Édes tizenhét

Rengeteg impresszió összeolvasztására alkalmasak a coming-of-age sztorik, amelyek széles tárháza a szabadságot hirdető francia új hullámos emblémafilmtől (Négyszáz csapás) vagy Fellini múltba révedésétől(Amarcord) Maurice Pialat realista kontrapunktjain át (Kopár gyermekkor, Szerelmeinkre) egészen a posztklasszikus American Graffitiig vagy a kortárs amerikai indie-szcénához tartozó Az élet habzsolva jóig és a Linklater-féle Sráckorig terjed. Noha a Lady Bird összes pórusából áradó frissesség és pozitív életszemlélet nem példátlan, mindenképpen üdítő: a Frances Ha-ban hebrencs művészlelket alakító színésznő a rendezői székben is magabiztosan ül.

Gerwig filmje karakterorientált dramedy. Látszólag jelentéktelen, ám a címhősnő számára nagyon is lényeges fordulópontokon vezet át minket az epizodikus cselekményszövés, remekül zsonglőrködve a vicces és az enyhén lehangoló pillanatokkal. A tizenhét éves Christine, aki saját magának adta a Lady Bird nevet, ugyanazt éli át, mint hasonló életkorban bármelyikünk (ugyanezért könnyű azonosulni vele). A lányt meghatározza a közege elleni lázadás, égető problémája az egyetemi felvétel, a szűk otthonból való kiszakadás és a sacramentói unalom lecserélése a keleti part intellektualitására. A trivialitásokból döntő helyzetet formáló minimalista esztétika mintha a Tökéletlen idők egyszerre felszabadult és sorsfordító ifjúsági tablójára rímelne, a zenés suliszíndarab motívuma, illetve a sorból kilógó, öntudatos főalak pedig az Okostojás kedves furcsaságaival rokonítható. Kulcsfontosságú életpillanatokat húznak alá a mozi ellentétpárjai. Liberális önmegvalósító attitűd kerül szembe a konzervatív-megcsontosodott ideológiával, és a Lady Bird példásan végigmegy az oppozíció összes stációján: katolikus gimnázium értékrendje versus individuális boldogságkeresés, földhözragadt, gyakran visszahúzó család kontra a tizenhét éves katicabogár emancipációs kísérletei.

A film korántsem paneleket böfög fel. Összetettsége különösen jól tetten érhető a genderkérdések és a jellemproblémák kivesézésekor. Lady Bird ellenkultúrában gyökerező határozottsága ugyan dicsérendő, ám Saoirse Ronan pályafutásának eddigi legjobb játékában mégis egy olyan tini lép elénk, aki alapvetően önkereső – pontosabban nem tudja, milyen út vezet a boldogságához. Füllenteni kényszerül, hogy menő klikkhez tartozzon, később azonban rádöbben a baklövésére, jó szándéka rosszul üt ki, óvatlanul személyeskedik, plusz az első lamúr sem olyan romantikus, mint reméli. Gerwig más figurákra is kiterjeszti ezt a bizonytalanságot. A kamaszlány empatikus jóságszobor apja munkanélküliség utáni depresszióval küzd, egyetemet végzett, latino bátyja bolti eladóként ölt magára csalfa punkszerepet.

A felnövéstörténet centrumában azonban a finomhangolt anya–lány kapcsolat áll: a Lady Bird a konzervatív matróna és az önállóságot óhajtó tinédzser relációjában is érzékeny a részletekre. Gerwig olvasatában nemcsak két ellentétes ideológia között húzódnak törésvonalak, de a szabadelvűségen és a szokásokba rögzültségen belül is. Christine álommitológiáján és anyja, Marion rigorózus hozzáállásán keresztül a női tekintet kétarcúsága nyer érvényt. (Az anya szerepében Laurie Metacalf egyszerre morózus és gyöngéd, a színésznő hasonlóan remekel, mint Ronan.) Lady Bird tiniszerelmi botladozásainak felrajzolásakor sem bőg le a mozi. Az először Nagy Ő-ként megjelenő, aztán homoszexualitása miatt odébb lökött, majd vigasztalt, jóságos és őszinte Danny mellett rögtön ott a képmutatóan hipszterkedő, a bulikultúra kritikáját egy személyben megtestesítő Kyle karaktere, és mindkét férfiszerep jóval izgalmasabb az átlagnál. Hatásosak azok a jelenetek is, amelyekben az egyházi iskola intézményének falai leomlanak: búvalbélelt idős apáca fedezi fel rég elveszettnek hitt vitalitását, szigorú tanerő lényegül humoros és inspiráló kvázi-sportedzővé, reverendás öreg meri vállalni a könnyeit Sondheim-musicalek forgatagában.

A zárlat motívumaiban kiegyenlítődik a nőiség-huzavona, és Gerwig a feltétel nélküli szeretetet, a megértést, vagyis univerzális értékeket, nem pedig görcsös ideológiai fogalmakat jelöl meg a viaskodáson túlmutató tényezőkként. Filmje e hozzáállás miatt szolgál rá a remekműstátuszra. A Lady Bird katartikus fináléja a rögzült kategóriák bölcs visszautasítása révén nő éleslátó genderáttekintéssé, ezért lesz több ez a film, mint egy lendületes tempójú, örömöt hirdető színforgatag, Alanis Morissette és Justin Timberlake slágereivel tarkított időutazás 2002-be.

Pontszám: 9/10

Lady Bird
Színes, feliratos amerikai ifjúsági film, 94 perc, 2017
Rendező: Greta Gerwig
Operatőr: Sam Levy
Szereplők: Saoirse Ronan (Christine „Lady Bird” McPherson), Laurie Metcalf (Marion McPherson), Tracy Letts (Larry McPherson), Lucas Hedges (Danny O’Neill), Timothée Chalamet (Kyle Scheible)
Bemutató dátuma: 2018. március 1. (Forgalmazó: UIP-Duna Film)
Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott!