Androgün vadállatok

Harmony Korine, a Kölykök forgatókönyvírójának szelleme járja be Dél-Amerikát. Tinifiúk csapata hajszolja az életet: nappal a koreai kultúrát imitálva táncolnak, éjjel berúgnak vagy drogoznak. A szórakozást gyerekek kivégzéséről készült netes videók, a büszkeséget pedig lányok szexuális megalázása jelenti számukra. Iszonyatos a sodródás, a tékozlás, és könnyű volna ítélkezni is, de a kamaszok céltalan önpusztításának oka nem annyira bennük, mint inkább szüleikben és a társadalmi körülményekben keresendő.

Fernando Guzzoni viszont nem szociológiai szempontú dokumentumfilmre, hanem játékfilmre vállalkozott második egész estés alkotásában, még ha hiteles nyerseségűre is. Bemutatja Chile kilátástalanságát, a fiatalok identitásvesztését (és az identitás nem keresését), a rendőri brutalitást és a tüntetések kontextusát, de mindez mit sem ér, ha nem találkozunk a forgatagban valakivel, akinek megfoghatnánk a kezét. A film első részében viszont gyakorlatilag csak mellékszereplő Jesús, a tizennyolc éves santiagói fiú, aki később társai közül egyedüliként gondolkozik el az ördögi körből való kilépésen. Ez is csak azután jut eszébe, hogy barátaival szórakozásból brutálisan kómásra vernek egy részeg, meleg fiút, akit eleinte támogatni akarnak a parkban. A filmet tulajdonképpen beindító incidens után a címszereplő rádöbben, hogy kiút a pokolból csak barátai elárulásán keresztül volna lehetséges.

Mindez a játékidő felénél történik, és a néző undorát – amelyet a fiatalok életmódja és a bűncselekmény miatt érez – nem balanszírozza az sem, hogy Jesús biszexualitására is fény derül hamarosan, amivel az alkotók igyekeznek megértést és szimpátiát kelteni a fiú iránt. A film nem ekkor, az explicit együttlétnél a legkevésbé befogadható, sokkal inkább problematikus az, hogy a barátaival elkövetett, gyakorlatilag homofób bűncselekményt mintha azzal próbálná a film feloldani, hogy Jesús nem lehet olyan gonosz, mert aztán lefekszik egy fiúval. A címszereplő ilyesféle felmentése nem csupán dramaturgiailag áll gyönge lábakon, hanem a filmkészítők részéről morális problémát is fölvet: a néző empátiáját, politikai korrektségét próbálják kizsákmányolni a (bi)szexualitás kihasználásával, leegyszerűsítésével. Ez azonban ellentétes hatású: olyan bonyolítást ad a filmhez, amit nem sikerül a későbbiekben feloldani.

Az elnyújtott, elidegenítő bevezetés után nem kerülünk közelebb a főszereplőhöz, így leginkább azzal az érzéssel távozunk a filmről, hogy a bűntudat-bűnhődés tragédiájában érdemes lett volna mélyebbre ásni, a játékidő nagyobb részét szentelve ennek a motívumnak. Ugyanis a témában egy erős film rejlik: morális dilemmákkal, személyiségek egymásnak feszülésével, a karakterek egymásról és önmagukról való tanulási folymatával. A Jesús távolról sem egy divatos, független coming-of-age mozi, aminek hirdetik: kézikamerájával és bukdácsoló tempójával inkább naturalista-dokumentarista film, és a zajos hangsáv sem könnyíti meg az élvezetét például a valószínűleg hatásosnak szánt, így inkább elrettentő táncfellépéseknél. A szexjeleneteket pedig nehéz intimnek vagy akár erotikusnak mondani – a szereplők (érzelmeinek) megismerése nélkül nem sok válaszjta el őket a pornótól.

Az eleinte csak fel-felbukkanó apa kibeszéletlen és tehetetlen drámája, úgy tűnik, közelebb állt volna a rendezőhöz, mint a fiataloké. A Guzzoni első filmjének (Dog Flesh) főszerepét játszó Alejandro Goic karaktere a Jesúsban fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kap, talán mert a rendezőt is jobban érdekli egy felnőtt reakciója az eseményekre – vagy erről tud hitelesebben beszélni. Fölmerül azonban a kérdés: ebben az esetben miért nem eleve az apa daidaloszi szemszögéből láttuk a fiú aláhullását? Még inkább érthetetlen, hogy a címadás evangéliumi áthallásaival mi céljuk volt az alkotóknak, de valószínűleg nem is vezet jóra fölfejteni az esetleges párhuzamokat a Jesús és a Biblia között.

Pontszám: 3/10

Jesús
Színes, chilei–francia–német–görög–kolumbiai dráma, 89 perc, 2016
Rendező: Fernando Guzzoni
Operatőr: Barbara Alvarez
Szereplők: Jesús (Nicolás Durán), Héctor (Alejandro Goic)
Bemutató dátuma: 2017. december 14. (Forgalmazó: magyarhangya)
Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott