Meleg fiúk fejjel a falnak

Császi Ádám tudja, hogyan illik manapság meleg férfiakat filmvásznon ábrázolni. Hősei − Szabolcs, Áron és Bernard − a sztereotipikusan lágynak, nőiesnek mutatott meleg karakterekkel szemben az utóbbi évek jó néhány LMBT-témájú filmjéhez hasonlóan fizikai megjelenésüket, viselkedésüket és foglalkozásukat tekintve is férfiasak: Áron szakmunkástanuló, a másik két főszereplő futballista. A három meleg, illetve meleg identitására fokozatosan ráébredő, azzal küzdő fiatalember a hétköznapokban is maszkulinnak tartott tevékenységeket − motorszerelés, tetőfedés − végez, a jelenetek jelentős hányadában Szabolcs és Áron a falu végi tanya tatarozásán dolgozik. Emellett pozitív tulajdonságok hordozói: Szabolcs és Bernard a csapatukért küzdő sportemberek, Áron templomba járó, beteg édesanyját ápoló fiú, bár a helyi bandával kisebb lopásokban is részt vesz. S legfőképpen − a melegeket gyakran érő promiszkuitás vádjával szemben − mindhárman romantikus szerelemre és intimitásra vágynak.

Császi munkájában az azonos neműek közötti testi szerelem ábrázolása ugyancsak a pozitív képzettársítás jegyében fogant: a fiúk együttléteit gyöngédség és intimitás jellemzi. Olykor túlságosan is érződik a férfiak közötti szexet szépnek mutatni akaró szerzői szándék: a csókok és ölelkezések szépelgőnek és finomkodónak hatnak. A három huszonéves, fizikai munkában edzett férfitest erotikus vonzerejének megmutatása egyrészt szembemegy a melegek fizikumáról alkotott képpel, másrészt a férfitest erotizálásnak tabuját is döntögeti. Ennek tetőpontja a főszereplők éjszakai fürdőzésének nem minden szempontból sikerült jelenete: a holdfényben összefonódó meztelen testek ornamentikája túlesztétizált − amellett, hogy a jelenet lélektanilag nehezen indokolható, képi ábrázolása a giccs határán mozog.

A meleg karakterek pozitív fénytörésben mutatása nem szavatolja a film esztétikai minőségét. Ahhoz hiteles, átélhető karakterek és helyzetek kellenek. Császi erénye a heteronormatív/homofób környezet megteremtésének képessége. A futballcsapat macsó közegét igen ökonomikusan, egy-két mondattal és gesztussal sikerül felvázolnia. A viharsarokbéli település zártságát, intoleranciáját is jól érzékelteti a mellékszereplők révén. Főhőseinek azonban nem tud lélektani mélységet adni. Alig hihető a 18-20 éves Szabolcs döntése, hogy egy rosszul sikerült mérkőzés után ígéretes németországi karrierjét egy isten háta mögötti, düledező tanyára cseréli, ahol nagyapja nyomdokaiba lépve méhészkedéssel kíván foglalkozni. Hasonlóképp meglepő az egy tömbből faragott helybéli macsó, Áron színvallása megrendült heteroszexuális identitásáról mogorva anyja előtt. A lélektanilag legkevésbé hiteles azonban az, hogy a két fiú miért nem hagyja el a szerelemüket lehetetlenné tevő közösséget. Kísérletük, hogy kapcsolatukat mindenfajta külső kényszer nélkül és az őket ért fizikai atrocitások ellenére is ebben a közegben próbálják elfogadtatni, önfejűségnek vagy a józan ítélőképesség teljes hiányának tűnik (ellenérvként talán egyedül Áron beteg anyja iránti fiúi kötelességtudatát említhetnénk). Ezt erősíti Szabolcsnak a film drámai csúcspontján elhangzó számon kérő mondata („Szégyellsz?”), ami a kontextus ismeretében inkább nevetséges, mintsem drámai. A tragikus végkifejlet okait is inkább csak az alkotói nyilatkozatok felől lehet értelmezni, nem a látottak alapján. A figurák lélektani hitelességét a színészi játék sem tudja megteremteni, így Császi tolerancia-tanulmányának papírmasé figurái nem kelnek életre a filmvásznon.

Pontszám: 6/10

Viharsarok (Land of Storms)
Színes, magyar-német filmdráma, 105 perc, 2014
Rendező: Császi Ádám
Forgatókönyvíró: Szabó Iván, Császi Ádám
Operatőr: Rév Marcell
Szereplők: Sütő András Miklós (Szabolcs), Varga Ádám (Áron), Téby Zita (Brigi), Börcsök Enikő (Áron anyja), Horváth Lajos Ottó (Szabolcs apja), Uwe Lauer (edző)
Bemutató dátuma: 2014. március 20.
Forgalmazó: Cirko Film
Korhatár: 16