A viennacontemporary magyar szemmel: hazai neoavantgárd művészet a bécsi vásáron

Ha valaki a magyar kortárs művészet terén szeretne tájékozódni, aktuális körképet kapni, hasznos lehet kilátogatnia az Art Market Budapestre. A szeptemberben megrendezett magyar művészeti vásár előtt egy héttel Bécsben is a kortárs alkotásoké volt főszerep a viennacontemporaryn. A Budapesttől nem túl távoli seregszemlén 26 országból érkező, több mint 110 galériával és 30.000 látogatóval büszkélkedő rendezvény – az Art Market Budapesthez hasonló babérokra törve – a közép-kelet-európai régió kortárs művészeti szcénájába enged betekintést.

Az idén 8. alkalommal megrendezett vásár eredeti célkitűzése az, hogy hidat képezzen Kelet és Nyugat között, ami annyiban meg is valósult, hogy közel ugyanannyi galéria érkezett Ausztriából (38 százalék), mint a CEE régióból (35 százalék). Öt budapesti galéria is jelen volt, ugyanakkor számos magyar alkotót külföldi intézmények standjain mutattak be.

Egészen mostanáig a közép-kelet-európai művészet nem örvendett nemzetközi elismerésnek, alig képviseltette magát a nemzetközi színtéren.

Az utóbbi néhány évben ugyanakkor a neoavantgárd egyre nagyobb érdeklődésre tart számot, bekerült a csúcsmúzeumok látókörébe is. A tendencia alól Magyarország sem kivétel – mi sem jelzi ezt jobban, mint Maurer Dóra jelenleg is látható kiállítása a londoni Tate Modernben. Ez azonban nem előzmény nélküli. A magyar művészettörténet-írás máig hiányosan feldolgozott területeinek adósságát törlesztendő – azaz hogy a ‘60-as, ‘70-es évek neoavantgárdja képviselve legyen – 2013-ban Budapesten, majd a kölni vásáron megrendezett Könyvjelzők című kiállítás tekinthető a folyamat első lépésének. A magyar művészet világhódító útjáról további mérföldkőként említhető, hogy 2017-ben a New York-i Elizabeth Dee Galleryben ismét a magyar neoavantgárd művészi pozíciói kerültek előtérbe a With the Eyes of Others: Hungarian Artists of the Sixties and Seventies című tárlaton, amelynek kurátora Szántó András volt. Szintén 2017-ben éppen a viennacontemporary vásáron Magyarország volt a kiemelt vendég, és Mélyi József kurátor e korszak művészetét helyezte előtérbe. A sort azokkal a szenzációs hírekkel folytathatjuk, hogy Keserü Ilona képe 2018-ban bekerült a New York-i Metropolitan Museum of Art gyűjteményébe, illetve szintén tavaly megjelent az Art in Hungary 1956-1980: Doublespeak and Beyond című hiánypótló kötet a Thames & Hudson kiadásában.

A világhírű múzeumok és galériák felől érkező figyelem, valamint az (angol nyelven) írott publikációk rendre a műtárgypiac szereplőinek érdeklődését is maga után vonják.

Nem meglepő tehát, hogy hangsúlyosan jelent meg ez a korszak az osztrák vásáron.

A bécsi Belvedere Museum főkurátora, Harald Krejci áltál rendezett Explorations szektor is éppen az 1945 és 1980 között létrejött művészetre fókuszált: olyan alkotókra, akik a második világháborút követő időszak politikai és szociális változásaira reflektáltak. Az itt megjelenő pozsonyi SODA Gallery standjának egyik falát Perneczky Géza műveinek szentelte. A ‘70-es évek óta Kölnben élő alkotó kulcsfontosságú közvetítő volt a közép-európai és a nemzetközi művészeti színtér között. Konceptuális művészete és publikációi jelentős hatást gyakoroltak a magyar neoavantgárd mozgalmakra, nemzetközi szinten pedig a mail art (a postai hálózatot és kellékeit felhasználó, valamint abból inspirálódó művészeti irányzat) egyik úttörőjeként vált ismertté.

A Bécsben és Budapesten működő Knoll Galerie terében Birkás Ákos és Drozdik Orshi alkotásait láthatta a közönség. Birkás leginkább a monumentális, absztrakt fejsorozatáról ismert. Drozdik Orshi, a feminista művészet egyik magyar úttörője 1975 óta foglalkozik a nők szociális, társadalmi és lélektani problémáival, alkotásaiban ezekre igyekszik reflektálni.

A ZONE1 szektorban, mely lehetőséget adott a galériák számára, hogy csak egyetlen művészt mutassanak be, a konceptuális irányultságú Türk Péter egyéni reprezentációját láthattuk a Vintage Galéria standján. A másik, szintén szóló művész bemutatásának dedikált magyar stand a Deák Erika Galériáé volt Bullás József szín- és a formajátékából született képeivel.

A középgenerációs alkotók mellett a fiatalabb korosztályt többek között a festészet határait feszegető színes képeivel Kristóf Gábor , a képalkotás konceptuális irányait vizsgáló grafikus Molnár Zsolt, valamint az absztrakció megújítására törekvő Szinyova Gergő képviselte a Kisterem Galéria színeiben. Mellettük további alkotók, a magyar neovantgárd mozgalom két ikonikus alakja, Jovánovics György és Nádler István művei is bemutatásra kerültek a Kisterem révén.

A szintén kortárs és neoavantgárd művészetre fókuszáló acb Galéria művészköréből Bachman Gábor, Csiky Tibor, Agnes Denes, Fenyvesi Tóth Árpád, Hencze Tamás, Hopp-Halász Károly, Nemes Ferenc és Szalay Péter alkotásait láthatták a vásárra kilátogatók. Fontos itt megjegyezni, hogy a fent említett Könyvjelzők tárlatot nem egy magyar múzeum, hanem éppen az a három galéria (az acb, a Kisterem és a Vintage) hozta létre, amelyek a bécsi vásárnak idén is fontos szereplői voltak. A magyar művészet sokszínűségét továbbá – a Viltin Galériának köszönhetően – Forgó Árpád, Gáspár György, Király András és Kóródi Zsuzsanna képviselték. Egyéb külföldi standokon feltűnt Szombathy Bálint és Csutak Magda egy-egy munkája is.

A főképp lokális gyűjtői körben két további trend látszott kirajzolódni: a mindig biztonságos blue-chip művészet (befutott művészek magas árú alkotásai, melyeknek értéknövekedése garantált) választása, valamint ezzel párhuzamosan a női művészek (újra)felfedezése – utóbbiak esetében az árak egyelőre jóval alacsonyabbak.

A magyar sztárművészek Bécsben felvonultatott sorát gazdagította egyébként a Bauhaus eszméinek amerikai elterjesztésében jelentős szerepet játszó Kepes György, akinek fotogramjait a francia RCM Galerie kiállítóterében láthatta a közönség, az op-art mesterét, Victor Vasarelyt pedig az osztrák Suppan Fine Arts Galéria reprezentálta.

Néhány kivételtől eltekintve – a standokon bemutatott festményekkel és szobrokkal – a viennacontemporary egy konzervatívabb, ugyanakkor sokkal kifinomultabb hangulatot sugároz, mint például az ázsiai feltörekvő piacoké, ahol óriásléptékű installációk, olykor szenzációhajhász elemek határozzák meg egy rendezvény karakterét.