• Trollok násza

    Ali Abbasi: Határeset

    2018.10.15 — Szerző: Szabó G. Ádám

    Bizonytalan kezdés után sokat ígér, és azt a zárlatban eredményesen teljesíti is a Határeset. A második nagyjátékfilmjével jelentkező iráni-svéd rendező, Ali Abbasi újfent remekül fordítja zsánernyelvre az emberi kapcsolatokat.

  • Trollok násza

    A két évvel ezelőtti okkult horror, a Rosemary gyermekét ügyesen újrafazonírozó Shelley után a direktor részben hasonló témát jár körül. Ezúttal is az együttéléshez szükséges áldozatok foglalkoztatják, ám a két film között akad egy nagy, méghozzá formanyelvi különbség. Míg a 2016-os debüt visszafogottan, misztikus, lassú snittekkel, ellipszisekkel regélt el egy házastársi horrorral kacérkodó bukástörténetet, addig az idei cannes-i szemle Un Certain Regard szekciójában diadalmaskodó mozi néha túlságosan szájbarágós metaforákkal gördíti előre cselekményét.

    A Határeset az Engedj be! regényeredetijét is jegyző John Ajvide Lindqvist 2005-ös, Let the Old Dreams Die című kötetének első novelláját veszi alapul: egyszerre mozog a realitás talaján, és emelkedik tündérmesei régiókba. Utal a menekültválság égető dilemmájára, ám örök problémákat is feszeget. Társadalmi-realista történetként leginkább szürke, karcos felvételekkel, lepukkant otthonok, emberi perverziók ábrázolásával él. A Határesetben, csakúgy, mint Tomas Alfredson említett vámpírfilmjében, nyárspolgárok rejtegetnek súlyos titkokat, vegetáló kisemberek otthonában tárul fel az ösztönbirodalom. Főszereplőink, a vámtiszt Tina és az életébe csöppenő idegen, Vore számkivetettek (összetartozásukat a rendező hasonlóan torz arcukkal igyekszik kiemelni), éppúgy, mint az Engedj be! normalitáson kívül eső gyermekpárja, Oskar és Eli. Abbasi – Lindqvist és Alfredson után szabadon – nemi jellegükkel, kinövő vagy épp lenyesett genitáliákkal, itt-ott biohorrorokat érintve ad róluk képet. Antihősök, taszító cselekedetekben érdekelt figurák, viselkedésük mégis romlott közegük fölé helyezi őket. A Határeset elfogadásra érdemesnek ábrázolja másságukat, laktató-intim különlegességként, enyhet adó tulajdonságként definiálja azt, mindez azonban nem jelenti, hogy a direktor ne ellentmondásaival együtt szemlélné a témát. Hörgés, nyáladzás, állatias viselkedés vezet a végső happy endhez, vad táncot lejt a tündérmesei gyönyörűség és az emberi ösztönvilág, gyarlóság. Tina szaglással leplez le bűnözőket, orra vezeti el Voréhoz is, a nő a vadonban járva-kelve rókák, szarvasok társa. Eleinte mindez szétesőnek hat, a sztori majdnem ugyanúgy hullik darabjaira, mint az Agnieszka Holland-féle, némileg hasonló cselekményű Vadnyom mágikus realista tanmeséje – strukturálatlanul, aránytalanul, rapszodikusan halmozódnak a kifejtetlen, így hatástalan pillanatok, kaotikusnak tűnik minden.

    Trollok násza

    Aztán tabutörő jelenetek révén mégis kezd kibontakozni és mederbe terelődni a cselekmény: nyers szex boronálja össze Tinát és Vorét, gyerekpornográfia érzékelteti a hősök környezetében lappangó gonoszságot. Privát nyűgök is előkerülnek: hazugságon alapuló apa–lány viszony, diszharmonikus élettársi kapcsolat. Mert noha a fantasy és a nordic noir vizein evezünk, a mozi átlagemberekről szól – és arról, mit tehetünk, ha közönybe fulladó, bárdolatlan, gaztetteket elkövető társainktól eltérően biztonságot nyújtó lelki partnerre vágyunk, hátrahagynánk addigi nyomasztó életünket. Ez már nemcsak szociodrámai analízis, hanem valódi drámai helyzet: Abbasi filmje szinte felizzik, amikor Tina és Vore kapcsolatát ábrázolja. A férfi revánsra vágyik múltbéli sérelmeire hivatkozva, míg a nő türelemre, higgadt fellépésre inti szerelmét – a melodrámai szálból így egy erkölcsi, a bosszú természetét tanulmányozó dráma is sarjad.

    Torz csecsemőkben sikerül felfedezni a szépséget, az undort sem feltétlenül elutasítás, hanem tolerancia követi: ez Az elefántemberbe, sőt, még inkább A víz érintésbe illő felvetések határozottan elválasztják a Határesetet az önzésről, kihasználásról, gyilkosságról tudósító Shelley-től. Sötét tónusú rémfilm helyett finom szövésű, olykor rendkívül lírai mesével gazdagodunk, a fináléra szinte teljesen eltűnik a száraz társadalomrajzzal bíbelődő szakasz is. Ali Abbasi számára az emberi lét határán élő lényekben is feltáruló lelkiismeret és humánum a legfontosabb.

    Pontszám: 7/10

    Határeset (Gräns)
    Színes, feliratos svéd–dán romantikus fantasy, 101 perc, 2018
    Rendező: Ali Abbasi
    Operatőr: Nadim Carlsen
    Szereplők: Eva Melander (Tina), Eero Milonoff (Vore), Jörgen Thorsson (Roland), Sten Ljunggren (Tina apja), Kjell Wilhelmsen (Daniel)
    Bemutató dátuma: 2018. október 11. (Forgalmazó: Cirko Film)
    Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott


  • További cikkek