. Három gyerek nevelése mellett épített fel egyetemi karriert, de hiába szakterülete a kommunikáció, idővel már a családtagjairól is elfeledkezik, és eltéved a lakásában. Munkalkoholista, de a karrierjének lőttek, elidegenedik környezetétől, magabiztossága semmivé válik. A honi címből kiveszett az eredeti titulus (Still Alice) iróniája. Alice igyekszik megőrizni identitás(tudat)át, de a történet végére már alig hisszük, hogy ugyanaz a személy, akivel a film elején megismerkedtünk. Pedig ő még mindig Alice, ha a látszat ellene szól is. A mű nem cselekményközpontú, helyette végig a címszereplő főhősre koncentrál, nincs is fontosabb szcéna, amiben ne szerepelne. Már a nyitójelenet remekül van megírva: Alice születésnapi buliján járunk, amelyen a film legtöbb fontos karakterével rögtön megismerkedünk. Az alkotók a továbbiakban gyakorlatilag összezárnak minket a címszereplővel és családjával, így jobban átéljük helyzetüket, azonosulhatunk velük.
A film képekkel meséli el a hősnő állapotának fokozatos romlását. Emlékezetkiesései váratlanul és kínossá váló szituációkban éreztetik hatásukat, a jelenetezésről pedig a vakok észlelését átadó filmek juthatnak eszünkbe (Salvo, Vakon), és noha a „világtalanság” ezúttal mentális, így is átérezzük a hős elveszettségét, tehetetlenségét. Hatásos követőfelvételben látjuk, ahogy Alice hiába keresi a mosdót lakásában, amikor pedig eltéved a városban, a kamera szorosan az arcára fókuszál, a felismerhetetlenségig elmosva a hátteret. A film leginkább felkavaró pillanataiban már-már pszichothrillereket is megszégyenít, mintha a Memento realisztikusabb verzióját látnánk. Az ideális zsánerfilm másfél órás, a fajsúlyosabb mozik viszont rendszerint két óra játékidőt is kitesznek. Ez az alkotás nem műfajdarab, viszont mindössze 101 perces, a sallangmentes történetmesélésnek köszönhetően pedig a hősnő gyors leépülése is jobban átélhető.
Moore-nak jó évei vannak: előbb Cannes-ban tüntették ki a legjobb színésznőnek járó díjjal a Térkép a csillagokhoz alkalmával nyújtott alakításáért, utána pedig e filmért kapott Oscart a legjobb női főszereplő kategóriában. Előbbiben vígjátékbeli, utóbbiban drámai szerepben remekelt. Az idei Oscar-gálán a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat szintén egy súlyos kórral küzdő karaktert megszemélyesítő színész kapta (Eddie Redmayne), ugyanakkor Stephen Hawking ALS-betegségével ellentétben jelen mozi főszerepe jóval kevesebb lehetőséget adott egy látványos átalakulásra, hisz nem testi, hanem szellemi leépülés története. E mozi ráadásul – A mindenség elméletével ellentétben – giccsbe sem fordul. Filmünk másik sztárja Kristen Stewart, aki testhezálló szerepben tűnik fel: Alice legfiatalabb lányát alakítja, aki színészi karrierről álmodik. A Megmaradt Alice-nek nem az egyetlen anya-lánya kapcsolatra épülő (melo)dráma a közelmúltból, elég a Vadonra gondolni, ezúttal azonban már csak azért is találó a szereposztás, mert Stewart a valóságban is zöldfülű tanítvány Moore mellett. A fiatal sztárszínésznő karaktere Kaliforniában próbál szerencsét, de miután nem találja meg számításait, immár azt vallja, hogy ő inkább „keleti parti” lány. Nem csak a karakter teszi át a székhelyét Hollywoodból New Yorkba, hiszen Stewart az Alkonyat-filmeket követően már nem először vállalt szerepet művészi drámában.
