A tehetség mindig utat tör magának – Interjú Gyöngyössy Bencével

Rendezőként mi izgatta a Béres-történetben, és miben áll a filmsorozat aktualitása?

Mindig is érdekelt az elnyomásban, kisebbségben, mélyszegénységben élők, a kiszolgáltatottak, egyszóval a kisemberek sorsa, azok hatalommal vívott harca. Az előző filmjeimben, így a Janusban is megjelent ez a motívum: középpontjában egy nagyváradi család áll, amelynek életébe beférkőzik a romániai totalitárius rendszer titkosszolgálata, apránként tönkretéve őket. Minden filmnél fontos, hogy olyan sztorihoz nyúljon az alkotó, amely önmagában is megáll a lábán a dramaturgiát tekintve. Béres József története ilyen. Ahogy elmélyedtünk a cselekményben, egyre több izgalmas apró részletet fedeztünk fel.

A sorozat négy részben mutatja be Béres sorsát, küzdelmeit, igazságszerető személyiségét, eltökéltségét.

Életének arra a periódusára fókuszál, amikor a Béres Csepp megszületett, mindeközben meglehetősen objektív látleletet is nyújt a ‘60-as, ’70-es évek Magyarországáról, a rosszul működő szocializmusról (amely ideológiai okokból akadályozta a kutatót a munkájában), az akkori társadalom egészét átható hazugságokról és intrikákról. Béres sorsa, egész életútja olyan morális példát, egyszerű, közérthető és megkérdőjelezhetetlen értékrendet hagy ránk, amely napjainkban – amikor a digitalizált-globalizált világban egyre több ember keresi tanácstalanul az identitását – aktuálisabb, mint valaha. Az individuum hétköznapi küzdelmére, drámájára, meghurcoltatására fókuszál tehát az alkotás.

Mennyire különbözik a sorozat és a valóság?

Ha az ember arra vállalkozik, hogy történelmi jelentőségű személyről forgasson, akkor nemigen szabad elszakadni a valóságtól. Egy ilyen film elkészítését mindig hosszas, alapos kutatómunka kell hogy megelőzze, ugyanakkor minden életrajzi történet dramatizált. Ha szerepel egy olyan motívum az alkotásban, amelyről nincs dokumentum, annak úgy kell megjelennie, hogy a néző azt hihesse, hogy akár meg is történhetett volna – vagyis semmit nem szabad kiragadni a kontextusából.

Hogyan állt össze a stáb, a színészgárda és a költségvetés?

Petényi Katalinnal és Kabay Barnával dolgoztam együtt a forgatókönyvön, Kabay Barna volt a film producere is – nem titok, hogy Katalin az édesanyám, Barnával pedig gyerekkorom óta ismerjük egymást, ő volt édesapám, Gyöngyössy Imre legfőbb munkatársa. Szinte minden filmünket együtt csináljuk, a műhelymunka legnemesebb hagyományai szerint. Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig mindig sikerült azokkal a színészekkel együtt dolgoznom, akikkel szerettem volna.

A forgatókönyvírás során már volt elképzelésem, hogy kit milyen szerepben tudnék elképzelni – az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy Gáspár Tibor játssza Béres Józsefet.

A többieket, így például Huszárik Katát, Székely B. Miklóst, Für Anikót, Lukács Sándort, Seress Zoltánt és Bede-Fazekas Szabolcsot részben castingokon választottuk ki, illetve velük is dolgoztam már korábban. A projektet az MTVA finanszírozta a Projekt Film koprodukciójában a szokásos indirekt állami támogatás igénybevételével.

Azt mondják, hogy ha van egy jó forgatókönyv, egy remek színészgárda és egy tehetséges operatőr, akkor nagy baj nem lehet. A Cseppben az élet mindhármat fel tudja mutatni – Csukás Sándor operatőr képei olyan gyönyörűen komponáltak, mintha fotósorozatok lennének. Szépen mutatja meg a természet, a vidéki élet és a mezőgazdaság kulisszáit, valamint szembeszáll azzal a türelmetlen kapkodással, amely manapság a reklámfilmekre hasonlító, rövid snittekből összerakott sorozatok és játékfilmek készítését jellemzi.

Csukás Sándor valóban remek operatőr, vele is volt szerencsém korábban már együtt dolgozni. Nagyon fontos volt számomra, hogy megmutassuk azt a környezetet, ahol a történet játszódik, hogy a sok feszült dialógus között kicsit kinyissuk a történet dimenzióit, és hogy ily módon legyen ideje a nézőnek feldolgozni egy-egy fajsúlyosabb jelenetet. Ceglédi, alföldi és budapesti helyszíneken forgattunk – a csodálatos magyar tájak, az időjárási elemek szerves részévé váltak a sorozat dramaturgiájának.

