Igyunk-e a világ gondjaira?

A Fiatal még az éjszaka tökéletes példája annak, hogyan lehet tartalmas gondolatiságot közvetítő, szerzői hangvételű filmet készíteni úgy, hogy közben szem előtt tartjuk a publikum szórakoztatásának igényét is. Olmo Omerzu alkotása három felnőtt és két kisgyerek kapcsolatán keresztül mutatja be a társadalom „zűrzavarának” hatását a következő generációra. A téma igencsak fajsúlyosnak mondható, a film ugyanakkor a megfelelő pillanatokban kellően könnyed, humoros, meghökkentő vagy átérezhető ahhoz, hogy a néző jól érezze magát a bőrében a játékidő hatvanöt perce alatt.

A történet egy szilveszteri éjszaka eseményeit követi nyomon. Három harminc év körüli fiatal az újév megünneplésére maga mellé vesz két tizenkét éves kisfiút, akik csendes személői lesznek a társaság kétes viselkedésének. Alkoholos poharakkal a kezükben nézik végig a felnőttek szerelmi civakodását és részeg dorbézolását, míg végül virradatkor egy szó nélkül útjukra nem bocsátják őket (az amúgy tanári végzettséggel bíró) vendéglátóik.

A három felnőtt problémái és viselkedése könnyűszerrel általánosítható – ugyanazokat a szindrómákat mutatják az éjszaka folyamán, amelyekkel az utcán vagy a médián keresztül is folyamatosan szembesülni kényszerülünk. Érzelmeik kuszák és következetlenek, mintegy „zavart” elmével hajszolják tisztázatlan vágyaikat, miközben kaotikus és határozatlan értékrenddel rohannak, maguk sem tudják, merrefelé. A három felnőtt közül kettő még egy párkapcsolatnak nevezhető valamiben van, igaz, csak két napja, és a férfi látványosan igyekszik megszabadulni partnerétől – amely ambíciója nem akadályozza meg abban, hogy olykor féltékenységi jeleneteket rendezzen. A harmadik férfi ugyanakkor szeretne közeledni a lány felé (ebben barátja támogatja is), tenni azonban nem tesz semmit, inkább látványos mélabúba burkolózik. A hölgy olykor tíz körömmel ragaszkodik aktuális lovagjához, máskor viszont levetett bugyijával a kezében ölelgeti a másik férfit. Az események előrehaladtával megjelenik egy rendőrtiszt is, aki előbb figyelmezteti a társaságot a hangoskodás miatt, majd könnyekkel a szemében omlik a lány karjaiba, hogy a romantikus ölelkezést követően erőszakoskodni kezdjen vele.

Mindennek pedig szemtanúi a tizenkét éves kisfiúk, akiknek viselkedése – a látottak tükrében nem meglepő módon – meglehetősen furcsa formákat ölt. Fogalmuk sincs, valójában mit jelent a szexualitás, de trágár viccekkel szórakoztatják egymást, melyeket maguk sem értenek igazán. Egyikük legurít egy kezébe nyomott felest, amitől hamar rosszul lesz és gyomorfájós álomba zuhan, míg a másiknak csöndben végig kell hallgatnia a depressziós férfi dorgáló monológját, mely szerint egy személyben ő a felelős a férfi kudarcba fulladt románcáért.

Miért csodálkoznánk, hogy a fiatalabb generáció zavarodottan viselkedik, hogyha a minta, amit a társadalom mutat számukra, nem kevésbé kaotikus? A film szerint (mely vélemény mögött nem nehéz érveket sorakoztatni) a társadalom értékrendje zavaros, viselkedése ellentmondásoktól hemzseg, és mindeközben ijesztően reflektálatlan a következő nemzedékkel kapcsolatos felelősségével szemben. Ez az átgondolatlanság azonban a Fiatal még az éjszaka című filmet szerencsére egyáltalán nem jellemzi, így aki nyitott volt egy szórakoztató és elgondolkodtató cseh alkotásra, az a fejére húzta a matrózsapkát, és elment a Titanic Filmfesztiválra, majd ivott egyet a világ gondjaira.

Fiatal még az éjszaka (Příliš mladá noc / A Night Too Young)
Rendezte: Olmo Omerzu
Színes, feliratos, cseh–szlovén dráma, 65 perc, 2012.