Hőskomplexus

A jegyeladási mutatók szerint az Amerikai mesterlövész nem csupán Eastwood rendezői karrierjének legsikeresebb filmje, hanem az eddigi háborús blockbusterek listáján is az élre tört (maga mögé utasítva a jegyeladási csúcsot eddig vezető Ryan közlegényt). A siker ugyanakkor nem garancia az esztétikai minőségre: a film sokat ígér, de viszonylag keveset nyújt. Nemcsak azért, mert egy idő után sematikussá válik, a háborús filmek közhelyeit sorjázza, hanem azért is, mert úgy teszi le a voksát a háború értelmetlensége mellett, hogy közben végig annak szükségességéért kardoskodik. Mintha két filmtörténeti hagyomány metszéspontjában állna, pontosabban egyszerre húz a militáns (pl. Hawks: York őrmester) és a pacifista (pl. Kubrick: A dicsőség ösvényei) tradícióhoz. A 85 éves színész-rendező gazdasági értelemben zseniálisan döntött, amikor egyszerre igyekezett megfelelni a militáns és a pacifista nézőnek (hiszen mindkét tábort bevonzotta a moziba), ugyanakkor az anyagi sikerért nagy művészi árat kellett fizetnie: filmje inkoherens, széteső, szemléletében zavaros lett. Ellentmondásos vállalkozásnak bizonyult egy közelmúltban játszódó, politikailag érzékeny igaz történetet alapul véve apolitikus filmet készíteni, ráadásul egy olyan főhőssel, akit − korábbi filmjeinek magányos hőseitől eltérően − nem tud, és nem is nagyon akar deheroizálni.

Chris Kyle − akinek szerepében Bradley Cooper remekel − a Navy SEALs-nél töltött tízéves szolgálata során vált az amerikai hadtörténet legfélelmetesebb mesterlövészévé: négy turnusban teljesített szolgálatot iraki misszióban, és a hivatalos statisztika szerint 160 ellenséggel végzett. Ő a nagybetűs Legenda, aki soha nem inog meg a hitében, minden egyes lövése pontosan célt talál − ezzel gyakorta amerikai katonák életét menti meg −, de az imponáló, konoksággal határos magabiztosság mérhetetlenül magányos lelket takar. A film részben az oeuvre-ből (Nincs bocsánat, Titokzatos folyó, Gran Torino) már ismerős szituációt játssza újra: a hős szembekerül élete csapda-mivoltával, melyből következik a kiábrándulás és a meghasonlás. Ennek a gondolatnak az alaposabb kifejtése kecsegtető lehetett volna, de a rendező nem maradt meg konzekvensen ennél a szálnál.

Ehelyett klisédramaturgiát regisztrálhatunk, amit a Chris és felesége, Taya közt játszódó jelenetek fokoznak. A nő rendre közhelyeket sorol: amikor Chris otthon van, valójában akkor sincs ott, és ha újra bevonul, talán sosem látja viszont a családját. A bombák földjén bombaszakértőjéhez hasonlóan a mesterlövész is átesik az otthon–harctér felcserélődésének állapotán: otthon nyugtalan, képtelen kommunikálni, míg a harctéren higgadt, és megtalálja a helyét a legnagyobb káosz közepén is. A film zárójeleneteiben a férfi látszólag önmagára talál azzal, hogy a testileg és lelkileg sérült veterán társakkal kapcsolatot létesítve továbbra is sorsokat menthet, de igazi jellemfejlődésnek, változásnak nem lehetünk tanúi. A hatásélmény így ambivalensre sikeredett. Noha a történet és az előadásmód egyszerre több filmre – a hazafiasan propagandisztikus A zöldsapkásokra, a York őrmesterre, továbbá a vietnami háborúról szóló, pacifista, kultikus alkotásokra (Apokalipszis most, Acéllövedék, A szarvasvadász) – reflektál, mégsem válik mindezek átiratává, már csupán azon egyszerű oknál fogva sem, mert nem világos a rendezői szándék.

További hibaként róható fel, hogy a kolonialista világnézet uralkodik a filmben, így meglehetősen fekete-fehér képet fest az iraki helyzetről: a helybéliek csakis rosszindulatú merénylőként, fegyveres arzenált rejtegető cselszövőként jelennek meg, miközben Chris és társai egyszer sem hibáznak, és mindent a terrorizmus elhárításának érdekében tesznek. Hazafiak. Csakúgy, mint A Sólyom végveszélyben harcosai, akik számára nem létezett más megoldás, mint hogy hősként feláldozzák magukat. Persze az amerikai identitás és kollektív tudat fő meghatározója a hősiesség eszméje, mely annál inkább kimutatható, minél kevésbé humánus az ellenség (nem véletlenül nevezik Chris − az Ellenség a kapuknált is megidéző − párbajellenfelét Keyser Söze-nek, azaz pontosan úgy, ahogy minden idők legkegyetlenebb és legrafináltabb gonosztevőjét hívták Bryan Singer Közönséges bűnözőkjében).

Az Amerikai mesterlövész nem olyan sokrétű és mély film, mint a veterán rendező számos más munkája, és közelébe sem ér olyan mesterműveinek, mint a Fennsíkok csavargója, A szív hídjai vagy éppen a Gran Torino. Aki ezekhez hasonló filmremekre számít, csalódni fog.

Pont:6/10

Amerikai mesterlövész (American Sniper)
Színes, amerikai háborús filmdráma, 134 perc, 2014
Rendező: Clint Eastwood
Író: Chris Kyle
Forgatókönyvíró: Jason Dean Hall
Operatőr: Tom Stern
Szereplők: Bradley Cooper (Chris Kyle), Sienna Miller (Taya Renae Kyle), Jake McDorman (Ryan Job), Brian Hallisay (Gillespie kapitány), Kyle Gallner (Winston), Luke Grimes (Marc Lee), Sam Jaeger (Martens kapitány), Keir O’Donnell (Jeff Kyle)
Bemutató::2015. február 19.

(Forgalmazó: InterCom)