McClane a belvárosban

John McClane (Bruce Willis) aggasztó híreket kap Oroszországból – rég nem látott fiát, Jacket (Jai Courtney) letartóztatták, tárgyalása pedig nem sok jóval kecsegtet. Apai szívétől vezetve John elutazik ebbe a számára távoli világba, amelyben korrupt politikusok és gátlástalan üzletemberek igyekeznek akkora hatalomra szert tenni, amellyel már komoly terrorfenyegetést tudnának jelenteni a világra. Ezt egy McClane nyilván nem hagyhatja szó nélkül, így a veterán zsaru apa és az ifjonc CIA-s fiú minden követ megmozgat (vagy szétlő és felrobbant), hogy pontot tegyen a rosszfiúk uránban gazdag pályafutásának végére.

Ahogy ebben a műfajban lennie kell: rommá tört autókban, kilőtt skulókban és földrengető robbanásokban nincs hiány, ezeknek a képeknek pedig a budapesti forgatási helyszínek adnak egyedi (piros-fehér-zöld) színezetet. Mégis, ha a film címe nem Die Hard 5 lenne, a főszerepet pedig nem Bruce papa játszaná, az alkotás jó eséllyel tűnne el a középszerűség szürke tengerében.

Hogy miért van szüksége Hollywoodnak sztárokra? Leginkább ezért:

– Mit nézzünk a moziban?
– Mondjuk a Gyilkos galócák a pácban?
– Inkább ne.
– De Johnny Depp játszik benne!
– Akkor mehet.

Egy sztár népszerűsége viszonylag könnyen mérhető dolog, így az is egész pontosan megbecsülhető, hogy szerepeltetése mekkora bevételtöbbletet fog hozni az adott stúdiónak. Egy eredeti ötlet, jó forgatókönyv vagy egzotikus forgatási helyszín sem jelent adott esetben elegendő biztosítékot a producereknek, de ha egy ismert (még jobb esetben kedvelt) színész neve felmerül, akkor könnyebben megnyílnak a pénztárcák – Bruce Willis pedig a filmcsillagok között is nehézsúlyúnak minősül, egyáltalán nem érdemtelenül.

Sztár-perszónáját az első, 1988-ban bemutatott Drágán add az életed filmmel alapozta meg, amelynek főszerepére eredetileg egy Arnold Schwarzenegger vagy Sylvester Stallone jellegű figurát kerestek az alkotók. Willis emberi léptékű testfelépítésével, csibészes mosolyával és megnyerő stílusával azonban jobb választásnak bizonyult, hiszen az alkotásból kultfilm lett, Willis személyével és karakterével pedig Hollywood rábukkant valami újra – megszületett az emberközeli akcióhős. John McClane nem keresi a dicsőséget, hanem „rosszkor van rossz helyen”, és kénytelen tenni a dolgát, ahogy az egy zsarutól elvárható. Nincs nála katonai rohamfelszerelés, csak egy atlétapóló és egy nehezen megszerzett pisztoly, ha pedig meglövik (márpedig meglövik), akkor bizony vérzik és szentségel – ráadásul problémái vannak az ivással, a magánéletével, a korával és mindennel, amivel egy átlag mozinéző is találkozhat a saját életében.

A Drágább, mint az életed című filmben tehát nemcsak Bruce Willist látjuk úgy, ahogyan megszerettük, hanem ráadásul abban a karakterben is tündököl, amelyikkel híressé vált. Ami egy sztár szerepeltetéséből kihozható, az itt mind-mind megtörtént, ráadásul a magyar szív biztosan nagyobbat dobban (mondjuk) az amerikainál vagy a németnél, amikor John McClane a budai alsórakparton oszt ki egy irdatlan maflást Kamarás Ivánnak, miközben azt a maffiózót üldözi, akinek Döglégy Zoli a sofőrje. Ha ez nem lenne elég, ráadásképpen folyamatosan pörög az akció, több autót látunk darabokra törni, mint egy roncsderbin, lassított felvételen csodálhatunk meg egy cafatokra robbanó helikoptert, és ha valaki összeszedte és elvitte volna a MÉH-be a földre hullott töltényhüvelyeket, mostanra Ibizán süttethetné a hasát a bevételből.

Az alkotók minden bizonnyal vakon hittek benne, hogy a fenti összetevők meghozzák majd a sikert – olyannyira vakon, hogy elfelejtettek azzal foglalkozni, hogy egy filmnek története is van, amibe nem árt némi kreatív energiát is feccölni. A sztorit sajnos végtelenül elnagyolták, slendrián megoldásokkal, erőtlen jelenetekkel és egyértelmű bakikkal halmozták tele a filmet. John és Jack McClane kapcsolatában nehéz átérezni a szándékolt vibrálást, a rosszfiúk többnyire bugyuták, a motivációk mondvacsináltak, hőseinknek pedig azért nem kell csernobili kiruccanásuk során a sugárzástól tartaniuk, mert csak. Továbbá… áh, oda se neki, hiszen egy képen szerepel John McClane és a szentendrei HÉV, ami azért mégiscsak olyan valami, mint egy kutyavásár Budán. A film tehát megtekintésre érdemes lehet, bár nem árthat ezeket az érdemeket helyi értékükön kezelni.

Die Hard – Drágább, mint az életed (A Good Day to Die Hard)
Rendezte: John Moore
Színes, szinkronizált amerikai akciófilm, 97 perc, 2013 (InterCom)