Izlandi mozik top 5

Van valami ennek a háromszázharmincezres lakosú szigetországnak a filmjeiben, ami miatt évről évre bekerülnek a nemzetközi élmezőnybe. Ilyen a keserédes fekete humor, amivel képesek a legtragikusabb fordulatokat is ironikusan láttatni. Aztán ott van a szürreálisan szép táj, ami az izlandi mozikban nemcsak atmoszférateremtő helyszín, de már-már főszereplő: a szigetország kietlen, dermesztően fagyos vidékei elsőre lenyűgözőek is lehetnének, de aztán rendre hatalmasabb erőnek bizonyulnak az embernél. És végül, de nem utolsósorban ott van a filmek központi tematikájában a szigetlétből fakadó bezártság és összezártság: ki tudja már, ki kinek a rokona – ennek feltérképezésére genetikai kutatócéget is létrehoztak az országban.

5. Benedikt Erlingsson: Izlandi amazon (2018)

Benedikt Erlingsson új filmjének főhőse, az ötvenes éveiben járó Halla civilben kórusvezető, szabadidejében ökoharcos. A nő Földanya néven küzd egy alumíniumgyár ellen, kihívva ezzel a politikai és gazdasági vezetők haragját. A film ügyesen egyensúlyozik a fekete komédia és a thriller mezsgyéjén: hol egyikre, hol másikra helyezi a hangsúlyt, de végig kerüli a pátoszt. Még akkor is, amikor Hallának dűlőre kell jutnia, folytatja-e veszélyes akcióit, kockára téve, hogy leleplezik, és börtönbe kerül, miközben régi vágya teljesülhet végre: örökbe fogadhat egy árván maradt ukrán kislányt. A film egyik legizgalmasabb része, amikor Hallának szó szerint hegyen-völgyön át kell menekülnie a rendőrségi helikopter, a nyomkövető kutyák és egy drón elől.

Erlingsson, bár komoly témákat vet fel, egy percig sem akar komolykodni, inkább iróniát kever a filmbe. A nagyobb fordulatoknál rendre megjelenik hol egy trió, hol egy ukrán asszonykórus a háttérben, és mint a kar a görög drámákban, zenével, énekszóval kommentálják az eseményeket, vagy éppen előrevetítik a fordulatokat, bonyodalmakat. Ezzel nemcsak a nézőre kacsintanak ki, hanem a szereplőre is, aki üzenetként értelmezi megjelenésüket. Mindez sokat hozzáad a film bájához.

4. Baltasar Kormákur: Dermesztő mélység (2012)

1984-ben elsüllyedt egy izlandi halászhajó, de a balesetet egy férfi csodával határos módon túlélte – ezt ez eseményt vitte filmre Baltasar Kormákur Dermesztő mélység című filmjében. A főhőst, Gullit alakító Ólfaur Darri Ólafsson brillírozik a szerepben: a hétköznapi, egyszerű kisember megtestesítője. Bár harmincas éveiben jár, még szüleivel él, és annyira félénk, hogy nem mer közeledni szíve választottjához sem. Ami a fizikai adottságait illeti, nos, azok sem magyarázzák, hogyan sikerülhet egyedül neki életben maradnia a legénység tagjai közül, és hat óra alatt a dermesztően fagyos vízben partra úsznia.

Kormákur rendkívüli erővel vitte a vászonra a katasztrófát – valódi a tenger és az elsüllyedt hajó is. Ami nincs: pátosz és megnyugtató happy end. A rendező nem tesz pontot a történet végére azzal, hogy Gulli kiúszik a partra, az is érdekli, mi van a túlélésen túl. Innentől kezdve a főhős melodrámáját követhetjük, a férfi próbálja feldolgozni a történteket és az életben maradásával járó népszerűséget, illetve azt, ahogyan a tudósok igyekeznek megmagyarázni a csodás megmenekülést. A baleset előtt és után más-más indokkal, de Gulli mindigvégig kívülálló, magányos farkas marad.

