Ezek hülyék!

A Hölgyek a pácban című film középpontjában négy egyetemista lány áll, akik nem kisebb küldetést tűznek ki maguk elé, mint hogy megváltsák a világot. A szép cél felé vezető úton ugyanakkor mintha kicsit nehézkesen haladnának előre – vagy akár úgy is fogalmazhatunk, hogy egyik kudarc éri őket a másik után. A vígjáték humorának magvát a karakterek adják, akik ügyesen megszerkesztett filmes keretek között mozogva csiklandozzák a nézők egóját.

Lily (Analeigh Tipton) New England-i főiskolájára megérkezvén hamar összebarátkozik három furcsa lánnyal. Új barátai nem nevezhetőek átlagosnak – vezetőjük, Violet (Greta Gerwig) irányítása alatt ők üzemeltetik a kampuszon működő Öngyilkosság Megelőzési Központot, ahol egyebek mellett sztepptánccal igyekeznek kikúrálni lelki beteg diáktársaikat. Mindeközben saját magánéleti problémáikkal is szembe kell nézniük, hiszen lovagok jönnek és mennek, a boldogság viszont várat magára.

Ritkán látni ilyet, de a Hölgyek a pácban című film szereplőinek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy teljesen hülyék szegények. Buták, mint a tök. Sötétek, mint az éjszaka. A leglátványosabban egy Thor névre hallgató fiatalember (Billy Magnussen) küszködik intellektuális problémákkal, aki úgy jár egyetemre, hogy nem ismeri a színeket – „sosem jutott eszébe megtanulni őket”. Rose (Megalyn Echikunwoke), a fekete bőrű szépség gondolkodása csupán egy dimenzióban képes mozogni, jelesül, hogy az éppen szóban forgó férfi vajon szoknyavadász-e vagy sem. Heather (Carrie MacLemore) elméjében az egyetlen problémakezelési módszer az, ha veszünk egy jó forró zuhanyt. Frank (Ryan Metcalf) tipikus „amerikai hülyegyerek”, aki a legegyszerűbb emberi megnyilvánulásokra sem képes jelentéssel bíró reakciót produkálni. A legkidolgozottabb karakter a lánycsoport vezetője, Violet, akinek világmegváltó ambíciói abból az arrogáns meggyőződéséből fakadnak, hogy ő valójában mindenkinél jobb, okosabb és reflektáltabban gondolkodik – ugyanakkor közhelyszerű bölcsességeken és felszínes megállapításokon kívül tőle sem hallunk semmi említésre méltót.

A lányok ugyanakkor jóindulatúak és kedvesek, úgyhogy a film sem válik idegesítővé vagy felháborítóvá, ehelyett egyedi humorral és színtiszta szórakozással ajándékozza meg a nézőit. Mivel a Hölgyek a pácban szerkesztési módja tudatosan összecseng a bemutatott karakterekkel, sejthető, hogy a szereplők együgyűsége nem a forgatókönyvíró ügyetlenségének, hanem egy tudatos koncepciónak a következménye.

A főcím rózsaszín betűi és mosolyogtató zenéje, az értelmetlen fejezetekre osztott cselekmény, a helyenként giccsbe forduló fényképezési stílus, az utolsó öt perc naiv musical-jellege vagy a semmiből sem következő zárlat mind-mind olyan katyvaszt mutatnak, mint ami a lánycsapat fejében is kavarog. Annak ellenére tehát, hogy a szereplők megdöbbentően butuskák, a film maga érett és intelligens alkotásnak mondható – és így a nézőkkel együtt képes nevetni saját karakterein.

Hölgyek a pácban (Damsels in Distress)
Rendezte: Whit Stillman
Színes, angolul beszélő amerikai vígjáték, 99 perc, 2012.