Megölheti Istent egy pedofil pap?

Botrányfilmet készíteni könnyű. Elég elővenni egy kamerát, és körbenézni saját kis világunkban, máris számtalan okot találhatunk a felháborodásra. Élég testközelből és hatásvadász módon dokumentálni egy vágóhíd mindennapjait, netán részletesen megmutatni egy szexuális aktust, és máris várhatjuk a háborgó nép álszent brümmögését. Botrányosnak lenni nem nehéz – minőségi, megrázó filmet annál nehezebb tető alá hozni. Egy jó botrányfilmhez nem elég a pofátlanság: ízlés és bátorság is kell hozzá. A Spotlight bátor, felkavaró, ízléses darab – mellesleg botrányfilm.



Bátor munka a Spotlight, éppen mert nem akar igazán sokkoló vagy világraszóló lenni. Pedig lenne rá oka: a katolikus egyházat övező pedofilbotránnyal foglalkozik, azon belül az amerikai eseményekkel, amelyek kisebb lavinát indítottak el az egyházban szerte a világon. Pedofil papok, áldozataik és egy egész gyanús rendszer kerül terítékre, ami hívőt és nem hívőt egyaránt felkavar. Igaz, az álozatok és az elkövetők sorsából alig látunk valamit, inkább az újságírókra fókuszálunk, akik mindennapi munkájuk során olyan szennyesládára bukkannak, amelynek valódi tartalmáról eleinte fogalmuk sincs. Nem hősök, nem mindent tudó igazságbajnokok, „csak” igazi őrkutya zsurnaliszták, számos jellemhibával és gyengeséggel. Úgy hiszik, tevékenységük hozzásegít egy jobb világ építéséhez – kitartóan és szívósan dolgoznak, ám nem hibátlanul. Nézőként végigkísérjük az oknyomozó csoport néhány szorgos hónapját. Eközben nem lőnek rá senkire, nincsenek levágott lófejek szereplőink ágyában – a firkászok sokat szövegelnek, morfondíroznak, vitáznak, unatkoznak, utaznak, rohannak, kávéznak, írnak, egy keveset alszanak is.



Ízléses film a Spotlight, mert egészen mély kérdéseket feszeget a szokásos erőszakos állásfoglalás nélkül. Természetesen nem „egyházpárti” darab, de nem is „egyházellenes” – nem dolga egyiknek sem lenni. Viszont intelligensen kritikus, tényszerűen hatásos, majdnem kiegyensúlyozott is – viszonylag csendes hangnemben. Nincsenek nagy érzelmi kirohanások, ördögként ábrázolt papok, de vannak ferde alakok, szürke háttérmunkások, sok esendő és morális válságban vergődő ember. Tom McCarthy (Az állomásfőnök) rendezői munkája példásan kimért és elegánsan ráérős. Nem pergeti túlságosan a sztorit, és amikor kell, lágyan kongatja meg a harangokat – elég ennyi a feszültség és döbbenet kiváltására. Tudta jól, hogy témája eleve forrongó láva, nem kell még több tűzzel hevíteni. Színészei egytől egyig remekelnek, roppant természetesek – az ember úgy érzi, valódi újságírókat figyel munka közben, nem pedig Oscarra szomjazó művészeket. Kifejezetten emlékezetes Mark Ruffalo és Michael Keaton alakítása, kettejük ellentmondásos karaktere, szakmai módszereik és habitusok összeütközése.



Felkavaró darab a Spotlight, mert az egyik legmélyebb dilemmával foglalkozik: a hittel és annak intézményrendszerével. Mi lesz azzal a gyerekkel, akit a pap bácsi molesztált gyerekkorában? Vajon elveszti Istent, a hit oltalmát, a transzcendens csalogató titkait mindörökre? Mi lesz egy intézménnyel, amely a legmélyebb szeretetet hirdeti, de falai közt bűnösöket, sőt gonosztevőket rejteget? A film nem mond ítéletet a hit vagy az egyház fölött, szereplői közül többen hívő emberek, templomba járó polgárok, akik dilemmába ütköznek a riport írása, a kutatás közben. Tom McCartney inkább csak keményen behúz egy sokat megélt intézménynek, remélhetőleg pozitív hatással – a szembenézés, a megbánás fontos, szükséges, jövőbemutató gesztus.



8/10

Spotliht – egy nyomozás részletei (Spotlight)
Színes, feliratos amerikai thriller.
Rendező: Tom McCarthy.
Forgatókönyvíró: Tom McCarthy Josh Singer.
Operatőr: Masanobu Takayanagi
Szereplők: Rachel McAdams, Liev Schreiber, Mark Ruffalo, Michael Keaton, Stanley Tucci
Bemutató dátuma: 2016. február 18. (Forgalmazó: InterCom)