Rendszerkritika virágnyelven

Gaál István (1933−2007) elsősorban lírai etűdjeiről és költői realista, társadalmi-politikai, filozófiai témákat taglaló nagyjátékfilmjeiről (Sodrásban, Keresztelő, Holt vidék) ismert, ám ez a legendás, kísérletező rendezőegyéniség más műfajban és stílusban is kipróbálta magát. Méltatlanul keveset firtatott, Gaáltól megszokott módon nemcsak tartalmilag, de vizuálisan is sokatmondó műve, a Cannes-ban különdíjjal elismert Magasiskola a hatvanas-hetvenes évek Magyarországának féldiktatorikus közegében született meg a Kádár-rendszer defektusairól „virágnyelven beszélő”, a szocializmus működésmódját modellező parabolák sorában (Szegénylegények, Égi bárány, Sípoló macskakő, Nincs idő, Petőfi ’73, Bástyasétány ’74, Holnap lesz fácán).

A szikár stílusú, kevés szereplőt mozgató film egy alföldi, pusztai solymásztelepen mutatja be, hová vezet a túlszervezettség, és mit jelent valójában a „proletárhatalom”. A telepvezető, Lilik joviális, de ortodox konzervatív, semmilyen rendbontást vagy szabálytalanságot nem tűrő diktátor. A „három T”-vel jellemezhető országos (kultúr)politika az alföldi tanyán is visszaköszön sajátos formában: itt támogatott, tűrt és tiltott élőlények vannak − a sólyomdiktatúrának értelemszerűen a sólymok az uralkodó osztálya. A néző Gáborral, a telepre frissen megérkező fiatal férfival azonosul, aki egyre kevésbé tűri a túlfeszített, de lélekölő, meglehetősen értelmetlen és céltalan munkát (az egyik kulcsjelenetben egy szökevény állatot kell befognia álca, álgyep alatt fekve délidőben a tűző napon). Menekülési kísérletei azonban reménytelennek tűnnek, minthogy rendre „vasfüggönyökbe” ütközik.

Gaál rendszerkritikus filmjének igazi erénye − a Sodrásban vagy a Keresztelő című műveihez hasonlóan − nem annyira a visszafogott, szinte drámaiatlan történet, hanem a forma kifejezőereje. A Magasiskolában az operatőrként is aktívan tevékenykedő rendező bonyolult kameramozgásokkal, hosszú pásztázásokkal, illetve a képritmussal mutatja meg a gyönyörű, kietlen, viszolyogtatóan hatalmas és magába záró alföldi pusztaságot. Gaál egyszerre lírai és kíméletlenül társadalomkritikus mozgóképi szimfóniává alakítja Mészöly frappáns, allegorikus kisregényét. A jelenkori parabola festői képei önálló műalkotássá válnak, melyek külön-külön is berántják a nézőt a fiktív világba, hogy átérezze a sólyomtelep – s így a kádári puha diktatúra − paradoxonját, a hatalmas táj nyújtotta szabadság és bezártság kettősségét.

A MaNDA munkálatainak, a digitális felújításnak köszönhetően a Magasiskola újra a rendező aprólékosan kidolgozott vizuális koncepciójához méltó formában kerülhet a nézők elé DVD-n. A kiadvány értékét emeli az extrák között található korabeli werkfilm Gaál Istvántól és egy izgalmas film- és korszakelemzés Gelencsér Gábor filmtörténésztől.

Magasiskola
Színes, magyar filmdráma, 82 perc, 1970. − MaNDA DVD 2013.
Rendező: Gaál István
Forgatókönyvíró: Gaál István, Mészöly Miklós
Zeneszerző: Szöllősy András
Operatőr: Ragályi Elemér
Szereplők: Ivan Andonov (Gábor), Bánffy György (Lilik), Meszléry Judit (Teréz), Kertész Péter, Harsányi Gábor, Fábián Ferenc