Kusturica a négyzeten

Egy sólyom kígyóval a szájában nekirepül egy harci helikopternek, és szétloccsan a pilóták fején. Egy szamár rajzfilmszerűen felgyorsítva lépdel az úton két falu között, hátán hatalmas tejeskannákkal meg egy napernyőt forgató férfival. Egy nő kiugrik az ablakon, a trambulinon szaltózik egyet, majd az imádott férfi vállán landol. Persze, mosolyogjunk nyugodtan, hiszen mindez csak utalás, idézet, irónia, nem kell itt semmit komolyan venni – vagyis dehogynem, hiszen rettenetes történetet látunk! Délszláv háború, apró falvak, katonák és falusiak itt-ott, lövések, bombák – bumm, most tessék aztán nagyon figyelni! Mire is? Kire is? Hát a nagyszerű Emir Kusturicára, ugyanis kis túlzással ebben az alkotásban minden az alkotóról szól, még a zenére bólogató sólyom is. Mintha a rendező egyetlen filmbe zsúfolta volna az összes régi és újabb ötletét – kapunk itt mindent a Macska-jajtól Az élet egy csodáig, sok ismerős alakkal, helyzettel, fordulattal.

A (borzasztó magyar című) Tejben, vajban, szerelemben mintapéldája annak, amikor egy nagyszerű művész elveti a sulykot, és minden rá jellemző elemet kontroll nélkül csúcsra járat, kitágít, túlbeszél vagy épp csak feldob. Az összes jelenet túl van zsúfolva két filmre elég ötlettel, zenével, mozdulattal, minden szereplő túlzottan különc. Szinte fel sem tudjuk venni a cselekmény fonalát, ugyanis mire egy karaktert valahogy megértenénk, már máshol járunk, pillangók szállnak a katonák között, kútban bujkál a menyasszony, érkezik a félszemű motoros. Pedig egy szépséges történet igyekszik megszületni, amolyan felnőtt mese a természetben rejlő romlatlan csodáról, az emberi borzalmak közé vegyült kegyelemről, varázslatról, tiszta emberről. És bármily bájos is Monica Bellucci háborús szökevényként, bármily szerethető is Emir Kusturica a zárkózott, megtört férfi szerepében – minden jól sikerült pillanatra jut két idétlenség, és egyre fárasztóbb élményben van részünk.

Kusturica írója, rendezője, producere és főszereplője is a filmnek – valahol itt rejtőzhet a hiba. Nem akadt senki, aki kedvesen odaszólt volna neki, hogy elég lesz, Emir, ez már tényleg sok, nem vicces, nem is drámai, egyszerűen sok. A film összevissza ollózott ötlethalmazában a pátosz és a könnyed varázslat mellett ott bűzölög az öncélú vérengzés és az ízléstelen giccs. A képek ellenben igazán szépek: a film látványvilága, a költői színek, a táj és az állatvilág ábrázolása csodálatos. A tejet ivó kígyó, a gazda mögé bújó csacsi vagy a szeszélyes hegygerinc képe Kusturica legjobb filmjeit idézik. Kár, hogy ezúttal nem sikerült egyensúlyban lévő egésszé formálni az ötlet- és geghalmazt. Eszünkbe juthat a zseniális Woody Allen is, aki szintén hajlamos ilyen csapdába futni, fájdalmasan önközpontú filmet készíteni. Reméljük, Kusturica is túllép ezen a félresikerült alkotáson, és rendez ismét egy mélyebben emberi, egyszerűbb, valóban mesés filmet.

5/10

Tejben, vajban, szerelemben (On the Milky Road)
színes, szerb-angol-amerikai dráma, 125 perc, 2016
Rendező és forgatókönyvíró: Emir Kusturica
Operatőr: Martin Šec, Goran Volarević
Szereplők: Emir Kusturica, Monica Bellucci, Sergej Trifunović, Predrag Miki Manojlović
Zoran Cvijanović, Bajram Severdzan, Sloboda Mićalović
Bemutató dátuma: 2017. ápr. 6. (Forgalmazó: ADS Service Kft)
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!