© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Fuss a szerelemért!
Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében
Kell-e egy homoszexuális pap történetét szélesebb közönségnek is bemutatni két évvel azután, hogy a film a 2013-as budapesti melegfilmfesztiválon már látható volt? Ha nem vagyunk álszentek a témával kapcsolatban, akkor nem. Ha álszentek vagyunk, akkor igen. És mi azok vagyunk, álszentek.
Kell-e egy homoszexuális pap történetét szélesebb közönségnek is bemutatni két évvel azután, hogy a film a 2013-as budapesti melegfilmfesztiválon már látható volt? Ha nem vagyunk álszentek a témával kapcsolatban, akkor nem. Ha álszentek vagyunk, akkor igen. És mi azok vagyunk, álszentek.
Malgorzata Szumowska mindet elkövet, hogy filmjének főhősét, Adamot hétköznapi civilként mutassa be, annak ellenére, hogy személyében egy lengyel vidéki kistelepülés papját tisztelhetjük. Olyan ő, mint te vagy én. Hétköznapian öltözik (a reverenda alatt), zenét hallgat futás közben, együtt focizik és sörözik a gondjaira bízott nehéz sorsú tinikkel. Lelki és testi szükségletei is hétköznapiak, vágyik az érintésre, a szexre. Ezt még el is néznék egy papnak, hiszen ahogy a népi bölcsesség tartja, ő is csak ember a reverenda alatt. De mi történik, ha a mi papunk történetesen a saját neméhez vonzódik?
Vallás és homoszexualitás, társadalom és az egyéni boldogulás lehetősége a témái a fiatal lengyel rendező filmjének, miközben egy nagyívű szerelmi melodrámát kapunk. Adam beleszeret ugyanis Lukaszba, az egyik felügyeletére bízott fiúba, és egyre kevésbé tud ellenállni vágyainak – környezete reakcióit pedig előre sejthetjük.
Az Ő nevében tömve van költői és jelentéses, politikai üzenetet is hordozó képekkel, vallási szimbolikával. Sajnálatos módon ezek legtöbbje első látásra igen suta. Miért kell, hogy az Adam atyának ajánlatot tevő, a vidéki unalomtól fuldokló asszonyság neve éppen Ewa legyen? Ez a névválasztás túlságosan súlyos asszociációkkal terheli meg a pap és a nő jeleneteit, hiszen így mint az első emberpár állnak elénk, megidézve egyúttal a teremtés heteronormatív törvényét, amely szerint asszonyember teremtetett az ő emberének. A nő szerepe itt nem több sztereotip sablonnál, ő a hűtlenkedő csábító, az erkölcsi magaslat a derekasan ellenálló Adamnak jut (még ha tudjuk is, valójában miért mond nemet).
Lukasznak Jézus vonásait kölcsönözték az alkotók − tanácstalan vagyok, hogy ennek a párhuzamnak mi az értelme. Talán a fiú ártatlanságát akarják ezzel hangsúlyozni? Ebből a hasonlóságból kellene levezetnünk, hogy miért éppen iránta lobban szerelemre Adam? Vagy Adam olyannyira jólelkű, hogy pont a többiek által kiközösített, lenézett, „furcsa” fiún esik meg a szíve, és ez az együttérzés fordul át aztán szerelembe? Akárhogy is van, az imént soroltaknál egyéb okot nem találok, mert habár rengeteg közös jelenet hivatott ábrázolni a pap és a fiú egymásra találását, jómagam semmiféle kémiát nem tudtam felfedezni a két férfi között. Bármennyire költői szépségű is, amikor Adam Lukaszt úszni tanítja, és bármilyen vadromantikus is a kukoricásban orangutánhangokkal kommunikálva fogócskázó két férfi viszonya, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez a két ember szerelmes egymásba.
A szerelmi érzület ábrázolása persze nem könnyű, és azt is készséggel vállalom, hogy az én gyomrommal van a baj, amely az előbb leírt „túl szép” jeleneteket nehezen bírja megemészteni. Hasonlóképp nehéz a vallásos elhivatottságot megmutatni − ezzel kapcsolatban is maradt hiányérzetem. Elhiszem, hogy Adamnak mély a hite, de csak azért, mert papi ruha van rajta, és elhiszem, hogy mély lelki válságban van hite és homoszexualitása konfliktusa miatt, mert egyfajta vezeklésként állandóan sprintereket megszégyenítő sebességgel fut az erdőben, s nehéz sóhajok közepette fel-feltekintget az égre, meg egyre nagyobb mennyiségben fogyaszt alkoholt.
