• Mondj egy mesét – a tiédet!

    Szász Attila: Apró mesék

    2019.03.19 — Szerző: Farkas György

    A Szász–Köbli páros új filmjében egy szélhámos története bontakozik ki előttünk a II. világháború utáni zavaros időkben, ahol hősünk egy váratlan fordulatot követően egy kamaradráma, egy bűntörténet és egy szerelmi háromszög kellős közepébe zuhan.

  • Mondj egy mesét – a tiédet!

    Akik eddig is követték Szász Attila és Köbli Norbert közös pályafutását, azok számára legfeljebb az lehet újdonság mostani filmjükben, hogy a korábbiakhoz viszonyítva képesek voltak továbbfejlődni – ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az előző, izgalmas és eredeti alkotásaikhoz képest is továbblépés, amit most összeraktak.

    A főszereplő szélhámos, Hankó Balázs (Szabó Kimmel Tamás) apróhirdetésekre jelentkezve a II. világháborúból vissza (még) nem tért emberek ismerősének adja ki magát, meséket költve és ezzel reményt adva a reménytelenségbe süppedt embereknek. Cserébe hol ételt, hol szállást kap, hiszen mindenki próbálja a hírhozót valahogy jutalmazni. Azonban egy kevésbé sikeres történetmesélést követően menekülnie kell Pestről. Nagy futása egy eldugott erdei házban ér véget, ahol egy fiát egyedül nevelő nőnek, Bérces Juditnak (Kerekes Vica) kezd mesélni. Azonban ez a történet máshogy alakul, és itt a közönség is más, mint amit addig megszokott.

    Mondj egy mesét – a tiédet!

    Bár a film a besorolás szerint történelmi dráma és romantikus thriller, inkább a thriller az, ami nagyobb szerepet kap a történetben – persze történelmileg hiteles környezetbe helyezve. A korral kapcsolatos tényeknek, részleteknek meghatározó jelentőségük van a szereplők életében, de a szerzőpáros korábbi munkáihoz, például a legutóbbi Örök télhez hasonlítva itt nem mondható el, hogy alapvetően a történelmi helyzettel dolgozna a film. Ezt erősítik az Apró mesék ’40-es, ’50-es évekbeli amerikai bűnfilmjeire rímelő vagy éppen azokat jó értelemben mímelő elemei – amikkel viszont pont attól a „magyar történelmi film” kategóriától távolítják el a készítők markáns alkotásukat, amiről az elmúlt hónapokban parázs viták zajlottak a médiában.

    A noir stíluselemek rendkívül jó érzékkel jelennek meg, bár végeredményben nem kapunk igazi noirt: a filmet nem járja át az a fajta kilátástalanság, eleve elbukásra ítéltség, ami jellemzője a műfajnak. De ez nem is baj, hiszen a rendező inkább a hitchcocki receptet alkalmazza: szépen építi fel a suspense hatást, majd a film végére megadja azt a feloldást, amire vágyik a néző. Ezzel pedig az alkotók sikerrel frissítik fel a kortárs magyar műfaji filmet.

    Mondj egy mesét – a tiédet!

    Az Apró mesék talán legnagyobb erénye, hogy Szász és Köbli kiváló arányérzékkel kezelik azokat az elemeket, amikből építkezve sikerült ezt a nézőbarát és moziba csábító darabot elkészíteni. Ilyen a filmbeli miliő aprólékos kidolgozottsága, amely ezzel együtt nem vonja el a figyelmet a lényegről, vagy a dialógusok gördülékenysége, mely igencsak fontos részlet, hiszen számos kortárs magyar film éppen ezen a ponton vérzik el. A történetvezetés, a dramaturgia mellett fontos szerepet játszik a zene is, amivel Pacsay Attila és Parádi Gergely zeneszerzők nemcsak a film hangulatát terelgetik, de a már említett műfaji előzményeket is felidézik emlékezetünkben.

    A színészi alakításokban sehol sem találunk túlzó vagy mesterkélt hangokat: az alkotópáros – korábbi munkáikhoz hasonlóan – ismét ügyesen elkerülte ezt a magyar filmben sokszor felbukkanó csapdát. Sőt, mindenképpen ki kell emelni a három főszereplő közül Molnár Levente (Bérces Vince) karakterét. A háborúból váratlanul mégis hazatérő vadász alakjában Molnár olyan finom árnyalatokkal dolgozik, amelyek miatt egyre nagyobb figyelmet vált ki a nézőből, amikor csak színre lép. Alakításának lényeges vonása az a szikárság, amivel megformálja az egykor brutális és bántalmazó férj és apa figurájából a háborús szörnyűségek hatására átalakult személyiséggel hazatérő, látszólag megtört férfit. A vásznon látott figurában mintha Görbe János ’50-es ’60-as évekbeli legjobb alakításának különleges árnyalatai jelennének meg.

    Mondj egy mesét – a tiédet!

    Úgy kapunk tehát egy igazi közönségfilmet, hogy amögött valódi tartalom és gondolatok is vannak. A jól megtervezett képek, a kidolgozott részletek mind arról árulkodnak, hogy itt a látvány kézzelfogható gondolatok vizuális kifejezése, nem pedig az ürességet kell hogy elfedje. Csak abban reménykedhetünk, hogy a Szász Attila–Köbli Norbert alkotópáros további ehhez hasonló remek műfaji filmeket hoz még nekünk, vagy a sikeren felbátorodva lesznek annyira merészek, hogy még az adott műfaj(ok) kereteivel is játékba kezdjenek.

    Pontszám: 8/10

    Apró mesék
    Magyar romantikus thriller, történelmi film, 112p, 2019.
    Rendező: Szász Attila
    Forgatókönyv: Köbli Norbert
    Operatőr: Nagy András
    Szereplők: Hankó Balázs (Szabó Kimmel Tamás), Bérces Judit (Kerekes Vica), Bérces Vince (Molnár Levente), Virgil (Tóth Bercel), Jegyző (Gyabronka József), Kovács nyomozó (Egyed Attila), Feledi (Tamási Zoltán), Sándor (Dékány Barnabás), Sándor anyja (Bakos Éva)
    Bemutató dátuma: 2019. március 14. (Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)
    Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!


  • További cikkek