3. Dagur Kári: Nói albinói (2003)

A tizenhét éves Nói (Tomas Lemarquis játssza rendkívül meggyőzően) albínószerű külseje és intelligenciája miatt is egyedül érzi magát. Egy apró településen él, amit egyik oldalról egy hegy, a másikról a tenger zár el a külvilágtól. Az iskolában nem értik meg, apja alkoholista, nagyanyjával is alig beszélgetnek, annak ellenére, hogy együtt élnek. Változást hoz az életébe, amikor megismerkedik Iris-szel, és elkezdik tervezgetni, hogyan tudnának megszökni az Isten háta mögül. A film több, mint felnövéstörténet. A szokásos kérdések mellett (ki vagyok én, kihez tartozom, akarom-e a szülői mintát követni) olyan örök problémák is szóba kerülnek, mint az elfogadás vagy kirekesztés, a boldogságkeresés.

A Nói albinói képi világát a minden oldalról zárt izlandi táj teszi klausztrofóbbá, mintha valóban lehetetlen lenne bármilyen kitörési kísérlet. Ezzel szemben jelenik meg időről időre Hawaii képe, ami az izlandi tájjal párhuzamba állítva szinte morbid vicc. Dagur Kári nem kegyelmez szereplőinek és nézőinek sem: ahelyett, hogy elzárná a szálakat, olyan fordulatot visz a film végébe, amivel akár egy új történetet is elkezdhetne.

2. Baltasar Kormákur: Vérvonal (2006)

A 2000-ben készült és rögtön kultfilmmé vált 101 Rejkjavík óta Kormákur hol Izlandon, hol a tengerentúl ontja magából a filmeket: Hollywoodban inkább megbízható kisiparosként, szülőföldjén pedig olyan szerzői filmesként, aki remekül otthon érzi magát a műfajokban is. Erre az egyik legjobb bizonyíték Arnaldur Indridason bestsellerének adaptációja, a Vérvonal, egy vérbő thriller a birkafejen és mikrós kaján élő, gyapjúpulcsis, láncdohányos nyomozóval, Erlendurral, illetve egy genetikai kutatóval a másik szálon. A férfinak a magánéletben lánya drogfüggősével kell kezdenie valamit, miközben nyomozóként látszólag rutinfeladatot kap: egy agyonvert idős kamionos gyilkosát kell kézre kerítenie. A nyomozás visszavezet egy évtizedekkel korábbi esethez és régen eltemetett bűnökhöz.

A Vérvonal hamisítatlan thriller, a két szálon és több idősíkon futó cselekmény, a színészvezetés és a gyönyörű fényképezés, amiben a táj nemcsak lenyűgöző, hanem iszonyatosan nyomasztó is, az első jelenettől az utolsóig lebilincseli a nézőt.

1. Gímur Hákonarson: Kosok (2015)

A film, amit több tucat helyi és nemzetközi díjjal ismertek el (többek közt Cannes-ban), nincs tele sem akcióval, sem párbeszéddel. A két főhős, a birkatenyésztésből élő Gummi és Kiddi sem bőbeszédű, főleg, ha egymással kellene szót érteniük. A testvérek ugyanis, bár szomszédok, több évtizede nem beszélnek egymással. Egy váratlan esemény hatására ez a helyzet megváltozik: kiderül ugyanis, hogy súrlókór, egy gyógyíthatatlan fertőzés tört ki az állatok között, ezért a hatóságok arra kötelezik a gazdákat, hogy öljék le a teljes állományt. Gumminak és Kiddinek is a birkák jelentik az életet, ezért amikor Kiddi elhatározza, hogy megszökteti állatait, testvére is mellé áll.

Hákonarson végtelen empátiával és humorral mutatja be a nézőnek a két makacs, ősz szakállú, mintás pulóverű férfi szembenállását, és ugyanilyen érzékenységgel láttatja azt is, ahogy újra egymásra találnak a bajban. Bár a film végét nyitva hagyja egy emlékezetes képsorral, a film fő konfliktusát mesterien megoldja.