„Letapogattuk az emberi beszélgetések tájait” – Interjú Fliegauf Bencével

A 2003-as Rengeteg ben is dolgoztál amatőr színészekkel. Legújabb, Rengeteg – Mindenhol látlak című filmedben szintén szerepelnek amatőrök a profi színészek mellett. Miért szerettél volna velük forgatni?

Azt vettem észre, hogy a színész nem azért kapta meg a szerepet a Rengetegben, mert színész, hanem mert tud valamit, van benne valami, ami számomra izgalmas. Lehet, hogy a tekintete, a stílusa vagy valamifajta rezgése izgat, illetve illeszkedik az egészhez.

Egy színész, egy benzinkutas vagy egy úszómester – ez lényegében mindegy a castingon.

A Rengeteg-filmek szerkezetükben és motívumaikban valahogy zenei alkotások, remeg bennük egy dallam, egy ritmus, és erre kell tudni mozogni.

Ezúttal milyen emberi drámák, sorsok állnak a filmed középpontjában, és mi a közös vonás az „első résszel”?

Egy lány az utolsó pillanatban úgy dönt, hogy nem az alternatív városi közlekedésről tart előadást az iskolában, hanem anyja tragikus halálról, amit szerinte az apja okozott. Vagy az exem kölcsönkér tőlem egy dolgot, elmegy digitális detoxra, és utána nyomtalanul eltűnik. Senki nem tudja, hogy hol van, nekem viszont meg kell keresnem. Ilyesmikről szól a Rengeteg – Mindenhol látlak. Nem tudom, hogy ezek milyen emberi drámák. Egy biztos: én nem tudok ellenállni annak, hogy elmeséljem ezeket a történeteket.

Képi világ, vizuális megoldások tekintetében mi jellemzi az alkotást?

Teleobjektívvel közelképet készítünk a színész arcáról és gesztusairól, majd a megfelelő pillanatban átrántjuk egyikről a másikra. Ez technikai értelemben egyszerűnek hangzik, és az is.

Viszont a kamera hangszerré válik, ritmusra mozog, ami egy beállításon belül kötött, másrészről viszont spontán, és lélegző rezdüléseket követ.

És hát kell hozzá egy szamuráj fegyelme is, főleg amikor tizenöt perces jelenetet veszünk fel egyben. Nyoszoli Ákos és Gyuricza Mátyás voltak most a szamurájok.

A következetesen alkalmazott közelik milyen jelentőséggel bírnak?

Nemrég beszélgettem valakivel arról, hogy ebben a filmben a látványtervezés és a casting tulajdonképpen ugyanaz a folyamat volt. Gubík Ági csigolyái, Víg Mihály borostája, Kovalik Natasa ujjai, Jakab Juli szeme – ilyen díszleteink voltak. Engem izgatottá tesznek ezek a formák. Tulajdonképpen letapogattuk az emberi beszélgetések tájait, egy rebbenést, egy hajigazítást, egy lépést, egy cigisodrást és legfőképpen a mimikát. Szép budapesti tájak ezek.

Klausztrofób pszichodrámának is nevezik a filmet. Erről eszembe jutott a mostani járványhelyzet, a bezártság, az emberek izolálódása – rímel a filmed a pandémiára ?

Én nem vettem észre a pandémiát jelenetírás közben, de mások úgy látják, hogy a járvány beszüremlik a filmbe. Nem tudom. Én gyakran, egyre gyakrabban érzem összezárva magam másokkal. Mintha foglyul ejtene valami pókháló, amit más emberek szőnek. Ez az érzés nem függ össze a pandémiával.

Pilinszky valahogy úgy fogalmazott, hogy mi, emberek reménytelenül egymásra vagyunk ítélve.

Persze azt is megtapasztalom, hogy ez a pókháló megtart. Meg lehet pihenni a másik emberben, és ez azért elég jó.

Milyen volt a forgatás, és melyik az a jelenet, amely különösen kedves a szívednek?

Régi vágyam teljesült Jakab Juli és Cziffer László jelenetében. Itt Juli és Laci megcsinálták azt a nehezen leírható hullámzást, amit már sokszor sikerült elkapnom írás közben, de rendezőként még soha nem tudtam olyan körülményeket teremteni, hogy ezt fel is vegyük. Ki szoktuk húzni a forgatókönyvből ezeket – ilyen bestiális csonkoláson esett át a Womb című filmem. Most végre elégtételt vettem. Balla Eszter és Fliegauf János jelenetében is sikerült néhány dolog, ami eddig még nem.

Talán forgatási nehézségből is akad. Elárulsz egyet?

Az a pillanat jut eszembe, amikor egy szexjelenetet instruálok egy barlangban. Gubík Ági és Fancsikai Péter koncentrálva hallgatják az instrukciókat, hajnali három óra van, nyári jelenetet forgatunk télen, denevérek cikáznak körülöttünk, a gyártásvezető és a technikus guggolásokat végeznek a sötétben, de még így is vacognak.

Mikor és milyen formában lesz a film premierje?

Megvette a filmet az egyik nagy streamingszolgáltató, de az még nem publikus, hogy melyik. Júniusra tervezik a premiert. Hiszem, ha látom.

Mit szeretnél, milyen érzésekkel távozzon a moziból vagy az online térből a néző?

Üresen távozzon, talaj felett lebegve tegyen néhány lépést, utána bocsásson meg mindenkinek, akinek csak lehet, és ne ijedjen meg attól, hogy nem lehet mindenkinek. Esetleg hámozzon meg egy mangót, szórja meg fahéjjal, kanalazza el, merengjen kicsit ezen az egészen, akármi legyen is ez. Aztán irány az ágy!

Annyi jelentős filmes díjad van, hogy már akár hátra is dőlhetnél. Mi az, ami mégis minden munkád készítésekor motivál?

Nem tudom. Megfoghatatlan, miért csinálom, annyira, hogy már nem is nagyon akarom megfogni. Egyszerűen csak próbálom befejezni a mondatokat, amiket elkezdtem. Örülök neki, amikor sikerül.