Hagyományos színháziévad-ajánlónk összeállítása során ezúttal a rendezők személyére fókuszáltunk, hogy sikerüljön megtalálnunk azt az 5 előadást, amire idén mindenki kíváncsi lehet.
A budapesti színházak idei évadát szemlézve feltűnt, hogy talán a szokásosnál több világirodalmi mű került színpadra, és kevesebb a magyar szerző. Mintha minden igazgató egy kicsit úgy érezte volna, hogy elő kell venni a régieket, hogy itt az ideje újragondolni Moliere-t, Racine-t, Shakespeare-t, Csokonai Vitéz Mihályt, Tolsztojt, és még a művészszínházakban sem a kortárs művek dominálnak. Idén számos könyvadaptációt is műsorra tűznek, többek között láthatjuk majd Budapesten Kosztolányi Édes Annáját, és Térey Káli holtak című művét is színpadra állítják.
Olyannyira büszke az Örkény Színház arra, hogy Bodó Viktor náluk rendez, hogy az idei mellett már a tavalyi műsor meghirdetésekor is elhangzott, hogy a 2019/2020-as évadban bemutatásra kerül a Kertész utcai Shaxpeare-mosó. Az egyszerre sokat és keveset sejtető címmel ellátott darab leginkább a Rómeó és Júlia története körül mozog, és szinte az egész társulat szerepel benne, igazgatóstul. Bodó a Szputnyik kényszerű feloszlása óta keveset dolgozik itthon – most talán nagy elvárás felé, hogy egy igazán emlékezetes előadás szülessen Závada Péterrel közösen összerakott darabjából.
Tompa Gábor világhírű rendező, nagy öröm, hogy újra meghívták a Vígszínházba dolgozni. Meghatározó találkozásnak ígérkezik a munkafolyamat a fiatal színészek (Vecsei H. Miklós, ifj. Vidnyánszky Attila, Orosz Ákos) és a kolozsvári mester között, aki a magyar és a román színházi hagyományok legjavát összegyúrva hozta létre saját, modern rendezői formanyelvét. II. Richárd Shakespeare egyik legbonyolultabb karaktere: nem ő alkotta ilyennek, a király önkénye és kapzsisága egy jó adag mártíromsággal nyakon öntve százévnyi háborúskodás okául szolgált Angliában. Nagyon kíváncsiak vagyunk, ki fogja játszani az előadás címszerepét.
Deborah Zoe Laufer elegáns humorú színművében adott egy hagyománytisztelő nővér, egy pénzügyi zseni, egy asztronómus és egy reklámfilmrendező. Ez a négy nem csak első hallásra teljesen különböző ember egy családot alkot: négy testvér, akik apjuk halálának első évfordulójára gyűlnek össze a családi házban. A komikum egy része abból fakad, hogy a legegyszerűbb kommunikációs helyzetek is nehézkesen működnek, és ez csak tovább fokozódik az oldalbordák felbukkanásával. A szereplőket (Nagy Dániel Viktor, Szamosi Zsófi, Péter Kata, Dékány Barna) elnézve borzalmasan szórakoztató este lesz.
Ez a reneszánsz színpadi játék egy pajzán komédia tele élettel, szenvedéllyel, erővel. Mindehhez tökéletesen passzol Szőcs Artur mint rendező, hiszen neki kifejezetten jól állnak az ilyen színes-szagos, az őszinteséget a visszásságig fokozó darabok. Ráadásul a radnótis csapat magját közeli viszony fűzi Szőcshöz, hiszen Lovas Rozi és Rusznák András pályájának előző állomása volt a Miskolci Nemzeti Színház, ami a rendező anyaszínháza. Ruzante ötszáz éves darabja a féltékenység, hűség-hűtlenség témakörét járja körül, és bárcsak azt mondhatnánk, hogy mindez már aktualitását vesztette, nem pedig tükröt tart.
Csokonai 1799-ben írta a művet, melynek bár nyelvezete régies, humora nagyon is mai – története nem kevésbé, ahogy benne az öregedő, kissé megfonnyadt asszony, Karnyóné még vágyik a szerelemre. A cselekmény képtelenségét a nyelvezeten túl tovább fokozza, hogy a férfiak nőket, nők férfiakat játszanak majd Gothár előadásában. A sikeres rendező sokszor elborult, szimbolista világához ennél jobban passzoló művet keresve sem találhattak volna. Az egyetlen probléma, hogy egészen az évad végéig várnunk kell erre az előadásra. Az irodalomtörténet tudorai szerint ráadásul ez az első és ezidáig egyetlen magyar tündérbohózat!