Mi volt a forgatás fény- és mélypontja?

Egy forgatás mindig erőltetett menet. Azt szoktam mondani, hogy túl kell élni. Egy, a feladathoz képest kis költségvetésű produkciónál nagy nyomás nehezedik a vezető stábtagokra, hogy abszolválni tudják a napi penzumot.

Egy sorozat esetében napi öt-hat hasznos percet kell produkálni, míg ez egy játékfilm forgatásán csupán egy-két perc naponta.

A mélypont? Nos, néha elviselhetetlen nyári hőségben dolgoztunk tizenkét–tizennégy órán át, ami maximálisan igénybe vette a stábot fizikailag is – néha a szó szoros értelemben folyt a színészeinkről a smink. Ilyenkor a rendező feladata többek között az is, hogy motiválja a stábot, hiszen egy film csakis akkor működik, ha csapatban gondolkozunk, s ha mindenki hisz abban, amit csinál.

Mi volt a Béres hozzátartozók reakciója, miután megmutatta nekik a sorozatot?

Azt tapasztaltam, hogy maximálisan elfogadják a látottakat, és tudnak azonosulni a történetben megjelenő figurákkal. A negyedik, egyben utolsó rész végén kicsordult egy-egy könnycsepp a szemekből. Örültünk, hogy a múlt feldolgozásához ilyen formában hozzájárulhattunk. Egyébként szerencsésnek mondhatom magam, mert már a film készítése előtt is jó kapcsolatot ápoltam a Béres családdal, hiszen Béres József életéről Katival és Barnával már korábban készítettünk egy dokumentumfilmet.

A forgatókönyvírásnak rengeteg szigorú szabálya van. Szabálykövető írónak tartja magát?

Igen, de nyilván ezt nem úgy kell elképzelni, hogy szabályzattal ülök a klaviatúra előtt, és nézem, hogy minden pontnak megfelel-e, amit csinálok. Ez az egész egy szinten ösztönössé válik. A forgatókönyv írása, átdolgozása vagy olvasása közben már látom, hogy a film hol működik jobban, és hol kell még a könyvön dolgozni, van-e benne elég feszültség, képes-e lekötni a nézőt, a helyszínen pedig mindig tudom, hogy mikor van kész egy jelenet. Egy sorozat esetében nagyon fontos, hogy minden rész valamilyen megoldatlan helyzettel (cliffhangerrel) érjen véget, vagyis hogy ott tartsuk a nézőt a televízió előtt a következő alkalommal is.

Szeresd a hazád, kövesd az álmaid, tarts ki az igazad mellett úgy, hogy közben senkin ne taposs át! – Ezek lehetnek akkor a Cseppben az élet legfőbb üzenetei?

Igen, Béres élete a tudományos eredményein túl ezekről az értékekről szólt. Persze nem hiszem, hogy sokat gondolkodott volna a hazaszeretetről mint fogalomról, ő „csak” ragaszkodott a gyökereihez, a földhöz, ahol élt, és igen, az igazához való ragaszkodás, az álmai határozott és céltudatos követése is példaértékű motívumok voltak az életében. A sorozatunk azt sugallja – nem utolsó sorban a fiataloknak –, hogy bár hosszú, konfliktusokkal teli út vezet az álmok megvalósításáig, mégis megéri azt a bizonyos utat végigjárni. Szerintem mindenkinek kell hogy legyen célja az életében, és ezt a célt rendíthetetlenül követni kell – úgy, hogy közben emberek maradjunk.

Min dolgozik mostanában?

Jelenleg két projekten is dolgozom, de ezekről egyelőre még nem beszélnék. Örömmel tölt el, hogy a Cseppben az életről pozitív visszajelzések érkeztek, a Duna Televízió nézői kérésre már meg is ismételte a vetítését. A sikeren felbuzdulva kezdtünk el azon gondolkodni, hogyan lehetne a sorozathoz már felvett és a hozzáforgatott anyagból egy kétórás verziót készíteni, olyat, amely mozivásznon is megállja a helyét. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy klasszikus moziforgalmazásra számítunk, hiszen egy televízióban leadott filmnél ez az igény nem reális – a filmet művészmozikban kívánjuk vetíteni, remélhetőleg még idén ősszel vagy jövő tavasszal.