Gárdos Éva új filmjében, a Budapest Noirban Gordon Zsigmond, a kiábrándult bűnügyi újságíró egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány ügyében nyomoz az 1930-as évek Budapestjén. A rendezővel a filmről beszélgetve szóba került, nyomasztják-e az elvárások, mi a különbség a magyar és az amerikai színészvezetés között, és segítette-e a film létrejöttét Francis Ford Coppola.
Egy interjúban említette, hogy egy nap alatt elolvasta Kondor Vilmos regényét, amelyből a film készült, és azonnal lenyűgözte. Mi fogta meg a történetben?
Először is az, hogy Budapesten játszódik. A regényben a főváros egy külön karakter. 1936-ban járunk, érezzük, hogy valami nagy dolog történik majd, de nem tudjuk pontosan, hogy micsoda.
A krimi, a noir felkapott zsáner. Nehéz újat mutatni ebben a műfajban 2017-ben?
Rögtön az elején eldöntöttük, hogy nem fekete-fehér filmet szeretnénk. Nem egy film noir másolatát akartuk vászonra vinni, nem szerettük volna, hogy a Gordont alakító Kolovratnik Krisztián legyen a magyar Humphrey Bogart. A Budapest Noirban minden kicsit modernebb, például a két főszereplő, Tenki Réka és Krisztián kapcsolata is: szeretik egymást, mégis megvan a saját külön életük.
Említette, hogy sokáig nem tudták, ki játssza majd Gordont. Milyen színészt keresett?
Számos színészt megnéztünk a szereplőválogatáson, de nem találtuk az igazit. Krisztián teljesen más volt. Érdekes a hangja, van humora, vonzza a nőket. Érezhető volt a karakterén, hogy szereti a barátnőjét, és az ebből fakadó fájdalom átjött a játékán. Jó volt vele együtt dolgozni, bármit meg lehetett vele beszélni. Minden forgatási napon ott volt, szívét-lelkét beletette a produkcióba.
Amerikában tanulta a szakmát, de azt mondta, a magyar színészekkel könnyebben tud együtt dolgozni, mint az amerikaiakkal. Ez miben nyilvánul meg?
A Budapest Noirban mindenki élvezte a közös munkát, és nem hívogatott folyamatosan egy ügyvéd, hogy az adott színésznek el kell mennie. A színészek örültek, hogy részt vehettek a produkcióban, végig lelkesek voltak.
Azonnal érezhető, hogy egy színész amerikai vagy magyar filmes világból érkezik?
Igen. Az egyik jelenetet egész nap próbáltuk. A forgatás végén Kulka János megjegyezte: pályafutása során kevésszer fordult elő, hogy ilyen szabadon elmondhatta a véleményét, és hogy részese lehetett az alkotói folyamatnak. A színészvezetés szempontjából lehet, hogy a Budapest Noir az amerikai mintát követi: a rendezés során engedtem a színészeknek, hogy saját gondolataikat is beemeljék az alkotásba.
Máskor is jellemző, hogy szabad kezet ad színészeinek?
Igen, hiszen ők vannak benne a karakterben, a saját nézőpontjukból közelítik meg.
Karrierje elején Francis Ford Coppola mellett dolgozott produkciós asszisztensként, majd elismert vágó lett Amerikában. A Budapest Noir ról kikérte Coppola véleményét?
Körülbelül huszonhárom éves voltam, amikor mellette dolgoztam. Most is jóban vagyok vele és a feleségével is. Sokat tanultam tőle, de a Budapest Noirról nem beszélgettünk.
Az elmúlt években sokat cikkezett a magyar sajtó a készülő filmről, amely jóval magasabb költségvetésből készült, mint általában a hazai alkotások. A nézők és a kritikusok ezek után nyilván komoly elvárásokat támasztanak. Nem teher ez?
Mostanában próbálom nem figyelni az internetet. Az első kritika dicsérte a filmet. Hiszek magamban, a színészekben, a stábban és a Budapest Noirban.
Mik a további filmes tervei?
Szóba került, hogy ha ez a film sikeres lesz, forgatunk egy újabb Budapest Noirt. Érdekes lenne, mert imádom a film összes karakterét. Van egy másik terv is, amiről konkrétumokat egyelőre nem árulnék el. Csak annyit, hogy találtam egy könyvet, aminek a főszereplője egy amerikai lány, a történet pedig 1936 és 1938 között játszódik Magyarországon.