Történelmi vízió a szerelemről

Bódy Gábor az idén lenne hetvenegy éves, ám korai halála miatt nem érhette meg 1980-ban készült monumentális történelmi drámájának digitális felújítását, de még az általa megálmodott teljes változat bemutatását sem. Pedig a Psyché a másik nagy Bódy-film, a Kutya éji dala mellet több szempontból is a posztmodern rendezőzseni kulcsfilmje, önvallomása.

A film több restaurálási és felújítási munkálaton esett át. Bódy eredetileg hétórás anyagot vágott össze, ebből készült a nemzetközi forgalmazásra szánt kétórás és a hazai bemutatásra tervezett négyórás változat. APsyché három részből, a Psyché és Náciszból, a Psychéből és a Nárcisz és Psychéből áll. A kádári kultúrpolitika nem tűrte el, hogy a középső, a magyar reformkorban játszódó epizódban a pozsonyi országgyűlésen a lengyel forradalom megsegítésére tesznek javaslatot, mert a film készítésének időpontjában Lengyelországban éppen kibontakozóban volt a Szolidaritás mozgalom. A megcsonkított középső rész teljes verziója többek között Csaplár Vilmos forgatókönyvírónak köszönhetően került elő a rendszerváltás után. Ennek alapján készült el a helyreállított változat, majd 2004-ben és 2011-ben a digitális felújítás. A jelenlegi, eddig legteljesebb kiadvány a Magyar Nemzeti Filmarchívum gondozásában nemrég jelent meg, de a tervek szerint a felújítás folytatódik, és az alkotást hamarosan 4K-ban is megcsodálhatjuk.

Miért fontos film a Psyché? Azért, mert Bódy Gábor és a magyar filmművészet egyik csúcsteljesítménye, tartalmilag és formailag többszörösen rétegzett mű. A film alapja nemcsak Weöres Sándor azonos című verses regénye, hanem az egyik főszereplő, Ungvárnémeti Tóth László (a filmben Nárcisz) drámai költeményén, a Nácrisz vagy a’ gyilkos önn-szereteten keresztül a Narkisszosz-mítosz is. Persze a napóleoni háborúk végétől a 20. század közepéig tartó meta-történelmi dráma nem egyszerű adaptáció, inkább parafrázis, már csak azért is, mert az igazi főhős egy fiktív költőnő, Lónyay Erzsébet grófnő, vagyis Psyché, aki megszállott szerelmével üldözi Nárciszt, a tragikus sorsú és önző művészt. Kettejük viharos kapcsolatában minduntalan feltűnik a szenvedélyes költőkkel szemben a hűvös racionalizmust képviselő Max von Zelditz báró.

Ehhez a szenvedélyekkel teli és fantasztikus utazáshoz használja fel Bódy a kísérleti filmjeiben kidolgozott technikákat. Ahogy a cselekményben a tudomány és a művészet, illetve a legnemesebb szerelem és az állatias szexuális ösztönök egymásnak feszülnek, úgy ütközik műfajilag a fikció, a dokumentumfilm és az absztrakt etűd is. A posztmodern rendezőzseni páratlanul kreatív trükkökkel teszi víziószerűvé és szimbolikussá a cselekményt. Emlékezetes a két, más-más korszakban zajló szeretkezési jelenet, amelyekben Bódy a régi (egymásra fényképezés) és az új (videó, számítógépes effektusok) technikákat egyesíti. A film hangkulisszája is figyelemre méltó – nemcsak Vidovszky László elektronikus és ambient hatásokkal tarkított zenéje, hanem a dialógusok miatt is. Ugyanis a főszerepeket két külföldi színész, a német sztár Udo Kier és a szuggesztív szépségű Patricia Adriani játssza, ezért utószinkront kellett alkalmazni. Udo Kier Nárciszát az energikus Cserhalmi György szólaltatja meg, míg a higgadt Zelditz bárót éppen Cserhalmi alakítja, akit Garas Dezső öblös hangja lényegít át az Ész képviselőjévé.

Majdnem negyven év távlatából kijelenthető, hogy a Psyché máig korszerű alkotás, amelyből a kortárs filmesek is sokat tanulhatnak. Bódy Gábor művének csak két nagyobb hibája róható fel. Egyfelől a Psyché eredeti hétórás verzióját nagyon nehéz lett volna befogadni, a szerző is jóval rövidebb változatot szánt bemutatásra, így akarva-akaratlanul egy helyett három, egymással lazán összefüggő filmre esik szét a mű. És az is tény, hogy az avantgárd etűdöket nem mindig bírja el a cselekmény, főleg a harmadik, Nárcisz és Psyché című epizódban, amelynek vége felé talán túlságosan is elszabadulnak a költői víziók. Formai szempontból Bódy utolsó filmje, a Kutya éji dala kiforrottabb és egységesebb alkotás, amelyben tökéletes az összhang a történetmesélés és az avantgárd kísérletezés között.

A Magyar Nemzeti Filmarchívum legújabb DVD-kiadásán a kiváló minőségben digitalizált alapfilm mellett két rövid extra is helyet kapott. A Mozgástanulmányok (1880–1980) Bódy Gábor kísérleti filmje, mintegy a Psyché rövidfilmes előtanulmánya, amelyben a szerző a dokumentumképeket és a fikciós jeleneteket állítja egymás mellé. A másik extra az egyik utolsó interjú a rendezővel, amelyben a legújabb videótechnikák filmművészeti alkalmazhatóságáról esik szó.

Pontszám: 9/10

Psyché
Színes, magyar történelmi film, 261 perc, 1980., MNF DVD 2017
Rendező: Bódy Gábor
Író: Weöres Sándor
Forgatókönyvíró: Bódy Gábor, Csaplár Vilmos
Operatőr: Hildebrand István
Zene: Vidovszky László
Szereplők: Patricia Adriani (Psyché / Lónyay Erzsébet grófnő), Udo Kier (Nárcisz / Ungvárnémeti Tóth László), Cserhalmi György (Maximilian von Zelditz báró), Derzsi János (Lovászi Zoltán), Erdély Miklós (Eberhardt professzor), Pilinszky János (Kazinczy), Újlaki Dénes (Kosztolányi), Gera Zoltán (Orfeumigazgató)