Hogyan hatott a járványhelyzet a független színházak helyzetére?

A hazai független színházak és produkciók több tekintetben is külön tábort képviselnek a kultúrában. Amiben a leginkább különböznek a kőszínházaktól és az intézményi keretek között működtetett társulatoktól, az a finanszírozásukért is felelős fenntartó hiánya. A COVID–19 járvány terjedésével minden a feje tetejére állt, beleértve a már említett társulatok, színházak helyzetét is.

FESZ

A Független Előadó-Művészeti Szövetség (FESZ) mint szakmai és érdekképviseleti szervezet az intézkedéseket látva elsődlegesen adatokat kért a tagjaitól, hogy lássák, kit miként érintett a kulturális intézmények bezárása.

A független előadó-művészeti területen működő alkotók, társulatok és intézmények helyzete annyiban más, mint az állami vagy önkormányzati tulajdonban állóké, hogy esetükben nincs fenntartó vagy tulajdonos, akinek kötelezettsége a fennmaradáshoz szükséges intézkedéseket megtenni.

Ezért a FESZ következő lépése az áthidaló támogatás nyújtását célzó segélyalap felállítása volt, összhangban a már működő, de elsődlegesen az előadóművészek szociális helyzetén segítő más szervezetek tevékenységével. „A színházi háttérszakmákban dolgozók részére alakítottunk ki egy közcélú adománygyűjtésre épülő támogatási konstrukciót. Ez a segélyalap nemcsak a független előadó-művészeti területen dolgozó műszaki, pénzügyi, adminisztrációs, valamint alkotói feladatokat ellátó kollégák számára nyitott, hanem mindenkinek, aki szabadúszó, akinek csak a teljesített produkciók után van bevétele” – mondta dr. Rihay-Kovács Zita, a FESZ képviselője.

A független alkotók számára már-már nélkülözhetetlen szervezet az elmúlt időszak alapján egy fontos következtetést vont le: „A vírus miatt kialakult helyzet rávilágít a szervezetek és egyének kiszolgáltatottságára. Mint érdekképviselet, az egyik dolgunk az, hogy képzéssel és felvilágosítással elősegítsük, hogy a területen dolgozók tisztában legyenek jogi státuszukkal, az ebből fakadó jogaikkal, illetve ezek hiányával, és felkészüljenek a váratlan helyzetekre.” A FESZ tehát továbbra is kitartóan támogatja a tagokat, a szabad alkotókat. Viszont a szervezet csak akkor tudja a jövőben is maradéktalanul segíteni a független alkotókat, ha ők is működnek: „Mi magunk is keressük a működésünk forrásait, hogy ha a veszélyhelyzet elhúzódik is, segíteni tudjuk munkánkkal a tagságot.”

MU Színház

A MU Színház több mint negyedszázada működő, független alkotókat befogadó színház, amely a járvány hírének hallatán a pánik és aggódás helyett a záráshoz szükséges intézkedéseket tartotta elsődlegesen szem előtt. Félreértés ne essék, a színház nem sodródott a bezárás szélre, mindenesetre kellő alapossággal járt el. „Legfőbb teendőim közt volt az alkotókkal történő egyeztetés, a nézőkkel való kommunikáció és a szakmai partnerekkel történő közös stratégia kialakítása” – mondta Erős Balázs egyesületi elnök, művészeti vezető, aki mesélt a színházat érintő nehézségekről vagy éppen a mentőötletekről, amelynek része volt egy online csatorna elindítása is.

A stratégia része az elmaradt előadások pótlásának megszervezése, amelyre várhatóan a következő évad első felében kerül sor. A színház vezetője, bár próbálja jó oldaláról megközelíteni a teátrumot érintő változásokat, nem hagyja szó nélkül a legnagyobb nehézségeket sem: „Sok minden megváltozhat a működésünket illetően, új szokások, intézkedések bevezetésére lesz szükség.

De fontosnak gondolom a független terület átalakítását, a működési pályázat struktúrájának megváltoztatását a helyzethez igazodva, valamint hogy még átgondoltabb és szorosabb szakmai együttműködések jöjjenek létre szervezetek és alkotók között.

