Tündérmese és haláltánc

Fliegauf Benedek a 2000-es évek „új új hullámos” magyar rendezőgenerációjával indult, jóllehet nem a magyar filmművészet megújulásának szimbólumaként számon tartott Simó-osztályok tagjaként (bár jelentkezett, nem vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre). Témáiban és stílusában erősen kapcsolódik Pálfi György, Hajdu Szabolcs vagy az idősebb SZFE-nemzedékhez tartozó Mundruczó Kornél életművéhez. Nemzedéktársaihoz hasonlóan Fliegaufot is maga az ember és az emberi kapcsolatok érdeklik leginkább, függetlenül attól, milyen társadalmi környezetben ábrázolja az individuumot. Persze ahogy a Taxidermiában, a Fehér tenyérben vagy a Szelíd teremtésben, úgy Fliegauf filmjeiben is (Rengeteg, Dealer, Tejút, Csak a szél) tudjuk, a tárgyi környezetből látjuk, hogy Magyarországon járunk. De ez mellékes ahhoz képest, hogy e filmek gyakran a valóságtól elrugaszkodva, szürreális, fantasztikus vagy abszurd eszközökkel mutatják be az emberek kölcsönös (szexuális) kizsákmányolását. Az életek valójában nem a társadalmi igazságtalanság vagy az általános nyomor miatt mennek tönkre, hanem valamilyen elvontabb, általánosabb probléma (függőség, családi kapcsolatok, félelem, szorongás stb.) áll a szenvedés hátterében.



Fliegauf Benedek legújabb alkotása, a hosszabb hallgatás után készült Liliom ösvény megmarad ezen az úton. Sőt Fliegauf filmstílusában és tematikájában némileg visszatér Rengeteg című korai remekművéhez. Ennek ellenére (vagy pont ezért) a Liliom ösvény nem tud minden tekintetben felnőni a rendező legjobb munkáihoz. A valóság és a fantáziavilág, illetve a profi és az amatőr filmtechnika keverésével előadott történet főszereplője egy anya, Rebeka és a fia, Dani. Rebeka múltjáról viszonylag keveset tudunk meg (jobbára a volt férjével folytatott chat-beszélgetésekből), de annyi bizonyos, hogy hosszú időre elhagyta családját, és most megpróbálja helyrehozni korábbi ballépéseit. Rebeka édesanyja, Dani nagymamája azonban időközben meghal, amit az alig hat-hét éves kisfiú nem tud feldolgozni. Ebben próbál neki segíteni Rebeka furcsa, horrorisztikus tündérmeséjével, ám a mesélés és a közös élmények közben az anya rádöbben, hogy saját maga sem jutott még túl a tragédián.



Fliegauf Benedek alkotása leginkább modernista művészfilmként jellemezhető, mivel nem egy klasszikus, célorientált, fordulatos történetet mesél el, hanem a főszereplők gondolatait, érzéseit közvetíti. A rendező ezúttal is rendkívül kreatív filmnyelvet használ, amely leginkább a Rengetegre emlékeztet, ahol hétköznapi emberek privát szférájába kaptunk betekintést jórészt premier plánok segítségével. A Liliom ösvény is „belemászik” a szereplők arcába, sőt testrészeibe. Fliegauf különleges, bizarr perspektívákból mutatja be az ismerős, hétköznapi helyszíneket és embereket, ezzel többek között a főszereplő kisfiú gyermeki fantáziájának különleges világpercepcióját képezi le autentikusan. Roppant erősek és szó szerint fullasztóak a fürdőbeli, víz alatti felvételek, amelyeken csak kalimpáló lábakat látunk, és fojtott hangokat hallunk. A film más médiumok, illetve alternatív mozgóképformátumok segítségével jeleníti meg a múltat és a fantáziaképeket. Az „amatőr” mobiltelefonos és kézikamerás felvételeken feltárul Rebeka és férje perverz szexuális kapcsolata, és betekintést kapunk a kisfiú fejébe, gondolatiba is a játékairól készített videóin keresztül.

Mindebből kirajzolódik egy generációkon átívelő családi probléma, illetve a gyermek viszonya a felnőttek világához, így többek között a halálhoz, elmúláshoz. Ahogy Rebeka inkompatibilis szülei elváltak, úgy a nő kapcsolata is megromlott férjével: mindennek a gyermekek isszák meg a levét. A Liliom ösvény arra világít rá, hogy ha egy dominó eldől, a többi is borul vele – a rossz cselekvésminták és attitűdök generációról generációra szállnak, tönkretéve akár több családot is. Mindeközben pedig a gyermek megpróbálja értelmezni a felnőttek szürreális világát – a Liliom ösvény filmformája így ennek leképzéseként is értelmezhető.



Akármilyen érdekes is a forma, és akármennyire bőrünk alá mászik is a családi-egzisztencialista dráma, azért a Liliom ösvény itt-ott leül: vannak benne üresjáratok, amikor a néző figyelme kérlelhetetlenül elkalandozik (például néhány átkötő kép során vagy az elvont tündérmese narratívája közben). Igaz, a Fliegauf Bencétől megszokott remek színészválasztás miatt még a kissé unalmas, önismétlő, szájbarágósan mesélős jelenetek sem bántóan rosszak, sőt. Stefanovics Angéla jelenléte nagyon erős, egyszerre gyermeki és megtört arca tökéletesen alkalmas ennek a „szülőkomplexusos”, helyét kereső karakternek a megformálására. Sótonyi Bálint, a kisfiút alakító gyermekszínész hasonlóan magával ragadó.

A Liliom ösvény nem Fliegauf Benedek eddigi legjobb műve, de minden szempontból érdekes és egyedi munka. Nem könnyű befogadni, de kitartásunkért elgondolkodtató filmélmény a jutalmunk.

Pontszám: 8/10

Liliom ösvény
Színes, magyar dráma, 91 perc, 2015
Rendező: Fliegauf Benedek
Operatőr: Lovasi Zoltán
Szereplő(k): Rebeka (Stefanovics Angéla), Dani (Sótonyi Bálint), Rebeka apja (Székely B. Miklós), Rebeka édesanyja (Gindert Mária)
Bemutató: 2016. május 16. (Forgalmazó: Big Bang Media Kft.)
16 éven aluliak számára nem ajánlott