Irritáló, de drukkolunk neki

Napszúrás című kisjátékfilmed főszereplő karakterét szeretted volna átörökíteni és továbbvinni A szerdai gyerekbe. Közrejátszik-e személyes érintettség abban, hogy mindkét történet helyszínéül nevelőintézetet választottál?

Nem – én szerencsére szuper családban nőttem fel. A Napszúrás alapkonfliktusához egy zárt világra volt szükség helyszínként, így kerültem a nevelőintézeti közegbe. Egy rendezőnek kötelessége elmélyülni az ábrázolni kívánt környezetben – sok olyan lánnyal találkoztam, beszélgettem, akiknek hasonló a sorsuk, mint a filmünk főszereplőjéé. Ezek a találkozások sokat árnyaltak Maja karakterén. Mikor készen lettünk a kisfilmmel, úgy éreztem: ez a figura elbírna egy hosszabb történetet is.

Milyen jellemzőkkel ruháztad fel Maja karakterét?

Maja, mikor megismerjük, sorra hozza a rossz döntéseket. Alapvető kommunikációs problémái vannak, az érzelmeit is nehezen fejezi ki. Aztán a történet során ezek a dolgok alakulnak egy kicsit.

A fiatalon gyereket szülő lány, az önsorsrontás, a gyermekotthonba adott gyerek csupa olyasmi, ami prekoncepciókkal telíti el a nézőt. Felszámolni az előítéleteket, megmutatni a dolgok fonákját – ez volt az egyik nagy kihívás számodra?

Abszolút. A szerdai gyerek Maja fejlődéstörténete. Az egyik legérdekesebb rendezői feladat az volt számomra, hogy ezt az eleinte irritáló, azonosulásra éppen hogy nem csábító karaktert a nézők a történet folyamán szinte észrevétlen módon a szívükbe fogadják, kezdjenek el drukkolni neki.

Pontosan mihez?

Hogy sikerüljön átlépnie a saját árnyékán. Hogy ne feltétlenül azokat a mintákat kövesse, amelyeket a szüleitől látott.



Milyen más cél vezérelt még alkotás közben?

A filmben a konfliktusok elsősorban a család, az érzelmi neveltetés hiányából fakadnak. Nem abból, hogy a gyermekotthon mostoha hely, és pláne nem abból, hogy az állami gondozott fiatalok rosszabb adottságúak lennének, mint bárki más. Hogy ezt hangsúlyozzam, kifejezetten intelligens és szép lányt választottam a főszerepre. A család hiánya okozta űrt szinte képtelenség mással vagy utólag pótolni. Olyan seb ez, ami nem gyógyul be soha, ami újra és újra felszakad, főképp akkor, amikor egy gyermekotthonban nevelkedett ember érzelmi kapcsolatot próbál kialakítani. Az érzelmi és kommunikációs gátakat sokkal nehezebb átszakítani olyasvalakinek, akinek az életkezdését éppen ezen a téren szerzett rossz tapasztalatai határozták meg.

Ez a kommunikációs és érzelmi konfliktus hogyan jelenik meg a filmben?

Maja együtt él a barátjával, aki a kisfia apja is egyben. De képtelenek beszélgetni vagy az érzelmeiket megfelelő módon közölni egymással. A történetben kettejük közül csak Maja karaktere megy át valódi fejlődésen. Ez a fejlődés egyrészt annak köszönhető, hogy életében először találkozik valakivel, aki bízik benne, másrészt pedig a magán végzett munka eredménye. Élettársa lemarad erről a változásról – amikor pedig észreveszi, nem tudja megfelelően kezelni, egyetlen eszköze az agresszió.

Ismert színészeket eresztettetek össze amatőr, állami gondozásban élő gyermekekkel. Mi alapján válogattatok közülük?

