A férfi mint idegen lény

Egy kislány dalolva sétál a zöldellő fákkal keretezett földúton, majd egyszerre összerezzen. Egy riadt tekintetű, erősen vérző katona néz rá könyörögve egy fának támaszkodva. Ha magára hagyja, bizonyosan elvérzik. Ha segít neki, akkor ifjú hölgyek és érett nők közé vezet egy férfit, egy különös és furcsa lényt, akiről eddig leginkább csak tankönyvekben olvasott. Egy olyan embert, aki fegyvert fog, és szenvedést okoz.

Idegenként érkezik a férfi a vidéki lányiskola közösségébe az amerikai polgárháború kellős közepén. A növendékek megrökönyödve kerülgetik, nézegetik, mintha állat lenne, úgy vizsgálják, etetik, figyelik. Sebére kötést helyeznek, a sebein keresztül ismerkednek vele. Vajon bosszút állnak rajta, a férfin a férfiak okozta háborúért, szenvedésért? Vagy a katona lesz az, aki egyenként megbolondítja és kihasználja a nőket, szétcincálva a közösséget? Esetleg: lesz-e valaki, aki elfogadja, befogadja mélyen, akivel igazán megmozdul a titok?

A nők váltják egymást, szinte versenyeznek, ki járjon a katona kedvében, vagy éppenséggel kinek a kedvében járjon a férfi. Ám a derengő idill felborul. Különböző színezetű és minőségű vágyak ébrednek, rettentő feszültség költözik a házba, felhevül a bőr, és gyorsabban dobog a szív – valaki szenvedni, valaki remegve élvezni és valaki halni fog. A látszatok, álarcok, az „így illik” mögül lassan előjön az ember, minden szépségével és borzalmával. Minden – társadalmi helyzettől és nemtől független – vágyával együtt.

Üdítően modern, ugyanakkor rendkívül korhű megközelítést, karakterábrázolást kapunk. Jó és rossz helyett nehéz és nehezebb, gyenge és kevésbé gyenge feszül egymásnak. Nicole Kidman, Elle Fanning, Oona Laurence mind kiválóan alakítanak, olykor egészen betöltik jelenlétükkel a vásznat, máskor óvatosan, a háttérben készülődnek, mint hullámok, úgy váltják egymást. Apró gesztusokkal, fel-le pillantással, fejdöntéssel játszanak. Colin Farrel katonája sem fejthető meg könnyen, hol szeretni, hol félni lehet tőle, hol erős, hol szerencsétlen, gyenge. Határozottan vezetett színészi játékot látunk, szinte tökéletes érzékenységű rendezést, mely pontosan tudja, mennyi humor és esetlen báj rejtőzhet egy kopogtatásban, vacsorában, közös imában.

Sofia Coppola rendezőként talán soha nem volt ilyen visszafogott: zene alig, klipszerű montázsok helyett lassan tekint ide-oda a kamera. Philippe Le Sourd operatőr képei tele vannak finom átmenettel, vággyal, sejtéssel. Vermeer fátyolos árnyalatai juthatnak eszükbe. Mintha festmények sorozatán látnánk a férfi–női párharcot – kidolgozott, pontos, gazdagon telített beállítások kapcsolódnak egymásba. A szappanoperai helyzeteket a képek mélabús szépsége, lassú eleganciája ellenpontozza.

Türelmet kér a nézőtől a film. A kelleténél egy kicsit hűvösebb, csendesebb, olykor talán túlzottan ráérős, szöszölős. Egy picivel nyersebb, élesebb is lehetett volna néhány érintés, pillantás, cselekedet. Mindez nem jelenti azt, hogy ne ez lenne a rendező egyik legjobb, legérettebb filmje. A Thomas Cullinan regényéből adaptált Csábítás a maga bravúros, női nézőpontjával abszolút érdemes a figyelmünkre, türelmünkre. Értékes darab – és még nevetni is lehet rajta.

8/10

Csábítás (The Beguiled)
feliratos amerikai dráma, 93 perc, 2017
Szereplők: Colin Farrell, Nicole Kidman, Kirsten Dunst, Elle Fanning, Angourie Rice, Oona Laurence
Rendező és forgtókönyvíró: Sofia Coppola
Opeatőr: Philippe Le Sourd
Vágó: Sarah Flack
Bemutató dátuma: 2017 szeptember 7. (UIP-Duna Film)