Értékes generáció generációs értékei

Mi a célja a konferenciának?

Mint a konferenciáknak általában: összehozza, együttgondolkodásra invitálja a különböző területekről érkező vendégeket. Úgy látom, egy ilyen összejövetel szervezését az az igény hívja életre, hogy érezzük: benne van a levegőben egy aktuális társadalmi jelenség, de nem feltétlenül tudjuk megragadni a maga teljességében, és nem is feltétlenül vannak előfeltevéseink a problémával kapcsolatban. A legtermékenyebb módon, párbeszéd, beszélgetés révén tárjuk fel a részleteit, közben szerencsés esetben tanulunk a másiktól, és új nézőpontokat nyerhetünk egy-egy kérdésre.

Milyen szempontokat veszel figyelembe a kérdéskörben? Egy óra nem túl sok idő egy ekkora téma körüljárására.

Sajnos valóban borzasztóan szűkös az időkeret, azt érzem, a szekcióbeszélgetésemben szereplő mindhárom vendégünket órákig tudnám faggatni. A generációk közötti kommunikáció és értékátadás témáját a művészetek terén kétféle megközelítésben szeretném vizsgálni: a közönség utánpótlása és az alkotó-, előadóréteg újratermelődése szempontjából. Alkotói oldalról mindhárom művészeti ágban fontos kérdés a mester–tanítvány viszony, a közönség újrateremtődését illetően pedig kulcskérdés az oktatás – ezek szerepére mindenképpen szeretnék majd kitérni.

A művészet témájában fogod felkutatni beszélgetőtársaiddal napjaink kommunikációs csapdahelyzeteit. Ezek szerint a különféle művészeti ágaknak sincs egy olyan univerzális nyelve, amely a generációk felett állna?

Nem szeretnék úgy nekiindulni a beszélgetésnek, hogy azt fetételezem, vannak ilyen csapdahelyzetek, vagy hogy egyáltalán bármiféle szempontból nagyobb baj lenne a generációk közötti kommunikációval, mint a korábbi évtizedekben, évszázadokban. A három általunk meginvitált társművészet (irodalom, képzőművészet, zene) azonban egészen biztosan más kihívásokkal áll szemben piaci, intézményi szempontból, illetve a társadalomban betöltött aktuális szerepét tekintve is, ezért úgy gondolom, különösen sokszínű órát fogunk együtt tölteni.

A generációs különbségek nem mindig „csak” az idősebbeket zavarják?

Erre egy Kierkegaard-idézettel válaszolnék: „Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előrenézve kell.” Talán ebből is adódik, hogy a fiatalok sokáig kevésbé fogékonyak arra, hogy megismerjék az idősebb generációk tapasztalatait, gondolatait. Hozzáteszem, ez nem feltétlenül baj: az elkülönböződés, a saját reflexió igénye, az a késztetés, hogy valami mást hozzunk ki a jelenvalóságunkból, mint az előttünk járók, természetes igény, és építő is lehet. Az életkor előrehaladásával egyébként rendszerint kialakul az érdeklődés elődeink iránt, az ő életükből, tapasztalataikból szeretnénk támpontra lelni, válaszokat kapni saját életünk problémáira.

Szeretettel várunk mindenkit május 10-én, csütörtökön.

Minden fontos információt megtalálható a Facebook-esemény ben.

Portréfotó: Fátyol Viola