Felhős szórakozás Tímeával

A magyar filmtörténetet nem a műfaji alkotások tették híressé. Akad néhány thriller és krimi, elvétve egy-egy sci-fi, sőt a westernt ugródeszkának használva belekóstoltunk az „eastern” műfajába is, de ezek a próbálkozások általában mérsékelt sikert arattak. Mégis, a tömegfilm két fajtájához mintha lenne affinitásunk. Ebből az egyik, a melodráma fölött a 21. századra talán eljárt az idő, de megmaradt nekünk a másik sláger: a vígjáték. A nevettetés már a klasszikus korszakban is jól ment, elég a Meseautóra, a Tizedes meg a többiekre, vagy az Egy bolond százat csinál-ra és feldolgozásaikra pillantani, hogy lássuk, ebben a műfajban akad keresnivalónk. Persze itt is találunk félrenyúlásokat, főleg az elmúlt egy-két évtized termésében, de a lelkesedés lankadatlan. Ebben a törekvésben látott napvilágot a Megdönteni Hajnal Tímeát című film is, ami figyelemre méltó címválasztásán túl kellemes humorral és ügyes megvalósulással igyekszik meghódítani a közönséget – bár néhány kisebb (és egy nagyobb) felhő azért beúszik a szórakozás kéklő egére.

A történetet egy érettségi találkozó lendíti mozgásba, ami egyféle bizarr sztereotípia-bál formáját ölti: megjelenik az esetlen Jófiú (Dani), a pajkos tekintetű Nőcsábász (Gábor), a pápaszemes Szürke Lány (Virág), az osztály Bunkója (Bödöcs) és természetesen maga a Jó csaj (Hajnal Tímea). Hogy,  hogy nem, Jófiú és Jó csaj hamar egymásra találnak, majd néhány pohárka bátorsággal felvértezve egymásnak is esnek egy ruhatár nagykabátjai között. Pechükre a magyar filmtörténet egyik Legnagyobb Tahója, (Bödöcs) megörökíti a malacsportot – ami nem is lenne akkora baj, ha Jófiú nem készülődne éppen feleségül venni (az esküvőre lázasan készülődő) párját. Bödöcs felajánlja, hogy a videó sosem kerül „illetéktelen” kezekbe, ha Dani cserébe elintézi, hogy „megdönthesse” Hajnal Tímeát. A díszlet áll, a karakterek a helyükön, kezdődhet az előadás.

Kezdjük a film erényeivel, hiszen jócskán vannak. Először is: az alapötlet egyáltalán nem nevezhető sablonosnak, ráadásul rengeteg lehetőséget rejt magában, melyekből a film sokat ki is használ. Kellemesen ingázunk a jelen és a nosztalgikus múlt között, az arra szánt karakterek egyfolytában súrlódnak egymással, gyakran mi érezzük magunkat (röhögés közben) kellemetlenül a rengeteg szerencsétlenkedés láttán, ráadásul időnként rá-rábukkanhatunk néhány igazán jól sikerült párbeszédre vagy alakításra is. A legemlékezetesebb figura minden bizonnyal a Szabó Simon által alakított Bödöcs, akinek ütős szövegei és sajátos megjelenése miatt még azt is megbocsájthatjuk, hogy ugyanazon az egy darab hangszínen ejt ki minden egyes szót és mondatot – csakúgy, mint a Moszkva Tér című klasszikusban, ahol gyakorlatilag ugyanezt a karaktert hozta, 13 évvel fiatalabb kiadásban. (Győztes csapaton ne változtass!)

Akadnak azonban problémák. Sajnos Bödöcs az egyetlen említésre méltó karakter, a többiek megformálását mintha ellustálkodták volna az alkotók. Egy dimenzióban leírható figurák, akik közül néhányan ráadásul felesleges mellékszálakba is bonyolódnak. A filmben feltűnik Jófiú csajozós szárnysegédje, valamint egy csupán szemüvegétől intellektuális pszichológusnő, akik szépen egymásba is habarodnak. Kedves sztori, nincs is ügyetlenül megszerkesztve, de olyan kevés szállal kapcsolódik a történet főáramához, hogy nem tűnt volna fel, ha kimarad a filmből. A laza szerkezet amúgy sem idegen a Hajnal Tímeától, egyes jeleneteket nem készítettek elő, bizonyos karakterek a semmiből jelennek meg, az események pedig nem mindig következnek egymásból.

Ezek a gyengeségek azonban apróságnak tekinthetőek, főleg a vígjáték műfajában, ahol a jó poénokból származó szórakozás egy pillanat alatt feledtetni tudja az efféle „szakmai” bakikat. Akad azonban egy súlyosabb probléma – nehéz ugyanis kacarászni, miközben az emberben üvölt az erkölcsi sziréna. A film sajnos nem nyúl kellő érzékenységgel ahhoz az etikai helyzethez, ami köré a történetét építette. A főszereplőnek egyetlen pozitív jellemvonása sincsen, hűtlen, önző, hazug, igazságtalan és hatásvadász. Ez a katasztrófaegyüttes a film dramaturgiai csúcspontján tetőzik, ahol a néző valamiféle katarzis helyett nem kap mást, csak egy kifejezetten ellenszenves monológot: Jófiú (?) szándékosan megaláz olyan embereket, akik ezt semmivel sem érdemelték ki. A legrosszabb az egészben, hogy mindezt a film nem humorforrásként kezeli, hanem azonosulási pontként ajánlja fel számunkra.

E baklövés miatt nehéz a Hajnal Tímeát jó vígjátéknak nevezni – felhős a jókedv. Ettől függetlenül azonban a film kimagaslik a hazai kortárs zsánerfilmek között, így megtekintésre érdemes – így vagy úgy, de éljen a magyar műfaji film!

Pont: 6/10

Megdönteni Hajnal Tímeát
Színes, romantikus magyar vígjáték, 105 perc, 2014
Rendező: Herczeg Attila
Forgatókönyvíró: Csurgó Csaba
Zeneszerző: Gulya Róbert
Operatőr: Tóth Widamon Máté
Producer: Tőzsér Attila, Ferenczi Gábor
Vágó: Somogyi Csaba
Szereplők: Osvárt Andrea (Hajnal Tímea), Simon Kornél (Horváth Dani), Bögöcs (Szabó Simon), Jordán Adél (Virág), Lengyel Tamás (Gábor), Szandtner Anna (Nikki), Kamarás Iván (Róbert), Hirtling István (Réka Apja), Békés Itala (Réka nagymamája)
Bemutató: 2014. február 13.
(Forgalmazó: InterCom)