© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Indul a nagyi a másvilágra
Bille August: Csendes szív
A dánok is hozzászólnak az eutanázia drámahagyományához Bille August nem hibátlan, de szerethető filmjében, a Csendes szívben.
Ünnepi hétvégére gyűlik össze a család Dánia melankolikus délvidékén, és aki ezt hallva reflexből emlegeti a Születésnapot, nem is jár messze az igazságtól. Pedig amilyen hamar előkerül az a remegő kézikamera, amely nagyban meghatározta a Dogma-filmek profilját, olyan gyorsan el is teszik – helyére mívesen fotografált képsorok lépnek, de a „műfaj” azért ugyanaz marad. A dán mellett akár az amerikai drámairodalmat is ide lehet citálni, Eugene O'Neill hagyományát, vagy ha kortárs példa kell, az Augusztus Oklahomábant. Ismerjük: jön a család, és borul a bili, a szűk helyre zárt família minden tagjának füle mögül előkerül valami.
Szépek és gazdagok jönnek a Csendes szívben is, a kölyök az iPadbe bújik, az anyuka tehetetlenségében mindenkit egzecíroztat, a füves srác dzsointra gyújtana. Zavarban vannak, mert búcsúzni jöttek, vasárnap hatkor öli meg magát a nagyi az orvos nagypapa közreműködésével. Súlyos betegsége során folyamatosan lebénulna: egyelőre a bal karját nem tudja használni, de csak hónapok kérdése, és semmijét nem tudná majd mozgatni, lélegeztetőgépre kötnék, és bezárnák mozdulatlan teste börtönébe.
Újabb film az eutanáziáról, gondolhatnánk, hiszen nem volt olyan rég Haneke Szerelemje, de még Amenábar Belső tengere sem, hogy ne emlékeznénk a pro és kontra érvekre, illetve a témával járó melodrámára, amelynek erejét talán Clint Eastwood Millió dolláros bébije mutatta legjobban. A Csendes szív viszont nem eutanáziadráma, nem igazán érvel se az egyik, se a másik irányba, hanem kezdettől fogva az egyén szuverén döntési jogában hisz. Ellenkeznek persze a lányok, de csak azért, mert nem készek elengedni édesanyjukat. Nem is lesznek soha, mert erre nem lehet felkészülni – innentől kezdve pedig inkább arról szól a film, hogyan kell elfogadni az elmúlást és a pótolhatatlan hiányt.
Nagy, sőt talán nagyobb így a tét, mint amire számítottunk, de a Csendes szívnek nem sikerül kihoznia belőle, amit hasonló helyzetből Dániában ki szoktak a filmesek. Nem is azért, mert Bille August sosem tartozott a nagy skandináv auteurök közé – biztos kezű, bár kicsit kommersz ízlésű drámarendező ő –, hanem mert a forgatókönyv következetesen alulfogalmaz karaktert, drámát, rejtélyt egyaránt. Ez a visszafogottság a film erénye és hátránya is egyben: nem rejteget szappanoperai fordulatokat, mint a hasonló kaptafára húzott drámák, nincsenek nagy titkok az emberek mögött. A Csendes szív emiatt túlzottan visszafogottnak, netán unalmasnak is tűnhet, de Dirk Brüel hagyományosan esztétikus képei és a nagy erejű, finomhangolt színészi játék mégis bevonja a nézőt a család világába.
Az apró gesztusok és a nagy közhelyek filmje a Csendes szív, amely néhol túl nagy engedményeket tesz a könnyű fogyaszthatóság érdekében, de ezeket kis igazságokkal ellensúlyozza. Az ívek, amiket bejárnak az emberek, előre lekottázhatók, a kedélybeteg Sanne bölcsebb lesz, a domináns Heidi összeroppan. Paprika Steen, amit ki lehet, azt ki is hozza a karakteréből: az irányításkényszer mögé benső bizonytalanságot lop. Jobb pillanataiban a film mindig igazít valamit a sztenderd portrékon: ahogy Heidi is esendően goromba, úgy a mindig kellemetleneket mondó füves srác is rá-ráhibáz a mások által ki nem mondott igazságra; a férj, a szótlan, a visszahúzódó pedig talán nem akarata ellenére van elnyomva, hanem mert nincsen véleménye, amit érdemes lenne megosztania a többiekkel. A film a finom iróniát hangsúlyozza, túl kerekre szabott története mögül is előbukkan néha a fanyar dán humorérzék.
Nem jelentős, de szerethető dráma a Csendes szív. A Magyarországon bemutatott skandináv filmek színvonalesését nem fogja megállítani, de az északi drámák rajongóinak segíthet kibekkelni az ínséges időket.
