Az év egyik legjobb magyar filmjéért még csak mozijegyet sem kell vennünk, elég bekapcsolnunk a tévét. A Félvilág nem is igazán kívánkozik mozivászonra, mert nem a látványvilág az erőssége, hanem a történet és a színészek.
Budapest, a Monarchia végnapjaiban. Egy utazókosarat sodor partra a Duna, benne Mágnás Elza holttestével. A film igaz történeten alapul: Mágnás Elza ismert luxuskurtizán volt az első világháború előtti fővárosban, meggyilkolása pedig már-már legendássá tette, de legalábbis alaposan felizgatta a korabeli közvéleményt. A Félvilág a mágnásokra utazó prostituált utolsó négy napjának – a valósághoz lazán kapcsolódó – története.
A film a holttest megtalálásával nyit, ami vérbeli krimit ígér – nem úgy a második szcéna. Ebben ugyanis az alkotók sejtetik, hogy ki a tettes, csak hogy ne egy elcsépelt és végül jó eséllyel csalódást okozó whodunit legyen a filmből. A Félvilág aztán nem is krimiként folytatódik, mert nem nyomozásról szól, bár a nézőben kíváncsiság ébred, ki a gyilkos. A bűntényre pedig több szereplőnek is van indítéka: ölhetett a komorna, aki egyszerre imádta és utálta úrnőjét, a dúsgazdag gyáros, Max Schmidt, akit Elza megcsalt, netán egy fiatal költő, akit a prostituált elcsábított, vagy az új szolgálólány, Kató, aki épp a poétába szerelmes.
A film – a dráma mellett – leginkább a (homo)erotikus thriller zsánerébe sorolható. A harmadik jelenetben ismerjük meg Katót, a nincstelen tinédzsert, aki szolgálólánynak jelentkezik Elzához. Azonosulásra tökéletesen alkalmas karakter: tudatlan gyermek, akinek szűz szemén keresztül a néző megismerkedik a híres-hírhedt Elzával és udvartartásával. Kató a szó minden értelmében hős, mivel szorult és hátrányos helyzete ellenére nem hunyászkodik meg úrnője előtt, és ezzel kivívja a néző tiszteletét. Két markáns női egyéniség között őrlődik: megtetszik a „self-made woman” Elzának, talán mert fiatal önmagára emlékezteti, ám a komorna, Rózsi féltékenykedni kezd a lány és Elza bimbózó kapcsolatára.
A karakterek kidolgozottak, jól hangszereltek, feszült viszonyrendszerük intenzív konfliktusok sorát teremti meg. Elza sikeres és gazdag, egyetlen problémája, hogy benne jár a korban, ezért is kell neki a fiatal költő. Filmszínésznői karrierről álmodozik, hogy konzerválhassa hanyatló szépségét. Ezzel szemben Rózsi csupa frusztráció: a vallási és erkölcsi bigottságba menekül, mert savanyú neki a szőlő. Ő Elza kudarcot vallott változata. Nemcsak a pattanásig feszült konfrontáció gyakori a három nő között, viszonyukba némi homoerotika is vegyül. Jó megoldás, hogy Elza és Rózsi háttere, valamint kapcsolata lépésről lépésre, viszonyuk végső elmérgesedésével exponálódik, nem pedig egy unalmas bevezető fejezetben. Katónak nincs múltja, jövője viszont annál több: kiábrándulva felnőtté válik. Nemcsak a női karakterek tűnnek fel egymás ellentéteként, hanem a két férfi is: egyikük szívtelen, domináns mágnás, a másik romantikus művészlélek.
Köbli Norbert dramaturg korhűen írta meg a dialógusokat, ami igazi honi kuriózummá teszi a Félvilágot. De azon túl, hogy a történet specifikusan és ízesen magyar, univerzális is: társadalomkritikát gyakorol, bemutatja a mindenkori glamúr mögött rejlő dekadenciát. A színészek munkájára sem lehet panasz. Döbrösi Laura Kató szerepében már megint a világ romlottságára rácsodálkozó naivát alakítja, de nem véletlenül kapta ezt a skatulyát. Éteri hősnő, különösen el-elcsukló, szégyenlős hangja miatt. Az Elzát megformáló Kovács Patrícia lubickol élete szerepében, ugyanez Gryllus Dorkáról is elmondható, aki ugyancsak hálás karaktert kapott, alakításában Rózsi csupa kitörni készülő elfojtás.
Nem véletlen, hogy ebből a fordulatos forgatókönyvből tévéjáték lett, mivel a mozi még mindig a rendezők és a producerek, a televízió pedig az írók felségterülete. Egy mozifilm esetében a rendezőnek hangulatfestő- és látványelemekkel kell megtöltenie egy nagy vásznat, a televízióba viszont sztoriból, tartalomból kell minél több. Sztoriból nincs hiány a Félvilágban, ennek ellenére jót tett volna a filmnek, ha vászonra készül nagyobb büdzséből. Akkor talán nem vált volna ennyire kamaradráma jellegűvé, több korhű, részletgazdag, hangulatfestő városkép fért volna bele. Akkor talán nem lennének olyan sötétek a belsők sem, még ha a 20. század elején nem is voltak úgy kivilágítva a lakások, mint ma. Vászonra rendezve ütnének igazán a közeliek a pattanásig feszült jelenetekben és az alakítások csúcspontjain. De Szász Attila rendezése így is kielégítő, sőt meglepően ambiciózus ahhoz képest, hogy tévéfilmről van szó: az összhatást erősíti a látványos kameramozgás és az eklektikus zene.
Pontszám: 7/10
Félvilág
Színes, magyar filmdráma, 88 perc, 2015
Rendező: Szász Attila
Forgatókönyvíró: Köbli Norbert
Operatőr: Nagy András
Zene: Parádi Gergely
Szereplők: Kovács Patrícia (Mágnás Elza), Gryllus Dorka (Rózsi), Döbrösi Laura (Kató), Kulka János (Max Schmidt)
Bemutató: Duna Televízió, 2015. december 30. 21:25