Hivatásos veszélykeresők – Interjú Gulyás Kiss Zoltán és Bács Péter kaszkadőrökkel

Gulyás Kiss Zoltán

Hazánk egyik legismertebb kaszkadőre és kaszkadőrkoordinátora. Omar Sharif, Jason London, James Belushi – csak néhány név azok közül, akiknek dublőre volt, de rajtuk kívül is számos neves színész helyett végzett el veszélyes kaszkadőri feladatokat különböző műfajú filmekben. Együtt dolgozott többek között Antonio Banderasszal, Madonnával, Catherine Zeta-Jonesszal, Dennis Hopperrel. Két sikeres Guinness-kísérlet van a háta mögött, emellett számos magyar filmben is játszott.

Emlékszel még arra, hogy mi volt az első munkád kaszkadőrként?

Tizenévesen kaptam az első munkát. Egy gimnáziumi kirándulás keretében jutottam el egy pomázi lovasiskolába. Akkoriban még nagyon féltem a lovaktól, de eldöntöttem, hogy leküzdöm a félelmeimet. Olyan jól sikerült, hogy később is rendszeresen jártam vissza a lovardába, végül már trükklovagoltam (1977-ben úgy hívtak, hogy „dzsigi király”). Az akkori nagy kaszkadőrök felfigyeltek rám, bevettek maguk közé, és elvittek forgatásokra.

Pintér Tamás (Oroszlán) nevű kollégáddal alapítottátok meg a ma Magyar Kaszkadőr Akadémia néven ismert Független Magyar Kaszkadőrök Szövetségét. Milyen kritériumoknak kell hogy megfeleljen az, aki a kétéves képzésetekre szeretne jelentkezni?

Nincs semmiféle előírás erre nézve. Bárki jöhet hozzánk, aki elmúlt tizennyolc éves, és úgy érzi, szeretné ezt csinálni, illetve van orvosi papírja arról, hogy egészséges. A kétéves képzési idő erősen szelektálja az embereket: kiderül, kinek mekkora a kitartása, mennyire megbízható és terhelhető mentálisan, fizikailag. 2003 óta van nálunk OKJ-képzés, és minden évben indítunk egy kurzust (az idei szeptember 5-én startolt). Az oktatást országos-, Európa- és világbajnok sportolók, válogatott keretedzők, valamint többszörös Guinness-rekorder kaszkadőr segítik. A képzési idő 650 óra és két év munkagyakorlat. Van ebben egy egyéves intenzív rész, ami heti négy vagy öt edzésből áll. Mindebből kicsit több mint egy év leteltével házi vizsgát, a második év végén pedig gyakorlati vizsgát tesznek a tanulók, ami után – ha sikeresen teljesítenek – OKJ-s papírt kapnak. Egyébként két év alatt meg is lehet ismerni egy diákot annyira, hogy tudjam, milyen feladatot bízhatok rá.

A kurzus alappillére a gyalogos kaszkadőrképzés, ennek keretében ismerkednek meg a tanulók a küzdősportok alapelemeivel, szert tesznek fegyverismeretre, alpintechnikai alapismeretekre, megtanulják a magasból zuhanás fortélyait, a felszerelések szakszerű használatát, valamint az akrobatikus elemekbe, ugrás- és esésmódszerekbe is betekintést nyernek. A vizsgát követően az illető eldöntheti, merre szeretne továbbfejlődni: tartunk szakirányú felnőttképzéseket, ahol lovas, motoros és autós kaszkadőrképzésben lehet részt venni.

Van olyan tanács, amit minden egyes kurzuson elmondasz a tanulóidnak? Afféle jól bevált Gulyás Kiss-féle „szállóigére” gondolok.

Becsület, igazmondás és pontosság. Ezek talán a szakma legfontosabb építőkövei. Mindig hangsúlyozom, hogy ha valaki az egész estét átbulizza, az nem mentség arra, hogy ne jöjjön be kurzusra (vagy munkába). Később, egy forgatás során talán több tucat ember munkáját keserítheti meg késéssel és hiányzással, nem beszélve az anyagi kárról és az időveszteségről. Fontos az egymás iránt tanúsított bizalom is.

Rengetegszer vagyunk a kollégánkra utalva, tehát nekem háttal állva is azt kell éreznem, hogy megbízhatok a társaimban. Ha a szakadék széle fél lépésre van, akkor a kolléga nekem ne két lépést mondjon.

Mondhatjuk, hogy nincs benned olyan mértékű félelem, mint azokban, akik nem ezt a szakmát űzik?

Én is félek, éppúgy, mint bárki más, de én nem a sérülésektől, hanem a sikertelenségtől. Azt vallom, hogy teljes gőzzel neki kell futni a feladatnak, nem szabad félvállról venni semmit. Az évtizedek során rájöttem, hogy a második és az utolsó előadás a legrizikósabb egy kaszkadőr esetében – talán így van ez a színészeknél is. Az első előadásba/forgatásba mindent maximálisan beleteszel, hiszen azt akarod, hogy a premier a legjobb legyen. Amikor jön a második fellépés, már legyintesz: „Jaj, hát ezt tegnap jól megcsináltam, mi baj lehet ma?” Vagyis lanyhul a figyelem. Ezt elkerülendő a második és az utolsó előadásokra igyekszem kiemelten összpontosítani.

A munkásságod során melyik volt az a jelenet, amely számodra a legnagyobb kihívást jelentette?

A Sárkányszív (Dragonheart) forgatásán Zsolna várában vettünk fel jeleneteket, ahol Dennis Quaid és David Thewlis vívtak, de játszott a filmben Sean Connery is. Én David Thewlis dublőre voltam, és egy vívás során egy harmincméteres zuhanás volt a feladat, ráadásul éjszaka, karddal a kezemben. A legkellemetlenebb az volt, hogy egy mindössze öt-hat méteres területre kellett leesni, mert utána egy óriási szakadék következett. Körülbelül tízemeletnyi magasságról beszélünk, ahonnan az említett területet alig lehet látni. Kvázi magad alá kellett ugrani. Nem is vállalta be senki, pedig volt a helyszínen négy kaszkadőr is. Mivel az ugrás ismerős terep volt számomra, mondtam, hogy majd én elvállalom.

A stáb ledöbbent, amikor világossá vált számukra, hogy komolyan is gondolom. Elneveztek őrült magyarnak. De végül megcsináltam.

Van egy olyan érzésem, hogy a kaszkadőröket külföldön jobban megbecsülik, mint itthon.

Az itthon forgatott külföldi filmek esetében nagyobb a kinti kaszkadőrök megbecsülése. Itthon sajnos nagyon elcsúszott a történet. Sok nagy költségvetésű külföldi filmet forgattak már régebben is Magyarországon, ezt a mennyiséget a hazai piac minőséggel nem tudta kiszolgálni, ezért olyan sportolókkal töltötték meg a „kaszkadőrszekciót”, akik ebben a szakmában korántsem voltak tehetségesek. Aztán elterjedt, hogy rosszak a magyar kaszkadőrök.

Egyes filmkészítők akár százmillió dollárt is kifizetnek számítógépes trükkökre, lassan már alig használnak valódi kellékeket és díszleteket a költséghatékonyság és a kevesebb macera miatt. A számítógép generálta képalkotás (CGI) mennyiben érinti a kaszkadőrszakmát?

Szerintem egészségesen meg tud élni a kettő egymás mellett. Egy teljesen számítógéppel kreált filmen még mindig látszik a technika. Mindent meg lehet csinálni ember nélkül is, de annyira még nem tökéletesek a grafikák, hogy azt ne lehessen észrevenni. Egy zuhanás esetében az emberi test mozdulása gyakorlatilag utánozhatatlan.

Az elmúlt évtizedek során bizonyára megfogalmaztad már magadban, hogy mitől vonzó számodra ez a veszélyekkel teli hivatás.

A kihívások miatt. Mindig van a munkáimban új izgalom. A dolog kreatív része kaszkadőrszakértőként nyílt meg előttem. Élvezem, ha meg kell rendeznem egy bunyót, ha csempészhetek bele bújtatott dialógot vagy humort. Persze a verekedés mindig egy kicsit teátrálisabb, mint a küzdőteremben. Az is kihívás, amikor egy fiatal filmessel dolgozom, és szükség van valamiféle ötletes, de költséghatékony megoldásra. Jó látni a rendezők arcán, hogy elégedettek a javaslatoddal, hogy gazdagíthatod a filmet.

Ha meg tudod azt úgy csinálni, hogy egy verekedés ne csak verekedés, egy gázolás pedig ne csak gázolás legyen, hanem saját dramaturgiával hozzá is adjanak valamit a történethez, akkor ez már művészet.

Bács Péter

Kaszkadőrként számos hollywoodi sikerprodukcióban részt vett már: dolgozott többek között a legutóbbi Mission: Impossible bécsi forgatásán Tom Cruise fénydublőreként, szerepelt a Magyarországon gyártott Die Hard – Drágább, mint az életedben, a Brad Pitt nevével fémjelzett Z Világháborúban és A sasban, amelyben Channing Tatum volt a főszereplő. Mestereként tekint Gulyás Kiss Zoltánra. Utál unatkozni, rengeteget ingázik Szeged, Bécs és Budapest között, ha kell, napi szinten vív vagy falat mászik, szabadidejében drogprevenciót tanul, és egyik legnagyobb szenvedélyének, a lovaglásnak hódol. Évente indul a Nemzeti Vágtán is.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kaszkadőr szakmával?

Gyerekként is folyton izegtem-mozogtam, tizenöt évig kick-boxoltam, közben párhuzamosan végeztem egy színiiskolát. A szegedi mozgástanárom látta, hogy ügyes vagyok, és elhívott kaszkadőrködni. Elsőnek csak kisebb feladatokat kaptam, végül már komoly esések, verekedések is voltak. Mióta az eszemet tudom, színész szerettem volna lenni, de tisztában voltam azzal, hogy nem férne össze a versenysporttal. Így jött a képbe a kaszkadőrködés. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vízimentő végzettségem is van – régebben három nyáron át a Balatonon is dolgoztam.

Melyik volt eddigi pályafutásod során a legnagyobb filmes kaszkadőrélményed?

A Brad Pitt főszereplésével készült Z Világháború. Két és fél méter magasból kellett leugrani. Ha valaki ilyen helyzetben rosszul esik, ugyanúgy el tud törni a gerince, mintha hat–tíz méterről zuhanna. Éppen ezért minden munkát nagyon komolyan veszek, maximális erőbedobással készülök fel, ügyelek a részletekre és arra, hogy minden mozdulat centiméter-pontossággal legyen kidolgozva. Háromszázszor is képes vagyok elpróbálni egy verekedést, hogy a felvételnél tökéletes legyen, ne keletkezzen sérülés, és szinte mindig viselek gerinc- és fejvédőt is. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen eddigi legnagyobb sérülésem csupán egy orrtörés volt. Az egyik forgatáson egy megrongálódott szék egyik darabja csapódott az arcomba, ömlött a vér, de az ilyesmi mindig benne van a pakliban, menni kell tovább. És én megyek is, folyamatosan kutatom az új kihívásokat. A félelemküszöböm is magasabban van, mint az átlagembernek, de persze azért vannak kivételek: Ha egy daruról le kellene ugranom, elsőre még izgulnék, de másodjára már belejönnék. Viszont, ha látnék felém közeledni egy kisebb kígyót, rögtön eret vágnék magamon – iszonyodom és rettegek tőlük.

Mi a különbség a színházi és filmes kaszkadőr között?

A színházban megvan a közvetlen kontakt, rögtön látod a nézői reakciót. Eddig két-három színdarabban szerepeltem: Szegeden A makrancos hölgy egyik jelenetében az egyik szereplőnek meg kellett fognia a fejem, és bele kellett vernie az asztalba – persze mindezt csak imitáltuk. Fontos volt, hogy gyorsak legyünk, hogy a közönség ne sejtse meg a trükköt.

Tíz centire megállt a fejem az asztal felett, közben megütöttem az előttem lévő gyümölcskosarat, a gyümölcsök felrepültek, így aztán mindenki azt hitte, hogy tényleg beleverték a fejem az asztalba.

Filmeket képes vagy nem szakmai szemmel nézni?

Elsőre még behúz a sztori, a következő megtekintésnél azonban már nem tudok elvonatkoztatni.

Nemcsak a színészet és a kaszkadőri munkák, hanem a modellkedés is rendre megtalál.

Nem igazán értem, miért találnak meg belföldi és külföldi munkák, hiszen ferde az orrom, szemtengelyferdülésem van, egy normális borostát nem bírok megnöveszteni, szóval abszolút nem vagyok egy modellalkat. Viszont mindenhol azt mondják, hogy karakterizálható vagyok. Egyébként egyáltalán nem vagyok magamutogató. Megállok, ha szelfit kérnek tőlem, de nem kifejezetten szeretem, ha a hétköznapokban felismernek. Csak teszem a dolgom, és mindennap igyekszem meghaladni a tegnapi önmagamat.

Remélem, hogy nemsokára megvalósíthatom egy régi álmom: lovardát szeretnék nyitni, hogy a sportot kedvező feltételek mellett széles körben elérhetővé tegyem a fiatalok számára.

Hogy azok is megtapasztalhassák ezt a különleges élményt, akik anyagilag esetleg nem engedhetnék meg maguknak a lovaglást.