Az isten háta mögött

Bizonyos értelemben a Veszett vidék evangéliumi történetének kulcsa a bibliai kérdés: „Származhat-e bármi jó Názáretből?” Ugyanígy elmorfondírozhatunk a filmet látva, hogy származhat-e bármi jó erről a távoli kontinensől, mondhatni, isten háta mögötti vidékről. Egyáltalán: meglepő-e, ami Ausztráliával történt? Mire számított a nyugati világ, amikor ezt a zömében lakhatatlan földrészt egyrészt fegyencteleppé alakította, másrészt a kevéske használható területet megpróbálta kizsigerelni? Ehhez a kezdő helyzethez olyan emberek társultak, akik vagy végképp lemondtak már mindenről, vagy ellenkezőleg, mindent azonnal akartak. Warwick Thornton filmjének „fehér ember” karakterei is szinte kivétel nélkül ebből a merítésből kerülnek ki.

A történet helyszíne az ausztrál „hátország” (Outback), ami a keleti part kolonizálását követően vált célterületté. Ezen a művelésre – és minden másra is – szinte teljesen alkalmatlan vidéken tengetik életüket faházaikban egymástól meglehetős távolságra a történet telepesei. Mindhárom főszereplő férfi – nő nélkül. Közülük az újonnan érkező Harry March segítséget kér a szomszédjától, Fred Smith-től birtoka kerítésének javításához. Mivel Fred személyesen nem tud segíteni, kölcsönadja Harrynek bennszülött szolgáját, Sam Kellyt családostul. Már a két férfi első beszélgetéséből kitetszik a kettejük közötti nézetkülönbség, ami a „feketékkel” (értsd: az őslakókkal) szembeni viselkedést illeti. Fred érvényesnek tartja rájuk keresztény elveit, míg Harry a tipikus rabszolgatartó attitűdöt képviseli: a „feketéknek” lánc való, és verés.

Tudjuk, hogy innentől már csak idő kérdése a konfliktus Harry és a bennszülöttek között. Néhány figyelmet elaltató jelenet múlva meg is kapjuk a várt fordulatot: Harry csendben megerőszakolja Sam feleségét, majd visszaküldi a családot a gazdájukhoz. Néhány nappal később egy véletlen ismét összehozza a két férfit: Harry azt hiszi, hogy Sam egy „fekete” szökevény fiút rejteget, véleményét néhány puskalövéssel is alátámasztja, mire Sam arra kényszerül, hogy magukat és a rábízott birtokot védve lőfegyverrel önvédelemből leterítse a részeg Harryt. A film innentől látszólag az üldözéses bűntörténetek mintáját követi, de valójában másról van szó. Miközben azt látjuk, hogy a szereplők menekülnek/üldöznek, igazából az általuk bejárt utat követjük, mégpedig nem is a térbeli, inkább a lelki utat. A fordulatok kibontakozása részben remélt, részben várható végkifejletet szül, de az utolsó néhány jelenet váratlanul hat a nézőre.

Warwick Thornton, aki nemcsak rendezője a filmnek, hanem az operatőri munkát is végezte, számos izgalmas vizuális megoldással él. Jó néhány képi kompozíciója túlmutat a sajnos manapság gyakori ötlettelen valóságábrázoláson, de a CGI miatt túlburjánzó lehetetlenségeken is. Thornton képeire érdemes ránézni és érdemes emlékezni. Egyik fontos eszköze, hogy a flashbackek mellett flashforwardot, azaz a jövőbe mutató képsorokat használ: ezeket látva legfeljebb következtethetünk arra, hogy némelyik jelenet még nem történt meg. A film értelmezésekor pedig felmerül a kérdés, hogy e bevágások kinek a fejében jelennek meg.

A Veszett vidék végén a szereplőknek és nekünk, nézőknek is el kell valahogy számolnunk azzal, hogy mennyire vagyunk bűnrészesek abban, ami történt. És ehhez nem elég egy jóindulatú bíró megjelenése vagy bármilyen emberi hatalom, felkent autoritás. A bűnbocsánatot csak Isten adhatná meg, de az a bökkenő, hogy az események az Isten háta mögött történtek. Ott, ahová sosem tekint le a legfőbb Úr – legalábbis e „veszett vidék” lakói maradéktalanul így gondolják. Úgy tűnik, nincs feloldozás.

Pontszám: 8/10

Veszett vidék (Sweet Country)
Színes, ausztrál thriller, 113 perc, 2017
Rendező és operatőr: Warwick Thornton
Szereplő(k): Sam Kelly (Hamilton Morris), Harry March (Ewen Leslie), Fletcher őrmester (Bryan Brown), Taylor bíró (Matt Day), Nell (Anni Finister), Fred Smith (Sam Neill), Mick Kennedy (Thomas M. Wright).
Bemutató dátuma: 2018. április 19. (Forgalmazó: ADS Service Kft.)
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott