© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Kannibálok a Vadnyugaton
S. Craig Zahler: Csontok és skalpok
Forradalmi zsánerhibriddel megörvendeztetni a nagyközönséget nem egyszerű feladat, a műfaji klisék felmondásán túl a szórakoztatás is alapkövetelmény. A western-horror közel sem a legtipikusabb zsánerkeveredés, alighanem a Csontok és skalpok az első darab, amelyik sikerrel egyensúlyoz a két értékkomplexum között.
Zahler hibridje díszletvilágát a westerntől kölcsönzi, az irtózatos defektus (kannibalizmus) jelenségét a horrortól, elbeszélésmódját a kalandfilmtől, miközben végig szellemes marad, így sajátos hidat épít a műfajcsoportok között. Első blikkre összeférhetetlen párosításnak tűnik a western és a horror, ezt támasztják alá a korábbi próbálkozások kudarcai is (Halott madarak, A fehér bölény, Burrowers). A keverés gyengíti a két műfaj alapvető jellegzetességeit: a horror kikezdi a western mítoszteremtő erejét, míg a western tompítja a horror rettenetét. Eleddig a thrillerrel kötött szerződés sikeresebbnek és kézenfekvőbbnek bizonyult, hiszen e műfaj eszköztárával érdekes kísérletet lehet tenni az otthon melegét veszélyeztető, kívülről érkező veszedelem ábrázolására (A lopakodó Hold, Nem vénnek való vidék , Catch me Daddy).
A Csontok és skalpok alaptörténete nem túl komplikált: egy idegen betér Bright Hope városkába, amivel odavezet egy csapat barlanglakó kannibál indiánt, akik elrabolják a helyi orvos bájos asszisztensét ( Lili Simmons). Egy lehetetlen hősökből verbuválódott négyszemélyes felmentősereg a kiöregedett Franklin Hunt seriff ( Kurt Russell) vezetésével rögvest neki is vág a kiszabadításnak. A seriff és nála is idősebb helyettesének (Chicory, Richard Jenkins)szópárbajai frappáns gegekben bővelkednek. A mentőcsapat tagja a törvény emberein kívül a pöffeszkedő piperkőc, John Brooder ( Matthew Fox) és természetesen az aggódó férj ( Patrick Wilson), aki jobbára ártalmatlanul gyámoltalan, ráadásul törött sípcsontja miatt csak korlátozottan mozgásképes.
A szedett-vedett alakulat tagjai hevenyészett karikatúráját adják a westernműfaj hőstoposzának, ugyanakkor a műfaj gyökereihez is vállaltan visszatér a film a barátság, hűség, testvériesség, önfeláldozás középpontba helyezésével. A morális megfontolások mellé anyagi javak nem párosulnak, mindenki pusztán heroikus indíttatásból vagy érzelmi okokból vállalja a nemes feladatot. A célorientált hőskarakterek különféle defektusaik miatt elveszítik férfias attribútumaikat, és az üldözés terepén maguk is üldözöttekké, sőt áldozatokká válnak. A magabiztos férfiasság válságát mutatja az is, hogy a férj közel sem párbajharc során szerezte sérülését, hanem holmi tetőjavítás közben. A maszkulinitás és a hősiesség megkérdőjelezése mögött ezúttal is a nemzeti identitás válsága rejtőzik, hisz mióta western a western, a Vadnyugat mítosza Amerika önismeretének tükörképe.
A cselekményszövés nem túlzottan furfangos. Az érzelmi-indulati feszültség forrása az, hogy a történet középpontjában álló csoportot állandó veszély lengi körül, közben az egységet erjesztik az egymás közötti konfliktusok is. A velős expozíciót követő meglehetősen hosszú utazás a szereplők sajátos viszonyrendszerének aprólékos felvázolásával telik – sokat nyom a latban a színészi játék –, rokonszenv ébred a karakterek iránt, egyidejűleg a feszültség is nő. A játékidő tetemes hányadát kitevő lovaglással és a barlangba jutás kálváriájával szinte már road movie-t kapunk, de ezzel a rendező célja csupán az, hogy elaltassa a nézőt, majd a fináléban a horrorelemekkel szinte arcul csapja, hirtelen és elementáris erővel hívja elő a zsigeri undort. A pulzáló feszültségteremtés miatt indokoltnak érezhető a megvárakoztatás és a hirtelen pokoljárás is.
A kannibáldráma felfogható társadalombírálatként és a karakterek egyéni krízishelyzeteinek feloldásaként egyaránt, miközben szorongva drukkolhatunk a finalisták sikeréért. Ha néhol meg is mosolyogjuk, a film hőseinek, az „utolsó pioníroknak” kijáró tisztelettel tesszük ezt. A tét a férfiasság pozíciójának megszerzése és annak visszaállítása. A western világa jellegzetes kulisszaként integrálódik a horrorba, így sikerül az utóbbi műfaj alaptulajdonságait meghagyni és a befogadott western-zsáner járulékos elemeit előtérbe tolni. Az alacsony költségvetés dacára érdekes és szórakoztató kísérletet hozott tető alá az első filmes forgatókönyvíró-rendező Craig Zahler, izgatottan várjuk a folytatást.
Pont:9/10