Mi a határainkat feszegettük a működésünkkel, miközben sem az anyagi, sem egyéb lehetőségeink nem voltak megalapozottak ehhez. De a legszomorúbb, hogy a független előadásokat befogadó, infrastruktúrával rendelkező helyek működésének alulfinanszírozottsága miatt nagy nehézség az önerőből vagy alacsony támogatásból létrejövő, mégis szakmai szempontból izgalmas, kreatív, innovatív szakmai projektek forgalmazása.”

A MU Színház online csatornája itt érhető el.

Független Színház Magyarország

Az új stratégia kialakítása és alkalmazása a Független Színház Magyarország esetében is az első tennivalók között szerepelt. A roma színház tevékenységi köre azonban a darabok rendezése és előadása mellett nagy hangsúlyt fektet a színházi nevelésre is. Az általuk bemutatott alkotásokat egyetemeken és középiskolákban disszeminálják workshopok formájában, így Balogh Rodrigó művészeti vezetőnek és munkatársainak erre a két területre koncentrálva kellett megszervezni a B tervet. „Márciusban, az utolsó közös próbánkon már azon gondolkoztunk, hogyan mutassuk be legújabb előadásunkat, a Ruzdija Sejdovič és Jovan Nikolič: Kosovo mon Amour című darabot, ami az európai cigány drámairodalom egyik legfontosabb alkotása. Ekkor döntöttünk úgy, hogy premier gyanánt készítünk egy hat részből álló videosorozatot” – mondtai Balogh Rodrigó, és hozzátette, hogy a színházi nevelés tekintetében szintén online működik tovább a társulat.

A Kosovo mon Amour videosorozat olyan jól sikerült, hogy a Független Színház sokszorosan több nézőt ért el, mintha klasszikus módon mutatták volna be a darabot. A művészeti vezető elmondása alapján egy televíziótársaság is nyitott a mű közvetítésére, tehát aggodalomra ebben a tekintetben semmi oka nincs a társulatnak. Ennek ellenére a csapat nem huny szemet a nehézségek felett, és számításba veszi a legrosszabb forgatókönyvet is. „Bízunk az újrakezdésben, de ha erre nem lesz lehetőség, akkor folytatjuk a karanténszínházi videók gyártását” – mondta a művészeti vezető, akitől azt is megtudtuk, hogy a nyárra tervezett THM munka című gasztrotúra színházi előadás a jelen állás szerint a Gellért-hegyen lesz látható június végén, miközben bíznak benne, hogy a produkciók legyártására futja a rendelkezésre álló erőforrásokból. Hozzátette:

„Nekünk, cigányoknak az elmúlt évszázadokban alaposan meg kellett tanulunk, miként lehet és kell rugalmasan reagálni különféle kihívásokra. A COVID megjelenése csepp volt a tengerben.”

A Független Színház Magyarország előadásai itt érhetőek el.

MáSzínház

„Iszonyatosan praktikussá váltunk, egy háromszáz fős közösség vezetőiként nem volt időnk arra, hogy sokat sajnáljuk magunkat” – ezt már a MáSzínház munkatársa, interkulturális szakértője, Márton Gábor Csaba mondta, amikor arról kérdeztük, hogyan érintette a speciális igényű színészeket foglalkoztató társulatot a járványhelyzet. „Elsődleges célunk a közösség biztonságához való hozzájárulás volt. Ebben a tekintetben az évad hátralévő bemutatói másodlagossá váltak, miközben pár hét után már eljutottunk oda, hogy újragondolva a jövő évadot, helyet találjunk a tervezett premiereknek. Persze csak provizórikusan.”

A hirtelen jött változások kezelése mellett a társulatnak arra is figyelnie kell, hogy az alkotóközösségnek új kreatív faladatokat adjon: „Közösségünk tagjai számára igyekszünk minél több találkozási lehetőséget biztosítani, aktivitásokat kínálni.

Számukra a foglalkoztatás elemien fontos – egy ép értelmű embernek is nagy csapás, ha ingerszegény környezetbe kerül, egy értelmi fogyatékossággal élő embernek még inkább az.

De boldogan mondhatom, hogy jól működünk ezen a téren.”

