Boldogtalan pártkatonák

A rendszerváltás előtti magyar filmtörténetből jobbára Jancsó Miklós Szegénylegények című paraboláját vagy Szabó István Mephistóját szokás emlegetni mint nemzetközi sikerfilmet. Mellettük kicsit feledésbe merült Gábor Pál 1979-ben bemutatott Angi Verája, pedig a film annak idején nagy hazai és nemzetközi sikert ért el: Cannes-ban díjat is nyert, és majdnem Oscar-jelölt lett. A Vészi Endre azonos című elbeszéléséből készült Angi Vera története 1948-ban, a fordulat évében játszódik, és legalább olyan izgalmas tanmese az egyént aljas eszközökkel maga mellé állító rendszerről, mint a Mephisto.

Angi Vera, a tizennyolc éves, naiv ápolónő szenvedélyesen felszólal munkahelye áldatlan állapotai ellen. Emiatt a kórház vezetője ki akarja tenni, végül a lánynak – nagy meglepetésére – a Magyar Kommunista Párt felajánlja, álljon közéjük, és harcoljon a békéért. Vera hálás és jó párttag lesz: szorgalmasan jár a szemináriumokra a teljes ellátásért és fizetésért cserébe. Elvtársaival nagyon jól kijön, s a szerelem is rátalál egyik tanára, a humanista André István személyében. De sem Vera, sem István nem ismerik még a formálódó új rend igazi arcát, amely nagy árat kér a szívességekért.

Gábor Pál műve azért izgalmas alkotás, mert – mint a korszakban például Kovács Andrástól A ménesgazda vagy Makk Károlytól az Egymásra nézve – klasszikus melodrámába oltja a politikai kritikát. Ez nemcsak közönségbarát megoldás, hanem fontos művészi döntés, mert az őszinte emberi érzések és az ideológia, a hatalom egymás mellé állításával szemléletesen bemutatható egy közösség emberellenessége. Az ötvenes évek sztálinista diktatúrájában az olyan humanisták, mint André István a legjobb esetben is önkritikára kényszerültek, mert a társadalom totális kontrolljával ellenkezett az alternatív véleményeknek, a szabadságnak és a szerelemnek teret engedő gondolkodás.

Gábor Pál, illetve Vészi Endre tudatosan nem a kemény diktatúra idejébe helyezte a történetet, hanem az átmenet évébe, amikor a kommunisták még kénytelenek voltak kifinomultabb módszereket használni, és – ahogy az Angi Verában láthatjuk – ideológiai átnevelő, toborzó szemináriumokat tartottak. E döntés oka a történelmi párhuzam: az egyre inkább kommunista többségű koalíciós kormányzat ugyanúgy puha diktatúrának tekinthető, ahogy a kései Kádár-rezsim. Az egyik legnyilvánvalóbb hasonlóság a két időszak között az elnyomás paternalista jellege, vagyis hogy nem direkt fizikai erőszakkal, hanem nyílt vagy rejtett fenyegetéssel, kvázi maffiamódszerekkel kényszerítették az egyént engedelmességre. Az Angi Verában még előfordulnak bizonytalankodók, akik nemcsak kifejthetik ellenvéleményüket, de néhányuk szökni mer az iskolából, amiért az ötvenes évek legsötétebb éveiben munkatábor járt volna. Az Angi Verában a hatalom egyik kezével szállást, ételt, fizetést, sőt szórakozási és karrierépítési lehetőségeket ad, cserébe viszont feltétlen engedelmességet, a magánélet és az egyéni vágyak feladását várja el.

Jellegzetes, hogy a film fő helyszíne olyan, mint egy falanszter: férfiak és nők elkülönítve, többágyas szobákban élnek, és ruhájukon, ágyukon kívül gyakorlatilag nincs tulajdonuk. A rendszer gondoskodik leendő agitátorairól, cserébe viszont azt igényli, hogy az ember teljes mértékben ellenőrizhető legyen, eggyé váljon a párttal, megszűnjék gondolkodó és érző lénynek lenni. Az Angi Vera olyan, mintha az 1984 magyar változatát néznénk, csak éppen érezni, hogy Vészi Endre és Gábor Pál George Orwellel szemben belülről ismerték a megvalósult disztópiát. A film fojtogató, áporodott világot mutat be, amelyet Koltai Lajos kiváló, szándékosan vöröses-barnás tónusú, a „vörös fasizmusra” utaló képei hangsúlyoznak.

Sajnos felróható Gábor Pál művének, hogy néhol vulgáris melodrámába csap át. A címszereplő és André István kapcsolata meglehetősen erőltetett, közös jeleneteikben a párbeszédek döcögnek, s a főszereplőket alakító színészek – az amúgy gyönyörű Pap Vera és Dunai Tamás – játéka egyenetlen (a mellékkarakterek, mint a remek Pásztor Erzsi és Szabó Éva sokkal jobbak). Ettől persze még az Angi Vera – A ménesgazda és a Mephisto mellett – az egyik legerősebb magyar film az ideológiai elnyomás természetéről. Az igényesen felújított alkotás mellett a MaNDA DVD-jén Gábor Pál korai, a Balázs Béla Stúdióban készült rövid etűdjei is helyet kaptak, amelyekben már felfedezhető a rendező érdeklődése az Angi Vera fő témája, a hatalom és az egyéni vágyak szembenállása iránt.

8/10

Angi Vera
Színes, magyar történelmi dráma, szerelmi történet, 92 perc, 1979 - MaNDA DVD 2016
Rendező: Gábor Pál
Író: Vészi Endre
Operatőr: Koltai Lajos
Zene: Selmeczi György
Szereplő(k): Pap Vera (Angi Vera), Dunai Tamás (André István elvtárs), Pásztor Erzsi (Traján Anna), Szabó Éva (Muskát Mária), Halász László (Sas elvtárs)