Pont: 6/10
Csendes szív (Stille hjerte)
Színes, feliratos, dán filmdráma, 97 perc, 2014
Rendező: Bille August
Forgatókönyvíró: Christian Torpe
Operatőr: Dirk Brüel
Vágó: Janus Billeskov Jansen, Anne Osterud
Zene: Annette Focks
Szereplők: Ghita Norby (Esther), Morten Grunwald (Poul), Paprika Steen (Heidi), Danica Curcic (Sanne), Jens Albinus (Michael)
Bemutató: 20 15. szeptember 17. (Forgalmazó: Cirko Film)
Szépek és gazdagok jönnek a Csendes szívben is, a kölyök az iPadbe bújik, az anyuka tehetetlenségében mindenkit egzecíroztat, a füves srác dzsointra gyújtana. Zavarban vannak, mert búcsúzni jöttek, vasárnap hatkor öli meg magát a nagyi az orvos nagypapa közreműködésével. Súlyos betegsége során folyamatosan lebénulna: egyelőre a bal karját nem tudja használni, de csak hónapok kérdése, és semmijét nem tudná majd mozgatni, lélegeztetőgépre kötnék, és bezárnák mozdulatlan teste börtönébe.
Újabb film az eutanáziáról, gondolhatnánk, hiszen nem volt olyan rég Haneke Szerelemje, de még Amenábar Belső tengere sem, hogy ne emlékeznénk a pro és kontra érvekre, illetve a témával járó melodrámára, amelynek erejét talán Clint Eastwood Millió dolláros bébije mutatta legjobban. A Csendes szív viszont nem eutanáziadráma, nem igazán érvel se az egyik, se a másik irányba, hanem kezdettől fogva az egyén szuverén döntési jogában hisz. Ellenkeznek persze a lányok, de csak azért, mert nem készek elengedni édesanyjukat. Nem is lesznek soha, mert erre nem lehet felkészülni – innentől kezdve pedig inkább arról szól a film, hogyan kell elfogadni az elmúlást és a pótolhatatlan hiányt.
Nagy, sőt talán nagyobb így a tét, mint amire számítottunk, de a Csendes szívnek nem sikerül kihoznia belőle, amit hasonló helyzetből Dániában ki szoktak a filmesek. Nem is azért, mert Bille August sosem tartozott a nagy skandináv auteurök közé – biztos kezű, bár kicsit kommersz ízlésű drámarendező ő –, hanem mert a forgatókönyv következetesen alulfogalmaz karaktert, drámát, rejtélyt egyaránt. Ez a visszafogottság a film erénye és hátránya is egyben: nem rejteget szappanoperai fordulatokat, mint a hasonló kaptafára húzott drámák, nincsenek nagy titkok az emberek mögött. A Csendes szív emiatt túlzottan visszafogottnak, netán unalmasnak is tűnhet, de Dirk Brüel hagyományosan esztétikus képei és a nagy erejű, finomhangolt színészi játék mégis bevonja a nézőt a család világába.
Az apró gesztusok és a nagy közhelyek filmje a Csendes szív, amely néhol túl nagy engedményeket tesz a könnyű fogyaszthatóság érdekében, de ezeket kis igazságokkal ellensúlyozza. Az ívek, amiket bejárnak az emberek, előre lekottázhatók, a kedélybeteg Sanne bölcsebb lesz, a domináns Heidi összeroppan. Paprika Steen, amit ki lehet, azt ki is hozza a karakteréből: az irányításkényszer mögé benső bizonytalanságot lop. Jobb pillanataiban a film mindig igazít valamit a sztenderd portrékon: ahogy Heidi is esendően goromba, úgy a mindig kellemetleneket mondó füves srác is rá-ráhibáz a mások által ki nem mondott igazságra; a férj, a szótlan, a visszahúzódó pedig talán nem akarata ellenére van elnyomva, hanem mert nincsen véleménye, amit érdemes lenne megosztania a többiekkel. A film a finom iróniát hangsúlyozza, túl kerekre szabott története mögül is előbukkan néha a fanyar dán humorérzék.
Nem jelentős, de szerethető dráma a Csendes szív. A Magyarországon bemutatott skandináv filmek színvonalesését nem fogja megállítani, de az északi drámák rajongóinak segíthet kibekkelni az ínséges időket.
Pont: 6/10
Csendes szív (Stille hjerte)
Színes, feliratos, dán filmdráma, 97 perc, 2014
Rendező: Bille August
Forgatókönyvíró: Christian Torpe
Operatőr: Dirk Brüel
Vágó: Janus Billeskov Jansen, Anne Osterud
Zene: Annette Focks
Szereplők: Ghita Norby (Esther), Morten Grunwald (Poul), Paprika Steen (Heidi), Danica Curcic (Sanne), Jens Albinus (Michael)
Bemutató: 20 15. szeptember 17. (Forgalmazó: Cirko Film)
