„Cseh Tamás-ködben éltem” – interjú Járai Márkkal, a Halott Pénz énekesével

Pécs, kiskocsma. A pultnál Marsalkó Dávid, a színpadon Járai Márk énekel és gitározik Unicumért Nirvanát. Így kezdődött az ismeretség?

Így, de azért hosszabb a sztori. 2010-ben jelentkeztem a Veszprémi Utcazene Fesztiválra, ami fordulópont volt az életemben. Jó visszajelzéseket kaptam, és megismerkedtem pécsi zenészekkel, akik partnereim lettek a pulttámasztásban. Győriként Pécsre jártam egyetemre, fogorvosnak készültem, majd pont a 2010-es évben költöztem a pécsi sétálóutcára, ott lettek az új törzshelyeim. És mivel jól szerepeltem az Utcazene Fesztiválon, egyre több helyre hívtak. Fröccsért, sörért, ötezerért.

Az Unicum már egy magasabb lépcsőfok? Kisfröccs, sör, Unicum?

Inkább azt mondanám, hogy az akkori elvárásaimnak tökéletesen megfelelt. Egyetemistaként nem volt sok pénzem. Egy idő után majdnem minden helyen barterben játszottam. Á la carte ettem, ittam, és amikor kb. 80 Unicum volt a számlámon, jött a hívás, hogy kéne koncertezni.

Az nem rossz gázsi.

Amikor úgymond felfutottam Pécsen, Dávid épp Pesten élt. Csak hallomásból ismertem a Halott Pénzt, és azt gondoltam, rettentő hülye szövegei vannak. „Halott Pénz vagyok, a baranyai King Kong.” Ki ír ilyet? Karácsonykor aztán Dávid eljött az egyik unicumos koncertemre, amin a Where Did You Sleep Last Night?-ot játszottam a Nirvana Unpluggedról. És amikor meghallotta, hogy ki tudom énekelni a végén az ordítós részt, elhívott a Halott Pénzbe.

Először nem akartam beszállni, mert azt hittem, nem fog beleférni egy zenekar a suli mellett, de Dávid nagyon meggyőző tud lenni. Az lett a vége, hogy 2013-ban passziváltam a fogorvosin. Pánikbetegséggel küzdöttem, éreztem, hogy túl nagy a kontraszt a medikus és a zenészélet között.

Úgy érezted, nem tudsz megfelelni az elvárásoknak?

Nem tudtam fókuszálni a tanulásra, és szerettem volna egy-két félév erejéig szerencsét próbálni zenészként. Akkoriban nem beszéltem ezekről a dolgokról: a pánikbetegség az elfojtott feszültség pszichoszomatikus tünete volt. Borzasztó éjszakáim voltak, szorongtam, alig kaptam levegőt, össze-vissza vert a szívem a legváratlanabb helyzetekben. Amikor felköltöztem Pestre, és otthagytam az egyetemet, egy csettintésre elmúlt minden pszichés bajom.

És a Halott Pénz-szövegeket illető kétségeid?

Sokat tudok mosolyogni egy-egy korai soron. A kedvencem a „Halott Pénz, ha bólogat, kiömlik a Balaton”. De a viccet félretéve: szerintem nagyon is egyediek Dávid szövegei. A korai szövegeket, amiket akkor írt, amikor még egyedül volt, nem lehet összehasonlítani a mostaniakkal. Azóta felnőtt, és a szövegei is beértek. Tetszik, hogy nem veszi komolyan magát, sok képpel dolgozik, és az üzenet vagy pozitív, vagy bulizós. A keménykedős-kurvázós gengszterrappel nem tudnék azonosulni.

Mikor fedezted fel, hogy jó hangod van?

Az Utcazene Fesztiválon. Azt gondoltam, most már muszáj normálisan énekelni, és kiengedtem a hangomat.

És előtte?

Kamaszként gitározni kezdtem. Apám lenyúlt lemezeit, Led Zeppelint, Deep Purple-t, AC/DC-t, Black Sabbath-ot hallgattam, és szólógitárosnak készültem. Aztán rájöttem, hogy a párakkordos, tábortüzes vonal közelebb áll hozzám. Cseh Tamást mindig is hallgattam, de nagyon megszerettem Paolo Nutinit és William Fitzsimmonst is, akinek a gitárstílusom – bontogatások, kápóhasználat, ujjmozdulatok – kialakulását köszönhetem. Élveztem, hogy az akusztikus gitáron egyedül is el tudok játszani egy számot, és még rá is tudok énekelni. Tudatosan csak húsz- és huszonnégy éves korom között kezdtem el énekelni, akkor jöttem rá, hogy elsősorban énekes vagyok, nem gitáros.

Szereted a hangodat?

Nem tartom magam iszonyú jó énekesnek, se őstehetségnek. Nem éneklek hamisan, és van egy kialakult stílusom – talán ez a legfontosabb.

