Szerelem a pokolban

Sztálin parancsba adta a Vörös Hadsereg vezérkarának, hogy kegyetlenül bánjanak a legyőzöttekkel. Ennek eredménye, hogy 1944-től több mint kétszázezer ártatlan magyart hurcoltak el jóvátételi kényszermunkára, „málenkij robotrara a Szovjetunióba, többek között a donyecki bányákba. A munkatáborokban (GUPVI) rengetegen haltak meg éhínség, fagy, a tífusz vagy pusztán a túlterhelés miatt. A szerencsés túlélők hiába szabadultak az ötvenes években, hazatérve sem Rákosi, sem Kádár uralma alatt nem beszélhettek szenvedésükről. Ezért voltak kulcsfontosságúak Sára Sándor dokumentumfilmjei (például a Magyar nők a gulágon) vagy Gulyás Gyula és János dokuja (Málenkij robot), és most ezért is érdemel kitüntetett figyelmet a Szász Attila–Köbli Norbert alkotópáros (A berni követ, Félvilág) legújabb történelmi műfajfilmje, az Örök tél.

A film a hasonló témájú A Sátán fattya mellett a GULAG-GUPVI Emlékév alkalmából készült ugyanabban a szellemben, mint Köbli Norbert forgatókönyvíró korábbi művei, vagyis újfent emberi drámán keresztül ösztönöz arra, hogy nézzünk szembe a történelem feldolgozatlan traumáival. Jelen esetben Szász és Köbli a börtönfilm műfaji vázára építettek. A történet főszereplője egy fiatal nő, Irén, akit 1944-ben a Vörös Hadsereg katonái elhurcolnak pár hét helyett közel öt évig tartó „kis munkára”. A naiv és hithű keresztény Irén nem is sejti, hogy talán soha többé nem láthatja szüleit és kislányát – azt hiszi, a szovjet katonákra szép szóval lehet hatni. Ám a donyecki táborban rá kell döbbennie, hogy a halál torkában önmagán kívül csak egyvalakire, a ravasz és tapasztalt Rajmundra számíthat, aki hozzá hasonlóan kényszerből hagyta hátra családját, és mint érdekember, nem krisztusi könyörületből segít a vonzó Irénen.

A szovjet megszállás és terror témáját jellemzően pesszimista módon, passzív, szenvedő antihősökkel dolgozzák fel a magyar filmesek (Sára SándorA vádban vagy Zsigmond Dezső A Sátán fattyában). AzÖrök télben Irén is sok szenvedésen megy keresztül, azonban ő A remény rabjai Andy Dufresne-éhez hasonlóan adaptálódik, megtanulja a fortélyokat, fejlődik a világnézete. Ez akár visszatetszést is kelthet, hiszen a kollektív emlékezetben a magyar történelemmel kapcsolatban inkább a passzív antihősök rögzültek. Ám ha valaki megnézi például Sára Sándor fentebb említett Magyar nők a gulágon című dokumentumfilmjét, a beszámolókból nem azt szűrheti le, hogy a kényszermunkára fogott civilek pusztán elszenvedői voltak a málenkij robotnak. Épp ellenkezőleg: minden túlélő megfigyelte a tábor működési mechanizmusát, adaptálódott, és ezért képes volt hazatérni szeretteihez. Sára műve emiatt nagyon is pozitív töltetű, az Örök tél cselekménye és karakterei pedig szinkronban vannak a valódi táborlakók beszámolóival.

Szász és Köbli művének kétharmada játszódik a munkatáborban, és ez a kétharmad pokolian erős, lebilincselően izgalmas, szikár és realista, szinte kegyetlen, de felemelő. Az Irént alakító Gera Marina ugyanúgy nagyon kemény munkát végzett, mint A Sátán fattya főhősnőjét megformáló Tarpai Viktória. És ha Gera nem is hiteles annyira, mint Tarpai, mégis eggyé válik Irén karakterével, kitűnően érzékelteteti emberi drámáját. A családi idillből kiszakadó főhősnő elveszíti ártatlanságát, szertefoszlik naiv-romantikus világképe, így szinte a második világháború utáni magyar történelmi fordulat szimbólumává válik. Kár, hogy Irén és Rajmund kapcsolatának felizzásától kezdve az Örök tél egyre inkább enged a romantikus giccs csábításának, és a keresztény-nemzeti ideológia összeomlását nem viszik végig az alkotók. És bár nagyon hasznos, hogy a kitelepítés és a külföldre költözés problémáját is érinti a film, de a keserédes, csöpögős finálé nem áll jól neki. Ráadásul a cselekmény utolsó harmada egy nagyobb időugrás miatt kissé összecsapottnak is hat. A színészválasztás sem minden esetben szerencsés, hiszen olyan fiatal színésznők játszanak parasztasszonykat, mint Kurta Niké, Döbrösi Laura vagy Kiss Diána Magdolna.

Az ismerős börtönfilmes cselekmény miatt a sztori fordulatai ugyan kiszámíthatók, de a magyar történelem egy kevéssé ismert szeletének megelevenítése mégis izgalmassá teszi a filmet. Míg A Sátán fattya cseppet sem közönségbarát, sőt tolakodóan pesszimista mű, addig Köbli és Szász klasszikusabb története szélesebb nézőréteget tud megszólítani. Ezzel pedig az Örök tél elérheti, hogy ne csak a történészek gondolkodjanak a magyar múlt traumáiról, hanem minden néző.

Pontszám: 8/10

Örök tél
Színes, magyar történelmi dráma, 115 perc, 2018
Rendező: Szász Attila
Író: Havasi János („Lánykák, az idő lejárt” című novellája)
Forgatókönyv: Köbli Norbert, Szász Attila
Operatőr: Nagy András
Szereplők: Gera Marina (Irén), Döbrösi Laura (Anna), Kiss Diána Magdolna (Éva), Kurta Niké (Vera), Farkas Franciska (Rózsa), Csányi Sándor (Rajmund), Gáspár Tibor (Irén édesapja), Für Anikó (Irén édesanyja)
Bemutató: 2018. február 25. 21:15, Duna Televízió
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!