Nicolas Winding Refn a Csak Isten bocsáthat meg után három évvel újabb radikális, formabontó és kompromisszummentes filmmel állt elő. A Neon démon bivalyerős képi világú, komplex cselekményvezetésű dráma (pszichothriller), reménykeltő sziget az uniformizált művészfilmek és a nagy hanggal semmit nem mondó látványpornók tengerében.
Nicolas Winding Refn a kortárs film egyik legegyedibb látásmódú rendezője. Drive című nosztalgikus-populáris gengszterdrámája után sokan azt várták, hogy a szintén Ryan Gosling főszereplésével készült Csak Isten bocsáthat meg is konvencionálisabb alkotás lesz. De Refn nem alkuszik: kíméletlenül érvényesíti azt a modernista értelemben vett szerzőiséget, amit többek között Jean-Luc Godard, Alejandro Jodorowsky (Refn példaképe) vagy Tarr Béla képvisel. A dán rendező ugyanis témáinak megközelítésében és filmnyelvét tekintve is rendhagyó, sőt újabb alkotásaiban a forma a tartalom fölé látszik magasodni. Ezért egyesek öncélú formalistának tartják, noha legújabb munkája, a Neon démon is jó példa arra, hogy nála a forma nem önmagáért, hanem a film egészének érdekében működik.
A Neon démon épp azért lenyűgöző, mert egy lerágott csontnak számító témát képes úgy előadni, hogy hozzá is tegyen valamit a jól ismert történethez, amely a fogyasztói társadalom szórakoztatóiparát, illetve modelliparát kritizálja. Érdekes összevetni Refn alkotását a szintén dán Mads Matthiesen konvencionális, minimalista A modell című művével (kritikánk itt olvasható – a szerk.). Az ártatlanság elvesztéséről, a média, illetve a sikergépezet korrumpáló hatásáról ezer és egy filmet láthattunk már, Matthiesené pedig ezerkettedik alkalommal is megismétli a korábbiakat a lehető legklisésebb formában. Refn viszont csak az alapsémát tartja meg, amit egyedi módon fejt ki és gazdagít: Jesse nevű, naiv, tizenhat éves kezdő modellje bekerül a neonfényes modellvilágba, ahol mindenki megszállottan fut a tökéletesség után. Mentora, a sminkes Ruby is csak ezért ismerkedik össze vele, hogy kapcsolatba kerüljön a természetes tökéletességgel, ami Jesse-ből árad, és amire irigy kolléganői csak vágynak, de műtétek, képmutatás, talpnyalás árán sem tudják elérni. Persze a siker a lány fejébe száll, és mint A modellben, a Neon démonban is a főhősnő ellen fordulnak külső és belső ellenségek, az irigy „széplányok” és saját démonai. Refn az alapsztorit kiegészítve több gondolatébresztő cselekményszálat futtat, amelyek szorosan összefüggnek a fő történetvonallal. Ilyen mellékszál például a Peter Strickland Duke of Burgundyját idéző leszbikus kapcsolat Jesse és Ruby között, amelynek fontos aspektusa, hogy Ruby egyszerre sminkel élő modelleket és preparál holttesteket. Azaz a nő, mint a szakma minden szereplője, a romlandó testet szeretné minél tökéletesebbé tenni: sajátját, másét és másokén keresztül a sajátját. Így vonzódása a természetes szépségű Jesse-hez nem egyszerű leszbikus szerelem, hanem a tökéletesség birtoklására irányuló vágy megnyilvánulása.
Mindez persze nem lenne annyira érdekes Refn stílusa nélkül. Az expresszív fények, színek és a szürreális vízióba hajló jelenetek teszik igazán egyedivé a Neon démont. A rendező olyan kreatív játékot űz a filmformával, hogy öröm nézni. Végre visszakapja jelentőségét a fényképezés, a vágás, a megvilágítás, a színdramaturgia és persze az ezúttal is egyszerre retro és modern, nagyszerű zene. Ahogy a Pusher 2-3, a Vérveszteség, a Bronson vagy a Csak Isten bocsáthat meg, úgy a Neon démon is kompromisszummentes módon beszél kegyetlen témájáról. Refn a tőle megszokott módon a vér esztétikájával is érzékelteti a karakterek belső meghasonlását. Mint minden művében, ezúttal is a vesztesek frusztrációi szabadítják el a tomboló erőszakot. Kétségtelen, hogy első blikkre öncélúan brutálisnak tűnhetnek bizonyos képsorok, de aki nem Drive-ot vár a dán rendezőtől, hanem Vérveszteséget vagy Valhalla Risingot, annak ez a szélsőséges – amúgy csupán az utolsó pár jelenetre jellemző – erőszakorgia nagyon is indokolt.
9/10
Neon démon (The Neon Demon)
Színes, dán-francia-amerikai dráma, pszichothriller, 110 perc, 2016
Rendező és forgatókönyvíró: Nicolas Winding Refn
Operatőr: Natasha Braier
Vágó: Matthew Newman
Zene: Cliff Martinez
Szereplők: Elle Fanning (Jesse), Jena Malone (Ruby), Abbey Lee (Sarah), Keanu Reeves (Hank), Christina Hendricks (Jan)
Bemutató dátuma: 2016. június 24. (Forgalmazó: Vertigo Media Kft.)
Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott!