Történelem alulnézetből

Miért pont az 1848-49-es szabadságharcot választottad témául?

Ha visszatekintünk a múltba, látjuk, hogy elődeink állandóan a szabadságért harcoltak. Mindig is érdekelt ez a korszak, és azon belül különösen az, hogy az akkori tizen-, huszonéves fiatalok hogyan vettek részt a szabadságharcban: hogyan gondolkodtak, mik voltak a kérdéseik és válaszaik…

Miért nem a nagy hősök érdekeltek?

A történelem nemcsak ezeknek a nagyon híres alakoknak a története, hanem a hétköznapi embereké is. A filmben egy gerillatáborban bonyolódik a cselekmény: katonákkal, civilekkel, fiúkkal, lányokkal. Vannak köztük városi joghallgatók, cipészek, vándorlegények és persze hivatásos katonák is. Az volt a célom, hogy ezeket az egyszerű fiatalokat mutassam meg, hogy a nagy hősök mellett lássuk meg végre az ő arcukat is. A történelemből engem ez a fajta hétköznapi hangulat érdekel. Vagy ha úgy tetszik: a történelem alulnézetből, ismeretlen szereplőkkel.

Közelebb lehet így hozni a fiatalokhoz például ezt a korszakot?

Igen, én azt hiszem, úgy lehet közel hozni, hogy mai tizen- és huszonévesek játsszák ezeket a fiatalokat. Nagyon izgalmas színészeket találtam a főszerepekre. Barnabást Váradi Gergely alakítja, aki elsőéves volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amikor a szereplőválogatást tartottuk. Nem szerepelt korábban még filmben. Nagyon őszinte színész. Vagy ott van Mészáros Blanka, aki a Katona József Színház társulatának tagja, és egyre többet játszik filmekben. Akármiben láttam, mindig másféle arcát mutatta meg. Vilmányi Benettel is nagyon jó volt együtt dolgozni. Aztán ott van Orbán Levente vagy Páll-Gecse Ákos, mindketten Sepsiszentgyörgyről. Leventét már láthattuk a Saul fiában és a Kojotban is, de Ákos még csak egy kisjátékfilmben játszott eddig. Ők mind nagyon izgalmas emberek – olyan arcok, akikről el tudtam képzelni, hogy akár egy 170 évvel ezelőtt készült dagerrotípián is ott lehettek volna.

Ez alapján választottad ki a szereplőidet?

Igen, volt egy szubjektív benyomásom, hogy nekik tényleg olyan arcuk van, ami elképzelhető egy korabeli felvételen, és közben azt is éreztem, hogy érdekelte őket ez a kor. Nem utolsósorban a próbafelvételeken az is kiderült, hogy jól tudunk velük együtt dolgozni.

Számítasz rá, hogy iskolai osztályok ülnek majd be a film vetítéseire?

Nagyon örülnék neki, ha a fiatalokat érdekelné, hogyan éltek a 170 évvel ezelőtti velük egykorúak. Azt pedig igazi sikernek érezném, ha az elkövetkező időben néha előkerülne a film az iskolákban, az órákon.

Mennyire ragaszkodtál a történelmi hitelességhez, hogy a nézőben elültesd azt az érzetet, ha nem is történt meg, de akár meg is történhetett volna mindaz, amit lát a vásznon?

Nekem ez nagyon fontos volt. Amikor elkezdtem írni a forgatókönyvet, inspirációként sok korabeli szöveget, naplót, levelet olvastam. Aztán amint volt egy első változat, megkértem Fónagy Zoltán történészt, hogy nézze át, és részletesen megbeszéltünk mindent. Alapvetően az volt a cél, hogy a szereplők viselkedésétől kezdve a tárgyi világon át a ruhákig minden hiteles legyen. Szlávik Juli jelmeztervező például hozott korabeli ruhákat is a forgatásra.

Mennyire határozza meg az adott kor, a történelem a döntéseinket?

Egy történelmi szituációról utólag már vannak értékeléseink, tudásunk. De aki az adott korban, mondjuk, egy ilyen konfliktusos időszakban élt, annak nem mindig voltak kész válaszai. Ez a fajta bizonytalanság is érdekelt a Guerillában. Hiszen ezekhez a gerillákhoz még nem jutott el a világosi fegyverletétel híre, vagy ha eljutott is, nem mindenki hitte el. A világosi fegyverletétel és az aradi tizenhármak kivégzése közti időszak rendkívül bizonytalan volt. Ebbe az esetlegességbe helyeztem Barnabást is, aki, amikor elindul az útján, nem tudhatja, hogy mi lesz jó vagy rossz döntés.

