Egy nap – de milyen?

Szilágyi Zsófia filmje nemcsak azért kiemelkedő alkotás, mert erről a témáról még nem készült magyar film, hanem azért is, mert érzékenyen, ugyanakkor túlzásoktól mentesen mesél a családi élet nehézségeiről, kíméletlenül lehántva azt a cukormázt, amivel a társadalom szereti ezt az életformát leönteni. A legtöbb film, amelyben a kisgyerekes lét megjelenik, általában vígjáték: remekül lehet mulatni az anya ruháját éppen teljesen alkalmatlan pillanatban lehányó kisbabán vagy a reggel kéretlenül a hálószobába berontó kisgyereken, akinek napi nagy teljesítménye az önálló vécéhasználat. Ezekhez hasonló jelenetekkel operál az Egy nap, kendőzetlenül feltárva a kellemetlenségeket, de ezeknek itt súlya van: a már sokadik alkalommal elveszített tornazsák, az összecserélt cipő, az otthonról kifogyó lázcsillapító, a fogat mosni nem akaró gyerek drámai atmoszférát teremt.

Az események Anna (Szamosi Zsófia), a háromgyermekes anyuka szemszögéből bontakoznak ki, az ő kicsivel több mint egy napját követhetjük végig. A film erőteljes nyitójelenete azonnal behúzza a nézőt: a váratlanul felcsengető – céges partiról érkező – barátnő, Gabi (Láng Annamária) és a család világa között húzódó éles határvonalat tökéletesen ábrázolja a jól felépített jelenet. A szépen felöltözött barátnő majdhogynem rémült viszolygással nézi Annáék átlag esti életét: a csapzott, nyúzott, a barátnőnek imponálni akaró papucsos férjet, aki hiába próbálja a fürdeni nem akaró, sivalkodó gyereksereget kordában tartani; a rettentően cuki, de éppen kibírhatatlanul viselkedő kölköket; és végül a háttérből előbukkanó Annát. Gabi már csak tünete a családi drámának, nem okozója, olyan, mint egy kupac száraz avar felé szálló meggyújtott gyufaszál – minden készen áll, hogy lángba boruljon az egész erdő.

A film felépítése fordított. Az eredményt azonnal látjuk: az első jelenetekben kibontakozik az a szituáció, ami éket ver a házaspár két tagja, Anna és Szabolcs közé. Az odavezető út pedig maga az egy nap, illetve rengeteg ilyen egy nap végtelen egymásutánban, mókuskerékszerű ismétlődéssel, amelyben legfeljebb a buszon van idő leállítani a körforgást, lanyhán szemlélve az elsuhanó épületeket.

Nemcsak a téma aktualitása – 2018 a családok éve Magyarországon –, hanem a kiváló színészi játék is kiemelkedővé teszi az Egy napot. Szamosi Zsófit a Pintér Béla és Társulata zseniális darabjaiból ismerhetjük, illetve Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmjéből, de ilyen jellegű szerep még nem találta meg. Teljesen átlényegül Annává, akiről érezzük, hogy az állandóan gondterhelt tekintet és a folytonos készenléti állapot mögött ott húzódik a már régóta nem érzett felszabadultság – ez villanásokra meg is jelenik, például ahogy együtt énekel kislányával az autóban, vagy amikor a legkisebb gyerekkel félrevonul. Ugyancsak jó választás volt a csak néhány jelenetben felbukkanó barátnő, Gabi szerepére Láng Annamária, vagy Vándor Éva, aki a család válságát tehetetlenül szemlélő Marit, Anna jóindulatú anyósát alakítja. Remekül játszik a Szabolcsot megformáló Füredi Leó is, a végtelenül megfáradt, már reggel teljesen kimerültnek és szétesettnek tűnő büntetőjogi ügyvéd szerepében, és a gyerekcasting is első osztályú. Teljesen hiteles, hogy ők így öten egy család, minden jelenet tökéletesen a helyén van, amit csak fokoznak a remekül megírt párbeszédek is.

Bárhol megtörténhetnek az események, amelyeket az Egy nap elénk tár, ez mégis sajátosan kelet-európai film. A család életét megterhelő problémák teljesen érthetetlenek lennének a nyugat-európaiak számára, és számos kérdést felvetnek: Anna és Szabolcs értelmiségi, budai házaspár, az anyagi problémák mégis mindennaposak náluk. Ahhoz, hogy ezeket átérezzük, magyarnak kell lenni – konyhai fiókban megbújó pénzesborítékkal, a budapesti közlekedés minden rákfenéjével, a zsúfolt BKV-járatokkal vagy a nem létező parkolóhelyekkel, mindezt három gyerekkel és balettórával, vívással, csellóleckével megspékelve.

Szilágyi Zsófia kellő empátiával kezeli a szereplőket, gondosan kerülve az ítélkezést: ez a családmodell már inkább idézi a 21. századot, ahol mindkét szülő dolgozik, és az otthoni teendőkből, a gyerekek körüli elfoglaltságból mindketten kiveszik a részüket. Ennek ellenére mégsem lehet elmenni a végül egyre nyilvánvalóbbá váló különbség mellett, ami növekvő ingerültséget és feszültséget vált ki a nézőből: a házaspár két tagja közül az egyik bizonyos helyzetekben mégis lehet önző, és helyezheti magát mindenki elé – még akkor is, ha tudja, ezzel a másiknak milyen kárt okoz. És ennek a másiknak gyakorlatilag nincs más választása, mint a beletörődés.

Megoldást, szájbarágós bölcselkedést, kész válaszokat szerencsére nem kapunk, de egy remekül összerakott, intelligens filmet igen, aminek fantasztikus természetessége az, ami magával ragadó. Jó nézni mint értékes filmművészeti alkotást, ugyanakkor torokszorítóan nyomasztó is, és ez a szorongatottságérzés még sokáig velünk marad a filmről távozóban.

Pontszám: 8/10

Egy nap
magyar játékfilm, dráma, 99 perc, 2018
Rendező: Szilágyi Zsófia
Forgatókönyv: Szilágyi Zsófia, Mán-Várhegyi Réka
Operatőr: Domokos Balázs
Szereplők: Szamosi Zsófia (Anna), Füredi Leo (Szabolcs), Barcza Ambrus (Simon), Varga-Blaskó Zorka (Sári), Gárdos Márk (Márkó), Láng Annamária (Gabi), Vándor Éva (Mari), Hajduk Károly (Csaba)
Bemutató dátuma: 2018. november 8. (Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)
Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott