Megragadó memento

Az 1956-os forradalom idején játszódó remek thrillerek (A vizsga, Szabadság különjárat, A berni követ), illetve a századelőt megidéző pszichológiai dráma, a Félvilág után Köbli Norbert az első világháborúba helyezte legújabb kalandos, ugyanakkor drámai történetét. Az olasz front egyik osztrák–magyar különleges alakulatáról szóló sztorit a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanuló Kovács István filmesítette meg a Duna TV számára. S elmondhatjuk – ahogy Kovács a film díszbemutatóján Jancsó Miklóst idézte –, bár a „sajtban vannak lyukak”, a szűk egyórás játékidejű Szürke senkik összességében jó tévéfilm.

Köbli Norbert profizmusa ezúttal is sugárzik a sztoriból, amely már szinte „high concept”, (azaz egy tőmondatban összefoglalható), cselekményében mégis kidolgozott és csavaros. Az első világháborúban, az olasz fronton járunk: egy ötfős osztrák–magyar csapatnak az a feladata, hogy megsemmisítsen egy olasz postagalambközpontot, megakasztva az ellenség hírszerzését. Az akcióval akár még a háborút is megnyerhetik a központi hatalmak, legalábbis felettesei ezt hitetik el a csapatot vezető tapasztalt, de hiszékeny őrmesterrel (Trill Zsoltnak jól áll a kiégett, megszállott katona szerepe). Köbli ismét kitett magáért, és megmutatja, hogy magyar történelmi közegben is lehet háborús thrillert alkotni. Az apró utalások, félmondatok, kihagyások éltetik a történetet, amelynek csattanója azon alapul, hogy nem derül ki pontosan, melyik hónapban járunk, ez legfeljebb sejthető. Így az utolsó jelenet kétféleképpen értelmezhető, ambivalens zárlat, amelyből visszatekintve egészen más színben látjuk a csapat ténykedését.

A csavaros sztori mellett Kovács István rendezése miatt több a Szürke senkik, mint egyszerű tévéfilm. Kovács eddig csak frappáns rövidfilmeket(Idegen föld, Betonzaj) készített, és még diploma előtt áll, de e munkája alapján azt kívánjuk, továbbiakkal gyarapítsa a remek magyar műfajfilmek kicsiny táborát. Jóllehet, a nyugati (amerikai) háborús filmek sokkal nagyobb költségvetésű alkotások, a Szürke senkik cseppet sem szégyenkezhet mellettük. Amikor az ötfős alakulat a bokrok-fák közt oson, tőlük pár méterre pedig az ellenség vonul át az erdőben, majd felrobban a tévéképernyő a feszültségtől, nem is beszélve arról, amikor konkrét konfrontációra kerül sor. Fatörzsek forgácsolódnak szét a golyóktól, a puskák halálos lövedékeket okádnak, míg tart a muníció, utána piszkos, kegyetlen kézitusa és bajonettpárbaj kezdődik. Mindössze két nagyobb akciójelenet szerepel a 65 perces műben, de ezek a háború kegyetlenségéhez illően ütősek. Az erőszakot nem esztétizálják át felesleges lassításokkal vagy hatásvadász közelikkel – a nyersesség és a naturalizmus jellemző inkább a Szürke senkikre.

A film egyetlen igazi hibája, hogy a karakterek sajnos a címhez híven szürkék. Egyikükhöz sem tudunk igazán kötődni, hiába merül fel mély családi dráma (a csoport egyik tagja elvesztette fiát), hiába felnövekedéstörténet az, ami Dömével, a zöldfülű főhős fiúval zajlik. Talán a szűkre szabott játékidő a probléma, amelybe nem fértek komplex jellemrajzok, de az a kevés háttérsztori vagy többletinformáció is, ami kibomlik, meglehetősen klisés és erőltetett. Az egyik kiégett katona például Lenint emlegeti, és kimondja a sztori lényegét: ez a küzdelem az „urak” háborúja, nincs benne semmi magasztos. Tudjuk, látjuk – nem kellene a szánkba rágni.

A Szürke senkik a hibáival együtt is dicsérhető, élvezetes alkotás, készítői remekül gazdálkodtak a rendelkezésre álló szűkös lehetőségekkel, és méltó emlékművet állítottak az értelmetlen háború „szürke senkijeinek”, valójában tragikus sorsú hőseinek.

8/10

Szürke senkik
Színes, magyar háborús film, tévéfilm, 65 perc, 2016.
Rendező: Kovács István
Forgatókönyvíró: Köbli Norbert
Operatőr: Dévényi Zoltán
Szereplők: Kovács S. József (Döme), Trill Zsolt ( őrmester), Keszeg László (Radu), Björn Freiberg (Krámer), Molnár Levente (Molnár), Szegezdi Róbert (olasz tiszt)
Bemutató dátuma: 2016. december 16., 22:00, Duna TV
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!