Ha valaki tanulja az éneklést gyerekkora óta, és a technika érződik a hangján, akkor kiveszhet belőle az eredetiség.

Ez persze nincs kőbe vésve, és nem értek hozzá, de szerintem a kezdet a legfontosabb, onnan nagyon nehéz korrigálni. Én azzal, hogy anno valamilyen énekest utánozva rekesztettem, úgymond „elcsesztem” a hangom, de legalább valami egyedi hangszínem lett.

Mivel cseszted el?

Technikailag biztosan rosszul éneklek. Régen sokat rekesztettem, erőlködtem, azt hittem, én csak így tudok, azt gondoltam, legalább nem hamis. Aztán felismertem, hogy lehet más technikával, egyenesebben is énekelni és pár éve elkezdtem fejleszteni az eszköztáramat.

Mikor lesz végre szólólemezed?

A tél mindig lazább időszak a Halott Pénzben, úgyhogy most lesz fél évem, hogy megturnéztassam a Cseh Tamás-estemet, és szólódalokat írjak. Szeretnék kihozni jövőre egy négyszámos EP-t, amin angol nyelvű, kicsit talán elektronikusabb, de főleg akusztikus gitárra írt dalok lesznek. Emellett pedig – a Hadikban tartott Cseh Tamás-estemből kifolyólag – lett még egy projektem: közösen írunk dalokat Bereményi Gézával.

Ez hogyan jött össze?

Juhász Anna, a korábbi Hadik Irodalmi Estek szervezője meghívta Gézát meglepetésvendégként az estre. Akkor annak rendje és módja szerint beszartam. Nem aludtam, ha aludtam, az esttel álmodtam.

Mitől féltél?

Cseh Tamást könnyű elrontani. Arra törekedtem, hogy nyolcvan százalékban sikerüljön megcsinálni, amit szeretnék. Nem vagyok kifejezetten szorgalmas típus, de erre rengeteget készültem. Elmentem az Iskola utcába, álldogáltam a kapualjban, ahol Cseh Tamás és Bereményi Géza lakott, beültem a törzshelyükre, az Isolabellába, és közben hallgattam a dalokat. Annyira átszellemültem, hogy amikor elindultam a Mammutba, a Várban kötöttem ki. Két hónapig Cseh Tamás-ködben éltem.

Géza nagyon kedves volt, értőn figyelt a koncert alatt, és amikor vége lett, arcon csókolt, hátba veregetett, én pedig felvetettem, milyen jó lenne, ha írna nekem szövegeket.

Spontán ötlet volt?

Húsz éve szeretném, ha nekem adná akár a legrosszabb szövegét, ami a fiókban porosodik. A Cseh Tamás-est lehetséges következményei közül az a non plus ultra, hogy együtt írunk dalokat Bereményi Gézával. Nem tudom, mi fog kisülni belőle, de hatalmas megtiszteltetés.

Hogyan írtok?

Kéthetente járok hozzá, és egy-két óra alatt megírunk egy-két dalt. Csehtamásos, elbeszélő stílusban. Nem ismerek senkit, akinek úgy járna az agya, mint Gézának. Zsigerből nyúl hozzá az élete történeteihez. Ha eljátszok neki egy darabot, látom a szemén, hogy eszébe jut valami, és egyből megírja a szöveget. Lehet tanulni a szövegírást, de úgy, ahogy Géza műveli, nem.

Van benned megilletődöttség? Amikor felcsöngetsz hozzá, eszedbe jut, hogy úristen, mit fog szólni a Bereményi a zenéidhez?

Azt mondta, őt a zene nem érdekli, csak az, hogy jót írjon... Ettől még persze meg vagyok illetődve. De rajta is látszik, hogy izgatott, mert egy ideje nem írt dalszöveget. Általában ő hív, hogy mikor megyek már hozzá.

Említetted, hogy könnyű elrontani Cseh Tamást. Hogyan?

Sok Cseh Tamás-estben nincs lélek, mert csak eljátsszák a dalokat, de nem adják át a történetet, azt az átszellemült arcmimikát, amit Cseh Tamás.

Főként színészek szoktak emlékesteket tartani, ahol – tisztelet a kivételnek – teátrális mozdulatokkal, manírosan éneklik a dalokat. Egyszer voltam ilyenen, de a felénél kijöttem.

Egy ilyen esten nem a Sportaréna-hangulatot kell megteremteni az én olvasatomban, hanem egy olyan atmoszférát, hogy ül valaki a sarokban egy félig behangolt gitárral, és mesél. Ha átéli a történetet, akkor nincs sok vesztenivalója.

Ha valaki azt gondolná, hogy a tiéd is csak egy a megszaporodott emlékestek sorában, mit mondanál neki?

Semmit. Hallgassa meg, és döntse el, melyik tetszik. Nem gondolom, hogy az én estem annyival jobb lenne másokénál, de azt tudom, hogy a szívem-lelkem benne van. Az is igaz, hogy én klasszikus módon szeretem megközelíteni Cseh Tamás dalait.

