Utazás a semmibe

A vetítőteremből kifelé tartva leghamarabb talán ez a jelző jut eszünkbe a filmről: semmilyen. Roger Deutsch második nagyjátékfilmjének mind a 80 perce súlytalan – a zavaros gondolatfoszlányok köré épülő cselekmény és a felszínes filozofálás nem tudja megérinteni a nézőt. S bár a rendező láthatóan nagyon szeretne elmondani valamit a művészetről, a nagybetűs Művészről meg a filmek erejéről, szereplői száját csak közhelyek hagyják el a már-már az igénytelenség határát súroló, olcsó képi világban. A magyar vonatkozásokon, helyszínen kívül más nemigen magyarázza, hogy ez a film egyáltalán moziforgalmazásba került.

A film központi figurája Roger, az amerikai rendező, aki dokumentumfilmjét kíséri el Budapestre. A mozi nem arat zajos sikert, ám a direktor legnagyobb meglepetésére egy János nevű férfi találkozni akar vele a film kapcsán. Mint kiderül, János felismerni vélte magát Roger felvételein, amelyket az amerikai direktor még a kilencvenes évek elején a Gyermekvasúton készített. János volt az a gyermekkalauz, akinek viselkedését Roger a fasizmus működésével állította párhuzamba dokumentumfilmjének narrációjában. Az ügyetlenül felskiccelt konfliktus Roger és János között gyorsan egyfajta road movie-ba csap át, amiben a két férfi arról elmélkedik, hogy egy művész mennyire térhet el az igazságtól a művészet nevében, és milyen hatással lehetnek állításai egy dokumentumfilm szereplőinek életére. Az alaphelyzet és a kérdéskör akár érdekes is lehetne, de Deutsch nem mond semmi érdemlegeset az érintett problémákról. Erőltetett szimbolizmus, gyengén megírt karakterek és a road movie konvencióinak teljes figyelmen kívül hagyása jellemzik filmjét, ami bár kifejezetten filozofikus álarcot ölt, nélkülözi a valós gondolatiságot.

A korábban főképp rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készítő rendező talán túl nagy fába vágta fejszéjét, amikor egy ennyire kiforratlan történetet 80 percben vitt vászonra. Rövidfilmként még működhetne is a Fiú a vonaton, a szűkebb időkeret segíthetne az alkotóak összeszedni és koncentráltabban kifejezni gondolatait, a rosszul kivitelezett kézikamerás felvételek is elviselhetőbbek lennének 8-10 percben. A film vizuális világa egyébként szokatlanul gyenge, ritkán találkozni ilyesmivel filmszínházakban. Az alacsony költségvetés nem lehet mentség a súlyos technikai és képi hiányosságokra egy olyan filmes környezetben, amelyben például Hajdu Szabolcs minimális költségvetésből, állami támogatás nélkül készült Ernelláék Farkaséknál című mozija nemcsak szellemes és szeretnivaló tudott lenni, de gondosan megkomponált képekben elevenedett meg. Talán ha a Fiú a vonaton meggyőzőbben tudna a videóra mint médiumra reflektálni, akkor erősebb lenne. Az viszont sajnos nem elégséges, hogy itt-ott beszúrunk pár kézikamerás snittet, meg eljátszunk a film a filmben sokat látott szimbolikájával. A médiumra való reflektálás helyett ez csak erőlködés.

Hibája Deutsch filmjének a gyenge forgatókönyv is, amelyben a néző nem talál azonosulási pontot. A karakterek nincsenek megfelelően kidolgozva, egy pillanatra sem tűnnek hús-vér emebereknek. James Eckhouse Rogerje fájóan bugyuta alak, míg Tóth Barnabás Jánosa idegesítő pojáca. A mellékszereplők között találkozhatunk szerethető és humoros figurákkal, Szervét Tibor és Wéber Kata jelenetei például felüdülést hoznak, ahogyan Herczenik Anna egyébként teljességgel értelmezhetetlen karaktere is üde színfolt. A történet lassú folyása önmagában nem hiba, de ezúttal nem ad semmit a filmhez. Kár, mert amúgy akad néhány kifejezetten reménykeltő és humoros jelenet is, de ezek nem jutnak elég levegőhöz a fullasztóan jellegtelen munka egészében. A hangsúlyozottabb humor, az ügyesebben kidolgozott komikus jelenetek színt adhattak volna a filmnek, a nézőknek pedig kapaszkodót. Az izgalmas alapötlet ellenére sajnos Roger Deutsch mozija nem tudja felépíteni magát, és ez a legnagyobb hibája. Formátlan alkotásként kísérletezik kicsit a road movie hagyományaival, és nyomokban emlékeztet az esszéfilmekre is, de nem ad filmélményt, nem közvetít valódi gondolatokat.

Pont: 2/10

Fiú a vonaton
Színes, magyar–amerikai dráma, 80 perc, 2016
Rendező: Roger Deutsch
Forgatókönyvíró: Roger Deutsch és Randy Cashmere
Operatőr: Kiss Gravi András
Zeneszerző: Holtai Gábor
Szereplők: James Eckhouse (Roger), Tóth Barnabás (János), Szervét Tibor (Antal), Wéber Kata (Eszter), Herczenik Anna (Kata)
Bemutató: 2017. augusztus 24. (Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)