Totális vesztesek győznek

Meglátszik a Logan Lucky – A tuti balhén, hogy az egyik legtehetségesebb független gyökerű direktor rendezte: amerikai filmben ritka, hogy minden karakter vaskos tájszólással beszéljen. A helyszín – szokatlan módon – Nyugat-Virginia, a karakterek javarészt munkásosztálybeliek, a két főhőst, a Logan fivéreket pedig pedig senki sem az eszéért szereti. Jimmy (Channing Tatum) ráadásul sántít, Clyde (Adam Driver) pedig félkarú. Mindketten totális vesztesek: előbbi focisztárnak indult, de még alkalmi dózeres állásából is kirúgják a rossz lába miatt, utóbbi pedig annyira szenvedett bátyja árnyékában, hogy elment Irakba, egyenesen a háború közepébe.

Jimmy kihasználná, hogy tud egyet s mást legutóbbi munkahelyéről, ahol csatornázóként dolgozott: eltervezi, hogy kirabolja a charlotte-i autóversenypálya kasszáját. Öccse mellett befogja a feladatra frissen felcseperedett bombázó húgát (Riley Keough), és kénytelen beszervezni egy mackóst is, Joe Bang (Daniel Craig) azonban épp börtönben hűsöl, így aztán nem csak ki kell hozni, de valahogy vissza is kell juttatni anélkül, hogy bárki észrevenné, a széftörő ráadásul hozná a két fivérét is. Bonyodalmakból persze nincs hiány: a csatornázók a vártál gyorsabban dolgoznak, így hőseinknek nem uborkaszezonban, hanem az évad legnagyobb versenyén kell rabolniuk.

A műfaj heist, azaz bankrablós film, épp mint Soderbergh máig legnépszerűbb munkája, az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi. A Logan Lucky cselekménye hűen követi a műfaji receptet, így a finálé zseniális bankrablásba torkollik. Ez tekinthető logikai bukfencnek is, de engedjük meg, hogy inkább üzenet: a mindenki által lebecsült, kőbunkónak tartott Jimmy a maga módján totális (erkölcsi) győzelmet arat a világon, ami úgy elbánt vele, és ehhez ráadásul meg sem kell feszülnie. A rögrealista nyitány után Soderbergh egyre inkább egy tipikus hollywoodi katarzist céloz meg, ennek ellenére nem esik szét, működik a film, elsősorban lezser humora miatt.

A Lucky Logan már-már paródiája a heist zsánernek, de legalábbis vígjátékkal való ötvözése, amivel valószínűleg Soderbergh is egyetértene, elég arra a jelenetre gondolni, amelyben a híradások „hillbilly heist”-nak (parasztbankrablásnak) és Ocean’s Eleven Light-nak nevezik az akciót. A humor a karakterek földhözragadtságából, gyarlóságaiból és amatörizmusából fakad, na meg jellemvonásaikból. Soderbergh és írója, Rebecca Blunt igencsak kreatívan gondolkodtak, vicces geg például az ex-focisztár Jimmy kiváló lyukérzéke. De érezni azt is, hogy az alkotók a humorral ingoványos terepen járnak, mert a film leginkább súlytalan periódusa a feszültnek szánt finálé, ami épp a könnyed hangvétel miatt nem működik. Végül mégis érdekel minket a karakterek sorsa, mert annyira emberiek, szerethetőek és egyediek – nem kis részben a színészi teljesítmények miatt.

A Soderbergh-veteránnak számító Tatum felismerhetetlenül lepukkant a filmben, még sörhasat is növesztett, pedig a Magic Mike 1-2 -ben egészen biztosan botrányosan jó volt a testzsírszázaléka. Driver felveszi vele a versenyt lepattantságban, az őszes szőke Craig tökéletesen hiteles a tréfás börtöntöltelék szerepében, és nem lehet panasz a mellékszereplőkre sem. Ahogy Soderbergh a Magic Mike 2-ben is elővett egy jó ideje nem látott színésznőt (Andie McDowellt a Szex, hazugság, videóból), most Katie Holmest húzza elő a semmiből, és jó alakítást csal ki az antagonistát alakító Seth McFarlane-ből is, aki mellesleg a Family Guy atyja. A heist zsáner igazi aranybánya a színészeknek, ugyanis sokszereplős műfaj, és nem csoda, hogy Soderbergh-nek olyanok mondanak igent a legapróbb szerepekre is, mint Hilary Swank és Catherine Waterston.

A színészek már csak azért is szabadon kibontakozhattak, mert Soderbergh megtartotta korai függetlenfilmes stílusát: az indie filmek olcsón és gyorsan készülnek, ezért alkotóik a jelenetek felsnittelése, majd aprólékos összevágása helyett hosszú totálokat használnak. A színészek az ilyen szcénákban – főleg a master shotokban, amikben egy teljes jelenetet vesznek fel egy nekifutásra – érezhetik magukat leginkább elemükben, hisz ezek hasonlítanak a legjobban a színházi jelenetekre: bele tudják élni magukat a szituációba, nincs szétdarabolva a játékuk.

Soderbergh még mindig a legizgalmasabb kortárs rendezők egyike, ennek fényében akár csalódást is okozhat a Lucky Logan, amit nyilvánvalóan a nagysikerű Ocean’s-trilógia farvizén készített el, ráadásul azután, hogy többször bejelentette visszavonulását. Ez a film kétségtelenül a kevésbé ambiciózus projektjeinek egyike, ettől függetlenül meglátszik rajta a direktor tehetsége: a karakterek emlékezetesek, a színészek mind brillíroznak, a dialógusok és a cselekmény hibátlanul gördülnek. Láthatóan a rendező sem erőlködött többet a filmen, mint rablói életük nagy akcióján. Ha úgy vesszük, a hősök sikere rímel Soderbergh-ére, indie filmesként ő is a peremről jött és vette be Hollywoodot.

8/10

Logan Lucky – A tuti balhé
Magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 119 perc, 2017
Rendező, operatőr: Steven Soderbergh
Író: Rebecca Blunt
Zene: David Holmes
Szereplők: Channing Tatum, Adam Driver, Daniel Craig
Bemutató dátuma: 2017. augusztus 24. (Forgalmazó: Vertigo)