A
Szél támad fikciós biopic: Jirô Horikoshi életén alapul, aki Japán úttörő repülőgép-tervezője volt a II. világháború idején. Egyben felnőtté válási film, hisz a hős életét és intellektuális érését gyermekkorától követi figyelemmel. A kis Jirô megszállottja a repülésnek és az aeroplánoknak, ám rövidlátása miatt pilótakarrierről nem álmodhat, be kell érnie a mérnöki pályával.
E film Miyazaki legatipikusabb műve. Bár épp a japánok a megmondhatói, hogy a rajzfilm párosítható felnőtt műfajokkal, a rendező eddig a tündérmese és a fantasy eszképista zsánereiben alkotott. Munkái olyanok, mintha Spielberg rendezte volna a
Harry Potter filmeket: hősei fiatalok egy mitikus varázsvilágban, és történjen bármi borzalom, minden jó, ha a vége jó. Ezzel szemben e realista, földhözragadt háborús-életrajzi dráma az
Iván gyermekkora párdarabjának is beillik (
Szentjánosbogarak sírjához hasonlóan felnőtt anime
, akár élő szereplőkkel is készülhetett volna). A film a gyerekszemnek nem való II. világháborúnak − és japán főhőse életének − még csak nem is szokványos, pofonegyszerű olvasatát adja, ezért a nemzetközi színtéren a politikai bal- és jobbszárnyon is vihart kavart.
A látszat és a megosztó hatás ellenére a
Szél támad szerzői film, nem üt el gyökeresen az életműtől. A háború természetrajzának felvázolása során a direktor nem igyekezett elkerülni a félreértéseket, de mondanivalója pacifista. Műve a világháború mementója, tiltakozás a Japánban újra feltámadó nacionalizmus, militarizmus ellen (talán a cím is erre utal). A
Szél támad A torinói ló megfelelője Miyazaki életművében. A rendező sosem ódzkodott a politikai állásfoglalástól, alkotásainak is progresszív, társadalomkritikus üzenete van.
„Szél támad, meg kell próbálni élni” – ezzel az idézettel kezdődik a film. A rendező hasonlóan szólt ki
A vadon hercegnőjéből: az élet, a világ szörnyű, de élni akarunk, élnünk kell. Új munkájának cselekménye is korábbi műveit idézi. A hős érzékeny, magányos, naiv
underdog. Értelmiségi típus, nemes célokkal. „Csak valami szépet szeretne alkotni”, de rossz korba született, a felnőttek világa korrumpálja, így tömegeket halálba küldő háborús bűnösként kárhozik el. Miyazaki sosem bánt szűkmarkúan a felnőtt tartalmakkal, tündérmeséi horrorba hajlanak, ezúttal pedig csak a happy end maradt el. Ha közvetve is, de korábban is tárgyalta már Japán múltját: nála is felbukkan az atombomba traumája, halálos, öregítő és szörnnyé csúfító átkok formájában.
E filmből hiányoznak a természetfeletti, népmesei elemek, nem úgy a Miyazaki kézjegyének számító fantáziadús, szürreális látványvilág: a rendező megjeleníti szárnyaló fantáziájú hőse gondolkodási folyamatát, (rém)álmait és képzelgéseit. Horikoshi nemcsak rokonlélek, hanem a szintén élénk képzelőerejű Miyazaki alteregója. Már csak ezért is adekvát a rajzfilmes forma, hisz e stílus kevesebb gátat vet az alkotó kreativitása és fantáziája elé, mint az élőszereplős. Az animében minden mesterséges és lehetséges, az alkotó az egész művet totálisan kontrollálja.
Miyazaki maga is megszállottja a repülésnek: apja harci gépek gyártásával foglalkozott a világháború alatt. Sok a hasonlóság repülőgép és mozi közt: a gyermek számára egyaránt csodaként, varázslatként hatnak, látszólag eleven, mozgó entitások, valójában rengeteg emberi kreativitás, tudás, tehetség és munka van mögöttük. Hatalmas, határokat nem ismerő gépezetek, pedig egyetlen agyban fogantak. Nemcsak a repülőgép, a film is lehet fegyver a háborúban: propagandaként. Mindez még inkább érvényes a rajzfilmre, ami az aeroplánhoz hasonlóan
életre keltett, animált tervrajz.
A gyermek- és művészlelkű hős monomániásan temetkezik munkájába, minden mást elhanyagolva az örömelvét kielégítő tevékenységnek és a sikerélménynek szenteli életét. Munkája gyümölcse azonban pusztítja környezetét: hiába váltja valóra álmát azzal, hogy a szakma zsenijévé fejlődik, hisz ezzel tönkreteszi magánéletét. Mindezt egy tragikus románc és női melodráma műfajába sorolható cselekményszál képviseli – e zsánerek sem idegenek az életműtől. Miyazaki üzenete Ikarosz történetének tanulságát idézi: a repülésre irányuló ösztönös vágyunk által képviselt nagyratörés, ambíció e szörnyű világban balul végződik (lásd Japán háborúit), az egyszerű, kisemberi, „földi” élet az út a boldogsághoz.
A rendező már jó ideje (
A vadon hercegnője óta) igyekszik visszavonulni. Ha olyan munkamániás, megszállott, maximalizmusa miatt örökké frusztrált típus, mint hőse, akkor nem csoda. Búcsúfilmként meghiúsult műveivel ellentétben eme álomprojektje sikeres művészi öngyilkosság: szórakoztató parabola helyett kiábrándult dráma. Nemcsak a harci gépek tervezése, de a mai Japánban való filmezés sem fér össze az egyszerű élettel. E zsenitípusnak azonban szerencsére ritkán sikerül leszoknia munkájáról, így talán hallunk még Miyazakiról.
Pontszám:
10/10
Szél támad (Kaze tachinu / The Wind Rises)
Színes, feliratos, japán animációs film, 126 perc, 2013 (12)
Rendező és forgatókönyvíró: Hayao Miyazaki
Zeneszerző: Joe Hisaishi
Szereplő: Hideaki Anno (Jirô Horikoshi hangja)
Bemutató dátuma: 2014. június 19. (Forgalmazó: Cirko Film)