A film – ki tudja, hányadik, leginkább túl sokadik – síkján az egyház homoszexualitáshoz való viszonyát is körül akarja járni. Egyértelművé kell itt tenni, hogy nem a pedofil papok témáját boncolja, Adam atya pártfogoltjai 16-18 éves fiúk, nem kisgyermekek, így pedofíliáról szó sem lehet. A pap hiába próbálja meggyónni „bűnös” vágyait, az egyházon belül nem talál meghallgatásra: felettesei, hogy megelőzzék a botrányt, inkább áthelyezik, amikor tudomásukra jut, hogy szorongatott helyzetbe került. Egészen XVI. Benedek pápáig ér a filmkészítők egyházkritikája: a lerészegedett Adam az egyházfő portréjával táncol. XVI. Benedek volt az, aki megtiltotta, hogy felszenteljék azokat a kispapokat, akikről kiderül, hogy homoszexuálisok, így a fricska érthető, de egy ilyen politikai kiszólás a szerelmi melodráma tetőpontján inkább idegen elemnek hat.
Érdemes-e megnézni ezt a filmet fent említett hibái ellenére is? Ha arra gondolok, hogy a hazai mainstream, a legolvasottabb, legszélesebb olvasótáborhoz eljutó online és nyomtatott programmagazinok ajánlóikban Adam és Ewa jeleneteivel hirdetik a filmet, mintha nem is egy, az egyház és a társadalom által a vágyai miatt üldözött pap lelki gyötrelmeiről szólna, hanem csak egy románcról a falusi szépasszonnyal – akkor feltétlenül igen. Megtekintése talán segít nekünk abban, hogy ne legyünk ilyen szánalmasan álszentek.
Pontszám: 6,5/10
Az Ő nevében (W imie...)
Színes, feliratos, lengyel filmdráma, 102 perc, 2013
Rendező: Malgorzata Szumowska
Forgatókönyvíró: Michal Englert, Malgorzata Szumowska
Operatőr: Michal Englert
Szereplők: Andrzej Chyra (Adam atya), Mateusz Kosciukiewicz (Lukasz), Maria Maj (Lukasz anyja), Maja Ostaszewska (Ewa), Lukasz Simlat (Michal), Kamil Adamowicz (Rudy), Mateusz Gajko (Gajo)
Bemutató dátuma: 2015. május 14. (Forgalmazó: Cirko Film)
Malgorzata Szumowska mindet elkövet, hogy filmjének főhősét, Adamot hétköznapi civilként mutassa be, annak ellenére, hogy személyében egy lengyel vidéki kistelepülés papját tisztelhetjük. Olyan ő, mint te vagy én. Hétköznapian öltözik (a reverenda alatt), zenét hallgat futás közben, együtt focizik és sörözik a gondjaira bízott nehéz sorsú tinikkel. Lelki és testi szükségletei is hétköznapiak, vágyik az érintésre, a szexre. Ezt még el is néznék egy papnak, hiszen ahogy a népi bölcsesség tartja, ő is csak ember a reverenda alatt. De mi történik, ha a mi papunk történetesen a saját neméhez vonzódik?
Vallás és homoszexualitás, társadalom és az egyéni boldogulás lehetősége a témái a fiatal lengyel rendező filmjének, miközben egy nagyívű szerelmi melodrámát kapunk. Adam beleszeret ugyanis Lukaszba, az egyik felügyeletére bízott fiúba, és egyre kevésbé tud ellenállni vágyainak – környezete reakcióit pedig előre sejthetjük.
Az Ő nevében tömve van költői és jelentéses, politikai üzenetet is hordozó képekkel, vallási szimbolikával. Sajnálatos módon ezek legtöbbje első látásra igen suta. Miért kell, hogy az Adam atyának ajánlatot tevő, a vidéki unalomtól fuldokló asszonyság neve éppen Ewa legyen? Ez a névválasztás túlságosan súlyos asszociációkkal terheli meg a pap és a nő jeleneteit, hiszen így mint az első emberpár állnak elénk, megidézve egyúttal a teremtés heteronormatív törvényét, amely szerint asszonyember teremtetett az ő emberének. A nő szerepe itt nem több sztereotip sablonnál, ő a hűtlenkedő csábító, az erkölcsi magaslat a derekasan ellenálló Adamnak jut (még ha tudjuk is, valójában miért mond nemet).