A MáSzínháznál az alkotói folyamat a nehézségek ellenére sem állt le. Sőt, a társulat kétségkívül meglátta a dolgok jó oldalát is. „Egyébként is ott volt a fejünkben egy átfogó stratégiai tervezés gondolata. Ezt most, az extra időnek hála sokkal mélyebb, inkluzívabb módon tudjuk megtenni, hiszen két hét helyett hónapok állnak a rendelkezésünkre. Ráadásul az, hogy a közösségünk minden tagját bevonjuk a stratégiai tervezésünkbe, mindannyiunk számára nagy élmény: megerősít minket abban, hogy még tovább kell haladnunk az inklúzió útján, még több lehetőséget kell adnunk a bekapcsolódásra. Ez a mi örömünk az ürömben, akárcsak az, hogy az online foglalkozásokon, videós játékokon keresztül a színházi és pedagógiai szakembereink, valamint a résztvevőink egyaránt fejlődnek: ügyesebben sűrítünk, használjuk a digitális eszközöket, és újakat is fedezünk fel” – mesélte Gábor, aki ugyanakkor a helyzet súlyát sem tekinti tárgytalannak. A MáSzínház, hasonlóan a legtöbb független társulathoz, őrlángra került a szabályozások és az erőforrások miatt. „Nincs érdemi megtakarításunk, és a pályázati források sem költhetők olyan célokra, amikre most pénz kellene. A helyzet következtében el kellett hagyni korábbi bérleményünk, így kérdésként lóg a levegőben jövőbeli helyünk, holott éppen csak az orrunkig látunk.” Ennek ellenére a tagok aktívan dolgoznak azon, hogy a legjobbat hozzák ki a megpróbáltatásokból. Ezt igazolja az online jelenlét, a hatrészes verssorozat és a blog, amit a társulat azért indított, hogy a közösséghez tartozó szülők mindeközben teret kapjanak, és széles körben mesélhessenek arról, mit jelent számukra fogyatékkal élő gyereket nevelni. És még inkább arról, hogy kik ők a szülői szerepükön kívül.

A MáSzínház előadásai itt, a blogja itt érhető el.

Bodor Panna rendező

A szabadúszó rendező, színházi alkotó szemszögéből sem túl derűsek a kilátások, ám ugyanúgy reményelve mesélt, mint a megszólaló társulatok és intézmények. Bodor Panna független dramaturg ezúttal rendezőként és drámaíróként jegyzett legújabb előadásának bemutatója, A hisztérika MU Színház-i premierje a járvány megelőzésével kapcsolatban hozott intézkedések miatt maradt el. Amikor a darab rendezőjével és írójával beszélgettünk, optimális esetben a lezajlott előadásról kellett volna interjút készítenünk, de nem ez történt. „Éppen hogy túljutottunk az olvasón, amikor jött a hír, ezért úgy döntöttük, hogy a második próbát már lemondjuk” – mondta Panna, majd hozzátette, hogy természetesen csalódott volt, hiszen régóta várta a próbákat, ugyanakkor az is egyértelmű volt számára, hogy most a biztonság fontosabb. „Kénytelenek voltunk elhalasztani a próbafolyamatot és a bemutatót, reménykedve abban, hogy októberben folytathatjuk a munkát. Munkatársamra, Molnár Dávid Márkra ez most sok plusz munkát rótt, hiszen – többek között – ő intézi az egyeztetéseket, és most is úgy egyeztet szeptembert, hogy valójában semmiben sem lehetünk elég biztosak.”

A hisztérika rendezője előtt is nyitott kérdés, hogy a járvány után milyen lesz az újrakezdés: „Nem tudom, hogyan fog folytatódni ezután a világ. Páran azt gondolják, még sokáig félni fogunk, és nem merünk majd színházba menni. Mások úgy vélik, hogy egyből rohanunk majd, és keresünk mindent, ami emberi, élő, közös megélés, mintha háború után lennénk.” Az biztos, nagyon várja, hogy végre megölelhesse a testvéreit és barátait.

Hiszen mi másról szól a színház, ha nem az érintkezésről

– legyen annak tárgyra társadalmi téma, klasszikus dráma, egy kérdés vagy maga a színművészet.