Nem mondhatjuk, hogy különösebben eredeti témaválasztás filmet készíteni egy betegségről, hisz oly sok ilyet láttunk már, hogy azt még Ben Stiller is kiparodizálta a Trópusi viharban (a „sose nyomd fullba’ a kretént” már-már szállóigévé vált azóta). Ugyanakkor a nem éppen hiánypótló témaválasztáshoz ezúttal roppant kreatív filmírás és rendezés társul, sőt némi önreflexió is: Stewart színészaspiránsa épp az Angyalok Amerikában című pazar AIDS-drámát gyakorolja. Jelen film Lisa Genova regényén alapul, tehát nem megtörtént eset feldolgozása, ugyanakkor bőven van valóságalapja és személyes (ha úgy tetszik: szerzői) vonatkozása is. E mozi a negyedik és egyben tragikus módon az utolsó író-rendezői kollaboráció a házaspárt is alkotott Richard Glatzer és Wash Westmoreland között, mivel előbbi idén márciusban 63 évesen elhunyt ALS betegségben. A hírek szerint a forgatásból már súlyosan beteg állapotban vette ki a részét.
Pont: 9/10
Megmaradt Alice-nek (Still Alice)
Színes, amerikai filmdráma, 101 perc, 2014
Rendező és forgatókönyvíró: Wash Westmoreland, Richard Glatzer
Író: Lisa Genova
Zeneszerző: Ilan Eshkeri
Operatőr: Denis Lenoir
Szereplők: Julianne Moore (Dr. Alice Howland), Kristen Stewart (Lydia Howland), Kate Bosworth (Anna Howland-Jones), Alec Baldwin (Dr. John Howland)
Vetítés: a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban április 11-én 17.45-től és 17-én 20.45-től.
Alice elismert nyelvészprofesszor. Miután betölti az ötvenet, előadásai közben cserbenhagyja a memóriája, eltéved a szokásos útvonalán kocogás közben, nem ismeri meg fia barátnőjét. A diagnózis: örökletes és szokatlanul korán jelentkező Alzheimer-kór, amit ráadásul gyerekeinek is átadhatott. Kreatívabbnál kreatívabb módszerekkel veszi fel a harcot betegségével, férje és három felnőtt gyereke pedig gondoskodik róla, de a kór nemcsak meglepően korán jelent meg Alice életében, lefolyása is drámaian gyors.
A történet alig lehetne tragikusabb: egy self-made woman tökéletes élete változik pokollá az ötvenedik születésnapja után. Három gyerek nevelése mellett épített fel egyetemi karriert, de hiába szakterülete a kommunikáció, idővel már a családtagjairól is elfeledkezik, és eltéved a lakásában. Munkalkoholista, de a karrierjének lőttek, elidegenedik környezetétől, magabiztossága semmivé válik. A honi címből kiveszett az eredeti titulus (Still Alice) iróniája. Alice igyekszik megőrizni identitás(tudat)át, de a történet végére már alig hisszük, hogy ugyanaz a személy, akivel a film elején megismerkedtünk. Pedig ő még mindig Alice, ha a látszat ellene szól is. A mű nem cselekményközpontú, helyette végig a címszereplő főhősre koncentrál, nincs is fontosabb szcéna, amiben ne szerepelne. Már a nyitójelenet remekül van megírva: Alice születésnapi buliján járunk, amelyen a film legtöbb fontos karakterével rögtön megismerkedünk. Az alkotók a továbbiakban gyakorlatilag összezárnak minket a címszereplővel és családjával, így jobban átéljük helyzetüket, azonosulhatunk velük.