Lukasznak Jézus vonásait kölcsönözték az alkotók − tanácstalan vagyok, hogy ennek a párhuzamnak mi az értelme. Talán a fiú ártatlanságát akarják ezzel hangsúlyozni? Ebből a hasonlóságból kellene levezetnünk, hogy miért éppen iránta lobban szerelemre Adam? Vagy Adam olyannyira jólelkű, hogy pont a többiek által kiközösített, lenézett, „furcsa” fiún esik meg a szíve, és ez az együttérzés fordul át aztán szerelembe? Akárhogy is van, az imént soroltaknál egyéb okot nem találok, mert habár rengeteg közös jelenet hivatott ábrázolni a pap és a fiú egymásra találását, jómagam semmiféle kémiát nem tudtam felfedezni a két férfi között. Bármennyire költői szépségű is, amikor Adam Lukaszt úszni tanítja, és bármilyen vadromantikus is a kukoricásban orangutánhangokkal kommunikálva fogócskázó két férfi viszonya, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez a két ember szerelmes egymásba.
A szerelmi érzület ábrázolása persze nem könnyű, és azt is készséggel vállalom, hogy az én gyomrommal van a baj, amely az előbb leírt „túl szép” jeleneteket nehezen bírja megemészteni. Hasonlóképp nehéz a vallásos elhivatottságot megmutatni − ezzel kapcsolatban is maradt hiányérzetem. Elhiszem, hogy Adamnak mély a hite, de csak azért, mert papi ruha van rajta, és elhiszem, hogy mély lelki válságban van hite és homoszexualitása konfliktusa miatt, mert egyfajta vezeklésként állandóan sprintereket megszégyenítő sebességgel fut az erdőben, s nehéz sóhajok közepette fel-feltekintget az égre, meg egyre nagyobb mennyiségben fogyaszt alkoholt.
A film – ki tudja, hányadik, leginkább túl sokadik – síkján az egyház homoszexualitáshoz való viszonyát is körül akarja járni. Egyértelművé kell itt tenni, hogy nem a pedofil papok témáját boncolja, Adam atya pártfogoltjai 16-18 éves fiúk, nem kisgyermekek, így pedofíliáról szó sem lehet. A pap hiába próbálja meggyónni „bűnös” vágyait, az egyházon belül nem talál meghallgatásra: felettesei, hogy megelőzzék a botrányt, inkább áthelyezik, amikor tudomásukra jut, hogy szorongatott helyzetbe került. Egészen XVI. Benedek pápáig ér a filmkészítők egyházkritikája: a lerészegedett Adam az egyházfő portréjával táncol. XVI. Benedek volt az, aki megtiltotta, hogy felszenteljék azokat a kispapokat, akikről kiderül, hogy homoszexuálisok, így a fricska érthető, de egy ilyen politikai kiszólás a szerelmi melodráma tetőpontján inkább idegen elemnek hat.
Érdemes-e megnézni ezt a filmet fent említett hibái ellenére is? Ha arra gondolok, hogy a hazai mainstream, a legolvasottabb, legszélesebb olvasótáborhoz eljutó online és nyomtatott programmagazinok ajánlóikban Adam és Ewa jeleneteivel hirdetik a filmet, mintha nem is egy, az egyház és a társadalom által a vágyai miatt üldözött pap lelki gyötrelmeiről szólna, hanem csak egy románcról a falusi szépasszonnyal – akkor feltétlenül igen. Megtekintése talán segít nekünk abban, hogy ne legyünk ilyen szánalmasan álszentek.
Pontszám: 6,5/10
Az Ő nevében (W imie...)
Színes, feliratos, lengyel filmdráma, 102 perc, 2013
Rendező: Malgorzata Szumowska
Forgatókönyvíró: Michal Englert, Malgorzata Szumowska
Operatőr: Michal Englert
Szereplők: Andrzej Chyra (Adam atya), Mateusz Kosciukiewicz (Lukasz), Maria Maj (Lukasz anyja), Maja Ostaszewska (Ewa), Lukasz Simlat (Michal), Kamil Adamowicz (Rudy), Mateusz Gajko (Gajo)
Bemutató dátuma: 2015. május 14. (Forgalmazó: Cirko Film)
