Bosszú hidegen tálalva

„A bosszú hidegen tálalva a legjobb” – olvashatjuk a Kill Bill legelején, amely „ősi klingon mondás” szó szerint értendő Alejandro González Iñárritu szerzői kalandfilmjében, A visszatérőben. A Hugh Glass nevű valós személy, 1773-as születésű hegyi ember (Leonardo di Caprio) ugyanis ebben a J. F. Cooper regényeit idéző sztoriban az amerikai határvidék legzordabb részén kénytelen többször is majdnem szó szerint visszatérni a halálból, havon kúszva, jeges vízben fürödve, hogy bosszút álljon társán, az önző és goromba Fitzgeraldon (Thomas Hardy), amiért az cserbenhagyta és meggyilkolta félvér indián fiát.



Noha szimbolikus újjászületésről is szól a majd háromórás kalandfilm, egyáltalán nem dicső és epikus menetelés a győzelem felé, mint azt a klasszikus westernekben megszokhattuk. González Iñárritu és forgatókönyvíró társa, Mark L. Smith naturalista túlélősztorit szerettek volna alkotni az igaz történet alapján (amelyet féldokumentarista regényben örökített meg Michael Punke azonos címmel 2002-ben), azaz Cooper romantikus világával ellentétben a nyers valóságot kívánták bemutatni. Nos, ez irányú küldetésüket száz százalékban sikerült teljesíteniük. A jórészt Kanadában és Argentínában, eredeti helyszínen forgatott túlélő-bosszúdrámát Emmanuel „Chivo” Lubezki, a rendező állandó alkotótársa hosszú beállításokban, emberközeli perspektívából, a legmodernebb technikával rögzítette, amelynek köszönhetően a húsunkban érezzük a balta csapódását, a fagy csontig hatoló szúrását, a jeges víz bőrszaggató sodrását. Rettenetesen kegyetlen világot alkottak meg González Iñárrituék, mégpedig lehengerlően hitelesen – Hugh Glass viszontagságait állítólag a stáb is átélte az eredeti helyszínen: volt, hogy mínusz harminc fokban kellett dolgozniuk.



Persze mindez mit sem érne, ha a sztori és a forgatókönyv rossz lenne. Akadnak vele bajok, de azért szerencsére nagyobbrészt jól el van találva a történet is. Nyilván a valós történéseket dramatizálni kellett, ezért a bosszúra hegyezték ki Hugh Glass kálváriáját. S mint minden hasonló bosszúwestern (Nevada Smith, A bosszú lovasa, Seraphim Falls), azt kérdezi A visszatérő is, hogy jogában áll-e az embernek saját kezébe venni az igazságszolgáltatást. Igaz, az amerikai határvidéken nem nagyon létezik más törvény a túlélésen kívül, de az isteni törvény talán érvényes még ott is, és emberi mivoltunk fenntartása érdekében érdemes megőrizni. A visszatérő emellett olyan kényes témát is érint, mint az indiánok és az amerikai fehér hódítók szembenállása. A kutatások szerint az északi arikara natív törzs nem volt harciasabb a többinél, és nem voltak ellenségesebbek a pionírokkal szemben sem. Ezért is lehet fura elsőre, hogy González Iñárritu westernje egy indiántámadással kezdődik, mint a klasszikus John Ford-filmek. Ám később árnyalódik a kép, és betekintést nyerünk az őslakosok tragédiájába – a revizionista westernektől (Kis Nagy ember, Farkasokkal táncoló) megszokott módon úgy, hogy a fehér férfi sajátjai áldozataként az indiánokkal kerül egy szintre. Akár a bosszútematika, az évtizedek során az indiánok pozitív reprezentációja is kicsit elcsépelt klisévé vált a kalandfilmekben, de a téma, illetve az emlékezés fontos: Amerikának szüksége van arra, hogy szembenézzen a bevándorló ősök gaztetteivel, az őslakosok lemészárlásával a profit és a hatalomszerzés végett.



Kevésbé eredeti a sztori, mint a megvalósítás, de ez nem baj. Igaz történetről lévén szó azt is csak halkan rójuk fel az alkotóknak, hogy Hugh Glass kálváriája néhol már mulattatóan abszurd. Egyszerűen hihetetlen, hogy a főhős túléli a medvetámadást, a mínusz húsz fokot ájultan, hiányos öltözetben, vagy épp a százméteres zuhanást. Persze a hegyi emberek kemény fickók voltak – de ezek a túlzások akkor is éles kontrasztban állnak A visszatérő alapvetően realista szemléletével.

Míg a cselekmény háromnegyede nagyon egyben van, az utolsó húsz percet kicsit túlcsavarták a forgatókönyvírók. Ez nem azt jelenti, hogy a várva várt leszámolás ne lenne lélegzetelállítóan erős, de azért a film ritmusa a hirtelen váltás miatt csúnyán megtörik.

A néhány fekete pont ellenére az alkotók mindannyian megérdemlik az „ötös alát”, mert A visszatérő összességében remekül előadott, nagyon hiteles bosszúwestern/túlélő thriller, egytől egyig kiváló színészekkel, amelyben az Oscar-esélyesnek kikiáltott di Capriónál az antagonistaként mindig remek Tom Hardy még nagyobbat alakít.



Pont: 8/10

A visszatérő (The Revenant)

Színes, feliratos, amerikai western, thriller, 157 perc, 2015

Rendező: Alejandro Gonzales Iñárritu

Iró: Michael Punke

Forgatókönyvíró: Mark L. Smith, Alejandro Gonzales IñárrituOperatőr: Emmanuel „Chivo” Lubezki

Zene: Ryuichi Sakamoto, Alva Noto

Szereplő(k): Hugh Glass (Leonardo Di Caprio), Fitzgerald (Tom Hardy), Henry kapitány (Domhnall Gleeson), Jim Bridger (Will Poulter), Sólyom (Forrest Goodluck)

Bemutató dátuma: 2016. január 14. Forgalmazó: InterCom

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!