A kockák a mennybe mennek

Hollywood mostanában olyan, mint egy beszpídezett kisnyugdíjas: csak hadarja a sztorijait a gyerekkoráról, de egyre nehezebb érdeklődéssel követni. A fősodorbeli amerikai filmek már nem annyira az új élményekről, mint a régi, főleg a ’80-as évekbeli filmek szeretetéről szólnak. Ennek a trendnek a betetőzése a Ready Player One, amelynek világában már annyira szörnyű a valóság – szegénységgel, éhezéssel és olyan parajelenségekkel teli, mint a „kukoricaszirup-aszály” és a „sávszélesség-lázadás” –, hogy az emberek egy virtuálisvalóság-játékba, az Oasisba menekülnek, hogy ott éljék újra kedvenc pillanataikat az amerikai popkultúrából. A játékban bárki bármi lehet, de mi mást akarnának az emberek, mint ’80-as évekbeli rock and rollra versenyezni és táncolni a kedvenc filmszereplőikkel. (Sivár képet fest ez a filmek jövőjéről: még 2044-ben is az 1980-as évek a legmenőbb. Igaz, a folyamatos önidézgetésből nem is születik semmi, amit később idézni lehetne – a Ready Player One-t sem fogják koppintani.)

Spielberg szédítő kaland-sci-fije az utalást utalásra halmozó metafilmek metafilmje, egy IMAX-vászonra álmodott multiplayer-játék, pixelből barkácsolt geekmennyország. Itt nincs értékesebb tudás a régi játékok és filmek ismereténél, és a meggazdagodás felé vezető úton az az első lépés, ha megnyerünk egy autóversenyt a Vissza a jövőbe című klasszikusból átreptetett DeLoreannel, miközben az utat meg a várost körülötte King Kong és a T. Rex zúzza szét a Jurassic Parkból. A blockbusterek atyja, akit nyugdíjaskorára inkább az foglalkoztat, hogy újrafogalmazza, mit jelent manapság amerikainak lenni (Kémek hídja, A Pentagon titkai), most visszaszállt a blockbuster-gyártásba, és megmutatja, hogy ő is ért ahhoz, amivel a Marvel meg a különböző látvány- és szuperhősfilmek annyi milliárdot termeltek: a nyaktörő akciókhoz, amiket a digitális kameramozgások felszabadítottak a gravitáció szabályai alól, a végeláthatatlan nosztalgiázáshoz, a digitális város- meg világpusztításhoz és sajnos az ezekkel járó logikai bukfencekhez, amiket ilyen tempó és ekkora filmrajongás mellett nem illik kiszúrni – meg hát különben is, nem Freddy Krueger bukkant fel a hátad mögött, és nem a kedvenc rajzfilmrobotod pofozkodik éppen azzal a fura Godzillával?

A Ready Player One egy 2011-es sikerregény adaptációja (a forgatókönyvet részben a szerző, Ernest Cline jegyzi), ami profin alakítja grandiózus moziélménnyé a könyvet. A történet egyszerű, és megengedi, hogy félresöpörjük a klasszikus filmdramaturgia olyan alapvető vívmányait, mint a karakterépítés, ugyanis videojátékos küldetésekre koncentrál: az Oasis alapítója, James Halliday halála előtt elültetett három húsvéti tojást (ún. easter egget, azaz rejtett utalást) a játékban, és aki megtalálja őket, megörökli Halliday részvényeit. Erre hajt idealista, de szegény főhősünk, a tizenéves Wade és az IOI nevű multicég gonosz igazgatója is, aki az utolsó pixelnyi reklámfelületet is kisajtolná a világ legnépszerűbb játékából, ha megszerezné.

A Ready Player One-ban kétfelé ember él: a multik romlott lelkű, pénzhajhász rabszolgái meg a tiszta szívű geekek, akik jólelkűek, összefognak, ha kell, és játéktudásukkal megmentik a világot. A kockák már rég meghódították a szórakoztatóipart, róluk szól a legnépszerűbb szitkom (Agymenők), és nekik készülnek a kétszázmillió dolláros szuperprodukciók a szuperhősfilmektől a gyerekfantasykig, de ilyen lelkesen talán még egyetlen hollywoodi film sem bókolt előttük. Aki elmerült már évekre, hónapokra a számítógépes játékokban, és álmában is filmkvízeket töltöget A ragyogásról meg az Akiráról, az a mennyországban érezheti magát a Ready Player One-t nézve. Spielberg elhiteti, hogy nincs tökösebb és találékonyabb ember a Földön a geekeknél, és közben végigzongorázza az összes érzelmet, amit egy játékos a gémelés során átélhet: a bosszúságot a tíz éve gyűjtögetett skillek és varázstárgyak elvesztése felett, az izgalmat a rejtett kincsek felfedezésekor és a fura barátságokat az avatárok mögé bújt emberekkel.

Hollywood legnagyobb gyereke olyan élvezettel rajong a rajongókért, és olyan lelkesen hódol a virtuális valóság tobzódása előtt, hogy könnyű elfeledkezni a bosszantó mellékkörülményekről: az ostoba fordulatokról, amik előrehajtják a cselekményt (mégis ki írja ki a széke karfájára a jelszavát, majd hívja meg a szobájába az ellenfelét, hogy ellophassa azt?), a tökéletesen jellegtelenre rajzolt, nulladimenziós karakterekről vagy a felületességről, amivel az érdekesebb kérdéseket kezeli a film. Spielberg felveti ugyan, hogy egy avatárba beleszeretni csalóka lehet, hiszen csak azt látjuk, amit a másik mutatni szeretne magából, de azért nála az álomlány a valóságban is álomlány, és álságosnak tűnik a virtuális világ és a valóság közül az utóbbi fontosságát hangsúlyozó tanulság is egy olyan filmtől, ami két és fél órán keresztül azt részletezi, mennyivel izgalmasabb szügyig merülni a popkultúrában, mint változásért küzdeni a valóságban.

Nem lehet elmenni amellett, hogy Spielberg az akciórendezés területén sem robbant ki forradalmat. Ugyanazt a pixelrombolást és kapkodós rohanást látjuk, mint minden hollywoodi blockbusterben, csak profibban és szórakoztatóbban, hiszen mégiscsak a kedvenc filmes hőseinkkel és ereklyéinkkel találkozunk – és hát minden autóverseny jobb egy DeLoreannal, és minden óriáscsata izgalmasabb egy Godzillával a frontvonalban. Öt éve újító és eredeti lehetett volna a Ready Player One, ma viszont már inkább összegzésként hat: a négyzetre emelése mindannak, ami Hollywoodban manapság szórakoztató és irritáló is egyben. Az egykori stílusalapító, a blockbusterek kiötlője alkalmazkodott a korhoz: nem helyezte új alapokra a műfajt, egyszerűen csak jelezte, hogy hetvenegy évesen is ügyesen játssza a kamaszok játékát. Talán még egy kicsit ügyesebben is, mint ők.

Pontszám: 7/10

Ready Player One
Színes, amerikai akciósci-fi, 140 perc, 2018
Rendező: Steven Spielberg
Operatőr: Janusz Kaminszki
Szereplők: Wade/Parzival (Tye Sheridan), Samantha/Art3mis (Olivia Cooke), Nolan Sorrento (Ben Mendelsohn), James Halliday (Mark Rylance)
Bemutató dátuma: 2018. március 29. (Forgalmazó: InterCom)
Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott!