„A szakma és közönség is Fischer Annie-hoz hasonlított” – interjú Gyöngyösi Ivett zongoraművésszel

Ezt a kérdést nem lehet kikerülni, de nem is szeretném: Milyen hatással van rád, a koncertjeidre, a fontosabb találkozóidra a jelenlegi helyzet?

Nagy fájdalom számomra a sok elmaradt fellépés, köztük egy kanadai, németországi és olaszországi koncertturné. Viszont nem állt meg a pályám, a közeljövőben például az amerikai Lancaster Nemzetközi Zongorafesztiválnak fogok online koncertet adni. Március végén pedig a Steinway & Sons a világon elsők között kért fel egy szintén internetes előadásra, aminek nagy örömmel tettem eleget, hiszen tizenhat éves korom óta viselem a Steinway-művész címet.

Mégiscsak más így koncertezni, mint a klasszikus módon, a színpadon...

Hála a technológiának, interneten keresztül is szólhatok a közönség szívéhez. Azonban nagy kíváncsisággal és türelmetlenül várom a pódiumra való visszatérést, hiszen az élő koncertélmény varázsát nem adhatja vissza semmi, mert olyankor egy csoda történik. Minden hang a jelen pillanatban születik meg a közönség figyelmével és a művész iránti empátiájával.

Hogyan tanulsz most a mestereddel? Mit hoz ki belőled, a művészből ez az állapot?

Nelson Goerner világhírű zongoraművész már öt éve a mesterem.

Nagy megtiszteltetés kevés tanítványainak egyike lenni, évente több százan szeretnének az osztályában tanulni.

Először Berlinben, a Daniel Barenboim által vezetett Barenboim-Said Akadémián keresztül, jelenleg pedig a Genfi Zeneakadémia szólistaképzésében tökéletesítem tudásom az irányításával. A legmagasabb művészi színvonalon, hatalmas mennyiségű repertoáron dolgozunk most is ugyanúgy, mint a pandémia előtt, csak természetesen online formában.

A kitartó munka eredményét számos díjad is igazolja. Gratulálok a Victoria Hallban adott koncertedhez, ahol Beethoven G-dúr zongoraverseny ét játszottad!

Pár hónappal ezelőtt nyertem meg a Genfi Zeneakadémia Beethoven-versenyét, ennek fődíjaként játszhattam a genfi Victoria Hallban. Életem egyik legcsodálatosabb koncertje volt, hatalmas sikerrel. La Chaux de Fonds-ban is előadtam a művet a svájci turné egyik állomásaként, szintén Takács-Nagy Gábor vezényletével és a Haute École de musique de Genève zenekara kíséretével. Tizennyolc éves koromban az Euro Radio New Talent Nemzetközi Zenei Verseny döntőjében is Beethoven G-dúr zongoraversenyével nyertem, de akkor egy teljesen más Beethoven-interpretációt hallhatott a közönség.

Hérakleitosz szerint „egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember”. Ugyanígy változik a játékom is – nem feltétlenül minőségileg. Egyre mélyebbre mentem a Beethoven-műben, a birtokába vett, és kiteljesedtem benne. Ez egy hihetetlen darab, minden megvan benne: tele van drámával, élettel, szélsőségekkel.

A játékodat előszeretettel hasonlítja Fischer Annie-éhoz a szakma. Ez befolyásolja a művészetedet? Van benned ezáltal megfelelési vágy, esetleg ellenkező érzés?

Rengeteget hallgatom Fischer Annie felvételeit a mai napig, mindig is inspirált, lenyűgözött. Számomra természetes, hogy a játékomon érezni a hatását, hiszen tudattalanul is úgy formálok egy-egy frázist, ahogyan ő, miután egy bizonyos művet az előadásában hallgatok. Tudatosan soha nem utánoztam senkit, és azt hiszem, nem kívánhatnék nagyobb elismerést annál, hogy a szakma és közönség egyaránt Fischer Annie-hoz hasonlított.

Biztosan sokan kérdezik tőled, hogy milyen világjáró, híres zongoraművésszé válni.

Hétéves koromban, amikor először megszületett a kontaktus köztem és a zongora közt, tudtam, hogy erre vagyok predesztinálva. Ebből fakadóan soha fel sem merült a zongoraművésszé válás lehetősége, hiszen eleve adott volt. Első szólóestemet kilencévesen adtam, amely meghatározó volt. A közönség lelkesedése, a pozitív zenekritika és a zene iránti kötelék alapozta meg további életemet.

Ekkor mondta Antalovszky Erzsébet, az akkori tanárod: „neki én már nem tudok többet tanítani”. Ő zseniként definiált.

Nagyon szívesen emlékszem vissza azokra az időkre. Egykori tanárom segítségével két év zongorázás után eljátszottam Chopin összes keringőjét, F-moll balladáját, Bach több prelúdium és fúgáját és még sorolhatnám. Emellett improvizáltam és komponáltam rövid karakterdarabokat. Természetesen ez a töretlen fejlődés a szüleim önzetlen támogatásának és a szeretetteljes környezetemnek is köszönhető.

El tudsz képzelni egy napot zene nélkül?

Előfordul egy-egy hosszabb utazás során, hogy nincs lehetőségem fizikailag gyakorolni. Néha sokkal hasznosabb elgondolkodni a művekről.

Megvan az a mentális képességem, a „belső hallásom”, hogy fejben is gyakoroljak.

Ebből kifolyólag soha nem töltök el egy napot sem zene nélkül. A zene lételemem: olyan számomra, mint a levegővétel. Emellett rengeteget olvasok, érdekel a filozófia, a nyelvek, valamint a meditáció.

A szakmai díjak, az iskoláid mind-mind arról árulkodnak, hogy valóban kivételes tehetség vagy. Mégis, a zenei körökön kívül még új a neved. Talán az ennek az oka, hogy ma kisebbségben vannak a komolyzene szerelmesei a könnyűzene rajongóival szemben. Mint gondolsz erről?

Valóban, ha az elmúlt két évet nézzük, a koncertfelkéréseim több mint nyolcvan százaléka külföldről érkezett. Mindig is nagyobb népszerűségem volt külföldön, mint idehaza. Ez viszont nem töri meg a Magyarországon élő rajongóim lelkesedését, akik képesek több órát utazni csak azért, hogy hallhassanak. Hatalmas erőt ad a rajongók szeretete.

Mit teszel a komolyzene népszerűsítéséért?

2019. október 18-án a Dalszerzők napja alkalmából a „Köszi a dalt” kampányban vettem részt, amelyben megosztottam gondolataimat kedvenc műveimről a Facebook-oldalamon, és bíztattam a közönséget, hogy tegyék ugyanezt. A poszt több mint tízezer kedvelést kapott – statisztikai elemzők szerint a legtöbbet –, ami azért meglepő, mert a kampányban egyedüli komolyzenészként működtem közre. Nagyon szívesen veszek részt hasonló projektekben.