A film képekkel meséli el a hősnő állapotának fokozatos romlását. Emlékezetkiesései váratlanul és kínossá váló szituációkban éreztetik hatásukat, a jelenetezésről pedig a vakok észlelését átadó filmek juthatnak eszünkbe (Salvo, Vakon), és noha a „világtalanság” ezúttal mentális, így is átérezzük a hős elveszettségét, tehetetlenségét. Hatásos követőfelvételben látjuk, ahogy Alice hiába keresi a mosdót lakásában, amikor pedig eltéved a városban, a kamera szorosan az arcára fókuszál, a felismerhetetlenségig elmosva a hátteret. A film leginkább felkavaró pillanataiban már-már pszichothrillereket is megszégyenít, mintha a Memento realisztikusabb verzióját látnánk. Az ideális zsánerfilm másfél órás, a fajsúlyosabb mozik viszont rendszerint két óra játékidőt is kitesznek. Ez az alkotás nem műfajdarab, viszont mindössze 101 perces, a sallangmentes történetmesélésnek köszönhetően pedig a hősnő gyors leépülése is jobban átélhető.
Moore-nak jó évei vannak: előbb Cannes-ban tüntették ki a legjobb színésznőnek járó díjjal a Térkép a csillagokhoz alkalmával nyújtott alakításáért, utána pedig e filmért kapott Oscart a legjobb női főszereplő kategóriában. Előbbiben vígjátékbeli, utóbbiban drámai szerepben remekelt. Az idei Oscar-gálán a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat szintén egy súlyos kórral küzdő karaktert megszemélyesítő színész kapta (Eddie Redmayne), ugyanakkor Stephen Hawking ALS-betegségével ellentétben jelen mozi főszerepe jóval kevesebb lehetőséget adott egy látványos átalakulásra, hisz nem testi, hanem szellemi leépülés története. E mozi ráadásul – A mindenség elméletével ellentétben – giccsbe sem fordul. Filmünk másik sztárja Kristen Stewart, aki testhezálló szerepben tűnik fel: Alice legfiatalabb lányát alakítja, aki színészi karrierről álmodik. A Megmaradt Alice-nek nem az egyetlen anya-lánya kapcsolatra épülő (melo)dráma a közelmúltból, elég a Vadonra gondolni, ezúttal azonban már csak azért is találó a szereposztás, mert Stewart a valóságban is zöldfülű tanítvány Moore mellett. A fiatal sztárszínésznő karaktere Kaliforniában próbál szerencsét, de miután nem találja meg számításait, immár azt vallja, hogy ő inkább „keleti parti” lány. Nem csak a karakter teszi át a székhelyét Hollywoodból New Yorkba, hiszen Stewart az Alkonyat-filmeket követően már nem először vállalt szerepet művészi drámában.
Nem mondhatjuk, hogy különösebben eredeti témaválasztás filmet készíteni egy betegségről, hisz oly sok ilyet láttunk már, hogy azt még Ben Stiller is kiparodizálta a Trópusi viharban (a „sose nyomd fullba’ a kretént” már-már szállóigévé vált azóta). Ugyanakkor a nem éppen hiánypótló témaválasztáshoz ezúttal roppant kreatív filmírás és rendezés társul, sőt némi önreflexió is: Stewart színészaspiránsa épp az Angyalok Amerikában című pazar AIDS-drámát gyakorolja. Jelen film Lisa Genova regényén alapul, tehát nem megtörtént eset feldolgozása, ugyanakkor bőven van valóságalapja és személyes (ha úgy tetszik: szerzői) vonatkozása is. E mozi a negyedik és egyben tragikus módon az utolsó író-rendezői kollaboráció a házaspárt is alkotott Richard Glatzer és Wash Westmoreland között, mivel előbbi idén márciusban 63 évesen elhunyt ALS betegségben. A hírek szerint a forgatásból már súlyosan beteg állapotban vette ki a részét.
Pont: 9/10
Megmaradt Alice-nek (Still Alice)
Színes, amerikai filmdráma, 101 perc, 2014
Rendező és forgatókönyvíró: Wash Westmoreland, Richard Glatzer
Író: Lisa Genova
Zeneszerző: Ilan Eshkeri
Operatőr: Denis Lenoir
Szereplők: Julianne Moore (Dr. Alice Howland), Kristen Stewart (Lydia Howland), Kate Bosworth (Anna Howland-Jones), Alec Baldwin (Dr. John Howland)
Vetítés: a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban április 11-én 17.45-től és 17-én 20.45-től.