Olyan arcokat, személyiségeket kerestünk, amelyek az adott szerepeket megfelelően tudják képviselni a vásznon. Úgy éreztük, ezek az emberek nem lehetnek mind ismert színészek. Sok a gyerekszereplő is, és akit amatőrnek gondolsz, az sem mind az: jó pár kevésbé ismert vidéki vagy marginálisabb társulatokban játszó színész jelenik meg a filmben.



Ha jól tudom, a főszereplőt megformáló Vecsei Kinga sem rendelkezett színészi előképzettséggel. Milyen volt vele dolgozni, és mit tudhatunk róla?

Kinga huszonegy éves. Nagyon más háttérrel rendelkezik, mint az általa megformált karakter. Nagyon jó családi körülmények között nevelkedett, öt testvére van. Szülei szociálpolitikusok, édesapja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik vezetője. Kinga ebből adódó empátiája gördített némi akadályt elénk a közös munka elején: sajnálta Maját. Sokat beszélgettünk arról, hogy mivel Maja soha nem sajnálná magát – pláne nem mutatná ezt ki –, ő sem mutathatja meg ezt a privát érzését. Nem kívülről kell véleményeznie az általa játszott lányt, hanem a bőrén belülre kell kerülnie. Mire a forgatás elkezdődött, Kinga már ott volt.

Milyen háttéranyagok voltak segítségetekre a filmkészítés során?

Furcsamód egy-két szépirodalmi mű bármilyen általam olvasott szociológiai anyagnál többet segített. A Napszúrás idején egy Doctorow-novella számított referenciapontnak. A leghasznosabb tapasztalatokhoz pedig természetesen a kollégáimmal gyermekotthonokban eltöltött idő segített hozzá.

A film képi világáról még nem ejtettünk szót. Beavatnál abba, hogy milyen filmnyelvi megoldásokkal operál a film?

A film mentes az előtérbe tolakodó képi világtól. Emberekre figyelő történetről, szövevényes emberi viszonyrendszerről van szó, ezért kerültük a látványos kameramozgásokat, és inkább az arcokra koncentráltunk. A cél a néző bevonása volt abba a belső útba, amelyet a főszereplő bejár.



Kislányod a film készítése közben született meg. Hogyan befolyásolta ez a munkálatokat?

Vilma születése szerencsésen akasztotta meg a filmkészítést. Már akkor terhes voltam, amikor forgatni kezdtünk, de ezt csak néhány, hozzám nagyon közelálló barátom tudta a stábból. Elkezdtünk vágni, majd megszületett a kislányom. A következő fél évben nem dolgoztunk a filmen, állandóan a lányommal voltam. Ez volt az a szerencsés megakasztás, amit említettem, ugyanis a pár hónap kihagyás segített abban, hogy kellő távolságból nézhessek rá az anyagra. Sok dolog volt benne, ami fél év múltán feleslegesnek bizonyult. Végül éjszakánként dolgozva fejeztük be a filmet, míg a gyerek aludt. Ez különös koncentrációt adott a munkának.

Mivel vívhatta ki a filmed a zsűri elismerését a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon?

Az, hogy a világ különböző tájain ilyen jól működik ez a nagyon is magyar történet, reményeim szerint a filmben bemutatott érzelmi útnak köszönhető, amelyre országtól függetlenül bárhol ráismerhetünk. Több zsűri értékelésében szerepelt az, hogy érettebb ez a munka egy első filmnél. Gondolom, a témaválasztással tanúsított társadalmi érzékenység is szerepet játszhatott.

A napokban lesz filmed hazai premierjére, de ha jól tudom, fesztiválokból sem lesz hiány.

Noha befejeztem a filmet, a munkám még korántsem ért véget: a premier körül sok vidéki városba elkísérjük a Szerdai gyereket, amely novemberben Kairóban, Kalkuttában, Stockholmban és Valladolidban versenyzett. Decemberben jön Tbiliszi, és már a jövő évre is vannak meghívásaink. Izgatottan várom a visszajelzéseket – most az itthoniakat leginkább.