A futurológiai kongresszus minden kockáján érződik az alkotók nagyra törő ambíciója: van itt gyönyörű animáció, hollywoodi sztárokkal fölvett, élőszereplős jelenetsor, disztopikus sci-fi, társadalomkritika, személyes melodráma. De Ari Folman ezúttal mintha túl sok mindent zsúfolt volna bele új filmjébe.
![]()
Az önmagát alakító
Robin Wright (A herceg menyasszonya, Forrest Gump) egy hipermodern repülőgéphangárban él nagykorú lányával és szellemi fogyatékos kisfiával. Karrierje leáldozóban, ám váratlanul visszautasíthatatlan ajánlatot kap ügynökétől és a Miramount (Miramax, Paramount – érthető, ugye?) stúdió főnökétől. Rajta akarnak kipróbálni egy új technológiát: miután beszkennelik a színésznő testét, digitálisan is elő tudnak állítani filmeket, nem kell forgatásokra pazarolni a stúdió pénzét és idejét. Robinnak cserébe teljesen vissza kell vonulnia a nyilvánosságtól. Némi vonakodás után belemegy a dologba, majd előreugrunk harminc évet, hogy kiderüljön, hogyan alakult át a világ a szkennelési technológia hatására.
![]()
Miután a cselekmény átköltözik rajzolt formába,
Folman, az elismert animációs rendező – a többszörös díjnyertes
Libanoni keringő alkotója – végre kibontakozhat. Szinte minden képkockára kerül vizuális geg, de már későn ahhoz, hogy megmentsék a filmet: a világhírű magyar animációs műhelyen nevelkedett nézőknek a rajzok minősége inkább elvárás, mint csodálat tárgya, másrészt Folman az animációt sajnos arra is apropóul használja, hogy a logikai kapcsolatokat kidobja a történetből.
![]()
Teljesen megalapozatlanul két új cselekményszál is bekerül a
Stanislaw Lem hasonló című novelláját lazán adaptáló alkotásba (terrorakciók söpörnek végig a rajzolt világon, illetve megjelenik egy animátor, aki beleszeret az általa digitalizált Robinba), miközben legalább egy órára teljesen elfeledkezünk a kezdetben vázolt konfliktusokról. Túl sok ennyi történet, ráadásul Folmannak nem sikerül arányosan kezelnie a szálakat. Mikroszinten is sok az ügyetlenség: a párbeszédek, snittek gyakran rossz tempóban vannak megvágva, ez modorossá teszi a színészi játékot. A film élvezetét a mesterkélt, ezoterikus maszlaggal átitatott párbeszédek sem könnyítik meg, egy kivételtől eltekintve:
Harvey Keitel monológja Robin szkennelése alatt gyönyörű emocionális csúcspont. Érthetetlen, hogyan követhetett el ilyen hibákat Folman, aki forgatókönyvíróként igen jelentős alkotó (a Magyarországra is átvett HBO-sorozat, a
Terápia izraeli eredetijének egyik írója).
![]()
Valószínűleg a szerzőiség igénye rontotta el a filmet. A hollywoodi stúdiófőnök és az ügynöki rendszer kritikája, a mélynek szánt párbeszédek, a rengeteg felvetett téma mind azt jelzi, hogy Folman nagyon szeretné komoly auteurként elhelyezni magát a nemzetközi filmművészetben. Ha egy erős kezű producer irányítása alatt, egyszerűbb forgatókönyv alapján leforgatott volna egy élvezetes és elgondolkodtató sci-fit, valószínűleg közelebb került volna a céljához.
Pontszám:
3/10
A futurológiai kongresszus ( The Congress)
Színes, feliratos, izraeli-amerikai animációs és élőszereplős sci-fi melodráma, 115 perc
Rendező és forgatókönyvíró: Ari Folman (Stanislaw Lem novellája alapján)
Szereplők:
Robin Wright (Robin Wright),
Harvey Keitel (Ai),
Jon Hamm (Dylan Truliner),
Paul Giamatti (dr. Barker),
Kodi Smit-McPhee (Aaron Wright)
Bemutató: 2014. január 23.
Forgalmazó: Cirko Film