Adott a szabadságharc témája, amit ezúttal a hétköznapi fiatalok nézőpontjából látunk egy történelmi film műfajában, ami inkább kamaradráma, egy szerelmi háromszög, benne két testvér, akik közül mintha az öcs viselkedne érettebben – vagy legalábbis bátrabban – eleinte. Olyan, mintha vetted volna a hagyományos kliséket, és mindegyiket a fonákjára fordítottad volna…

Ezek alapvető történetek az emberi viszonyokban, nagyon sokszor, sokféleképpen megtörténnek, de szerettem volna kicsit csavarni rajtuk. Ott van a főszereplőnk, Barnabás (Váradi Gergely), aki elbújt a sorozás elől, és helyette Antal (Vilmányi Benett) vonul be. Eredendően jó testvérek, de ez feszültséget kelt köztük, amit csak tovább szít, hogy amikor Barnabás a bűntudattól hajtva Antal után megy, a táborban ugyanaz a lány tetszik meg nekik.

A Mészáros Blanka által játszott Lucának is fontos szerepet adtál nemcsak a szerelmi háromszögben, de a táborban is. Milyen karakter ő?

Igen, Luca központi alak a táborban. Elszökött otthonról, hogy gyógyíthassa a sebesülteket, segíthesse a katonákat. A korszak szellemiségével ellentétben ő egy igazi független lány, hiszen önálló döntéseket hoz. A szökése és az, hogy részt vesz a harcban, szintén egy ilyen különleges döntés. Nyilvánvalóan fáradt, mint a többiek, rengeteg feladat és felelősség hárul rá is, de közben érezni rajta, hogy erős, hogy van tartása. Ezzel pedig valóban erőt ad és fényt hoz a két testvér életébe. Aztán ez persze feszültséget is okoz.

Még a kisfilmjeid forgatásakor mondtad, hogy általában először a helyszín szokott meglenni, utána jön a többi. Itt is adott volt már előre az erdő?

Nagyon szeretem az erdőt mint helyszínt. Egy korábbi kisfilmem, az Erdő is ott játszódott, és vannak még filmterveim, amik majd szintén ott fognak. A Guerilla esetében tudtam (mivel a Filmalap Inkubátor pályázatán indulunk), hogy csak alacsony költségvetésű tervet készíthetek – ezért döntöttem úgy, hogy épített díszletek helyett legyen az erdő a történet tere.

Miért szereted ennyire az erdőt? A képi világ miatt, amit a lombok által szűrt fény eredményez?

A Guerillának igazi karaktert ad, ahogy az augusztusi nap átsüt a leveleken, és ahogy az arcokon táncolnak a fények meg az árnyékok. Az erdő, a mezők, a patak vagy a szikla tényleg úgy hat, mint egy díszlet.

A kisjátékfilmek után milyen volt nagyjátékfilmet forgatni?

Hasonló volt a folyamat, de több emberrel dolgoztunk, és hosszabb idő alatt, körülbelül két és fél évig csináltuk. Ami különlegessé tette, az éppen az volt, hogy végig erdőben, a Normafa környékén készítettük a filmet, egyetlen jelenet volt csak, amit egy templomban vettünk fel.

Enyedi Ildikó vagy Mundruczó Kornél ellátogattak a forgatásra?

Enyedi Ildikó, aki az egyetemen az osztályvezető tanárom volt, és aztán a mentorom az Inkubátor programban, végigkísérte az egész folyamatot: olvasta a forgatókönyvet, hozzászólt, aztán megnézte a nyers vágott verziót, és a fontos pontoknál elmondta a véleményét, ami sokat jelentett. A film gyártója a Proton Cinema, Petrányi Viktória és Mundruczó Kornél cége. Kornél az írásnál és a vágásnál is adott jó tanácsokat. Viktória a film producereként az első szinopszistól a forgatáson át a forgalmazásig minden lépésnél ott van, együtt dolgozunk a filmen. A következő filmterveimet is vele fejlesztem.

Pár évvel ezelőtt arról lehetett olvasni, hogy az első nagyjátékfilmednek más lesz a témája. Mi lett azzal az ötlettel?

Érdekes ez, mert az ötletek újra és újra visszatérnek. Egy újabb filmtervben előjönnek önkéntelenül is azok a témák, amik foglalkoztatnak. Most többet is írok egyszerre. Az fontos célkitűzés, hogy mivel a Guerilla történelmi film volt, a következő játszódjon a mai korban. Több történetem is akad, de talán most legelső helyen egy tizenévesekről szóló sztori van.

Miért érdekel ennyire a kamaszok élete?

Ez egy nagyon izgalmas korszak az életünkben: ahogy alakul, fejlődik az ember, és ahogy helyet talál magának a közösségekben. De közben másfajta történetek is eszembe jutnak, például kihívás lenne műfaji filmet készíteni, mondjuk, egy bűnügyi sztorit, thrillert.

Hogy fogadták a filmet a Göteborg Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol a világpremierje volt?

Ez a fesztivál Észak-Európa legnagyobb filmes eseménye: több mint ötszáz filmet vetítettek a világ minden tájáról. A Guerillát háromszor tűzték műsorra, és nagyon jól fogadták. Nagy öröm volt, hogy két és fél év munka után ott volt a film a vásznon, és aztán jó volt beszélgetni róla a közönséggel. Március 7-től pedig már itthon vetítik. Lesznek közönségtalálkozók Győrtől Debrecenig – nagyon várom ezeket a beszélgetéseket.

Leadfotó: Skublics Gergely / Proton Cinema