Molnár tizedes hősei

Keleti Márton A tizedes meg a többiek című háborús vígjátékát még a mai fiatal közönség is ismeri – a Hyppolit, a lakájjal, a Meseautóval, A tanúval vagy az Indul a bakterházzal egyetemben – az 1989 előtti magyar filmtörténetből. Bízvást nevezhető kultfilmnek, noha e kifejezés főleg olyan alkotások esetében használatos, melyeket csak az utókor filmrajongói kezdtek el értékelni. A szocialista (szórakoztató) filmgyártás egyik ünnepelt sztárja, Keleti Márton (Ifjú szívvel, Butaságom története, Fuss, hogy utolérjenek) vígjátéka ezzel szemben a maga korában nemcsak közönségsikernek örvendett, de a szakma is felmagasztalta. 1966-ban a Magyar Filmszemlén elnyerte a fődíjat, a főszereplő Sinkovits Imrét legjobb színészként, a zsűri pedig Keletit legjobb rendezőként ismerte el. 1968-ban a Magyar Filmművészek Szövetsége a 12 legjobb magyar film közé választotta az alkotást, míg 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia a magyar filmtörténet 53 legkiemelkedőbb darabjának sorába válogatta be. De mire föl ez a hatalmas kultusz, miért olyan jó film A tizedes meg a többiek?



Keleti műve tulajdonképpen a szintén sokat dicsért Kelly hősei című amerikai háborús szatíra előfutárának is tekinthető, noha úgy figurázza ki a háborús film műfaját, hogy gyakorlatilag alig van magyar háborús filmünk (a Valahol Európában és a Budapesti tavasz is inkább szerzői film). Mindenesetre a témaválasztás telitaláltnak bizonyult. A forgatókönyv eredetije Dobozy Imre műve, aki Nyílt parancs munkacímmel egy patetikus partizánfilmet vizionált, amelyben a zsoldját a gránátokba rejtő, dezertáló Molnár tizedes csak mellékfigura lett volna. Szerencsére Herskó János azt tanácsolta, hogy vegyék lazábbra, szatirikusabbra a sztorit, és tegyék meg Molnárt főhőséül. Ennek eredménye lett Szász Imre új forgatókönyve, amelyben a mára jól ismert, komikus-deheroizáló történet bomlik ki.



Molnár Ferenc tizedesnek (Sinkovits Imre játssza zseniálisan) tele a hócipője az értelmetlen háborúval, így mindig a széljárásnak megfelelően álcázva magát – hol futár, hol nyilas, hol partizán – elrejtett pénzével megpróbál átszökni a frontvonalakon egy jobb élet reményében. Ám a szökés nem megy olyan könnyen, főleg miután egy vidéki kastélyba betérve számos sorstársával találkozik: a meghasonlott, de még mindig patrióta Gálfy Eduárd zászlóssal (Darvas Iván kiváló figurája), Szijártóval, a szökött kommunista munkaszolgálatossal (Pálos György), Alberttel, a kastély egykori kifinomult, szigorú lakájával (Major Tamás zseniális, mint mindig) és Grisával, a sebesült orosz katonával (Cs. Németh Lajos), aki „már a spájzban” várja megszeppenten a megfelelő alkalmat, hogy kereket oldjon. Szerencsétlenségükre a front egyre közelebb ér, sokszor néznek farkasszemet a halállal, de mindig sikerül kereket oldaniuk. Egészen addig, míg a németek és a nyilasok meg nem szállják a kastélyt…

Hatalmas szerencse volt, hogy A tizedes meg a többiek forgatókönyvét teljesen átírták. Nemcsak egy mérföldekkel szórakoztatóbb filmet kaptunk, Keleti műve sokkal igazabb és reálisabb is lett. Itt a nyilasok gazemberek ugyan, de a tizedesék sem nevezhetők klasszikus értelemben hősöknek. Köpönyegforgatók ők, akik bármit megtesznek a túlélés érdekében. „Hogy bírják ezek a fájdalmat!”, ámuldozik a csapat, mikor a sebesült szovjet bakát ápolják, mire az kisvártatva keservesen felordít kínjában. Távol vannak ezek az emberek a szovjet heroizáló háborús filmek vagy akár Keleti korábbi termelési filmjeinek patrióta, ideális szocreál héroszaitól. A tizedes és csapata nemcsak megnevettet, de rámutat, hogy milyen értelmetlen dolog ideológiák miatt feláldozni valakinek az életét. Ez a film ugyanúgy értelmetlen vérontásnak mutatja be a háborút maró gúnnyal, mint a Kelly hősei öt évvel később.

A legendás szállóigék nem pusztán hasfalszaggató beszólások, hanem keserű kiszólások is a hatvanas évekbeli, sőt a mindenkori Magyarországhoz. Gálfy például így fakad ki egyik jelenetben, mikor álruhát kell ölteniük: „Ez Magyarország, mindig csak átöltözünk meg átöltözünk.” Igaznak tűnik ez a mondat akkor is, ha akár az utóbbi huszonöt év közéleti történéseire gondolunk.

A tizedes meg a többiek nem hibátlan film – ugyanúgy szétesik epizódokra, mint a legtöbb magyar vígjáték –, de a kiváló karakterek és a remek gegek miatt ma is igényes, nagyszerűen szórakoztató alkotás, amit érdemes felújított képi világgal újranézni vagy bepótolni.

Pont: 8/10

A tizedes meg a többiek

Színes, magyar vígjáték, kalandfilm, 101 perc, 1965, Manda DVD 2015
Rendező: Keleti Márton
Forgatókönyvíró: Dobozi Imre
Szereplő(k): Sinkovits Imre (Molnár Ferenc tizedes), Darvas Iván (Gálfy Eduárd zászlós), Major Tamás (Albert), Márkus László (német tiszt), Ungváry László (Barkányi hadnagy), Cs. Németh Lajos (Grisa), Kozák László (Gáspár Imre), Szabó Gyula (Fekete Károly), Pálos György (Szijártó István)