Mi fog meg egy kiskamaszt Cseh Tamásban? Már tizenévesen hallgattad a lemezeit.

Engem a misztikuma. Ki az az Antoine, ki a Désiré? Tetszett, hogy történeteket mesél, hogy nincs refrén, inkább egy gondolatmenet fut végig a számokon. Érdekes volt a nyelvezete, vicces, és semmi máshoz nem fogható.

Ezek a dalok ugyanakkor erősen be vannak ágyazva a hetvenes–nyolcvanas évek értelmiségi hangulatába, kiábrándultságába. Szerinted mit mondanak nekünk ma, 2019-ben?

Én nem éltem át ’56-ot, nem láttam embereket a Kossuth téren holtan feküdni, de ha találkozom egy történelmi vagy irodalmi utalással a szövegekben, annak utánajárok. Így olvastam utána Dosztojevszkijnek, Platónnak, Proustnak, Shakespeare-nek vagy Swedenborgnak. Másrészt pedig örökérvényű élményeket dolgoznak fel a dalaik. Mindenkinek volt már szerelme, veszett vele össze, és lépett le tőle éjjel, még ha nem is az éjféli gyorshoz ment ki Mari elé.

Te mivel tudsz a leginkább azonosulni ebből az érzés- és hangulatvilágból?

Nekem is volt pár csajom, én is rúgtam már be, és ültem be világmegfejteni füstös kávéházakba. Közel áll hozzám ez a bohémság, ezért könnyen bele tudok helyezkedni a dalaikba.

És nekem is van egy Bereményi Géza az életemben: Marsalkó Dávid, akinek az életem legjobb éveit köszönhetem a közös dalaink miatt.

Van kedvenc Bereményi–Cseh Tamás-szöveged?

Sok van. Az egyik A jobbik részem. Volt időszak, amikor Cseh Tamás és Bereményi szerzőpárosa felbomlott, és amikor újra összejöttek, megírták A jobbik részemet, ami egymás elvesztéséről szól. „Belőlem valaki útra vált, útra a jobbik részem / Kiment belőlem, itt hagyott, csak úgy észrevétlen.” A vége felé van egy rész: „Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok, én már nem leszek másik / Matatni szeretek, álmodok, egész kipusztulásig”. Ezt a pár sort mindig magaménak éreztem.

A legnagyobb érzelmi kirohanásom akkor történt, amikor kaptam egy lemezjátszót névnapomra. Volt egy első kiadású Levél nővéremnek lemezem korábbról, ami addig csak porosodott, és sosem tettem fel. Amikor végre felraktam, elkezdtem zokogni feltartóztathatatlanul.

Miért?

Nem tudom. Mély, tudatalatti érzések szakadtak föl. Aztán meghallgattam még kétszer azt a lemezt. Máig ez a kedvencem a Cseh Tamás-lemezem.

És A jobbik részem?

Az visszavezethető arra, hogy viszonylag introvertált személyiség vagyok, és nem áll tőlem távol a melankólia.

Szeretek szenvedni, a legjobb dalokat is akkor lehet írni.

És ebben a pár sorban olyan mély lemondás van, ami nagyon megfogott. Párhuzamba állítható az egyik pilvakeres feldolgozásommal, a Letészem a lantottal, amit Petőfi elvesztéséről írt Arany János. Nem tudom, mi járt Géza fejében az íráskor, de biztos köze van ehhez a vershez. Abban a hangulatban is zenésítettem meg, mint ők A jobbik részemet.

Idén felléptél az Akváriumban William Fitzsimmons előtt, és aláírattad a gitárodat Ed Sheerannel a Szigeten. Felérnek ezek az élmények ahhoz, hogy Bereményi Gézával dolgozhatsz?

Sokkal kevesebb esélyt láttam arra, hogy Gézával dalokat írjak, mint hogy találkozzak Ed Sheerannel. A személyessége miatt fontosabb élmény vele dolgozni. De Sheeran is nagyon jófej volt. Egy gitáromat már aláírattam vele Bécsben, de akkor a Warner helyi képviselője adta be neki a hangszert. A Szigeten viszont találkoztam vele: nyolcan voltak felírva a meet & greetre, de gondoltam, talán nem számolják meg, ha beállok kilencediknek. És tényleg nem.

Emlékezetes találkozás volt, vagy szevasz, szevasz?

Szevasz, szevasz volt, de emlékezetes. Mindenkit megölelgetett, váltott velünk egy-két mondatot, szelfizett. Látszott rajta, hogy kíváncsi az emberekre. Nem egy Liam Gallagher. Inkább a srác a szomszédból, akinek az emberek végignézték a befutását, ezért magukénak érzik a sikerét.

Te is szeretnél eljutni erre a szintre?

Szeretném, ha minél többen hallgatnának, de nem célom, hogy elérjek erre a szintre.

A Halott Pénzzel szinte mindent elértünk Magyarországon, amit egy zenekarral el lehet.

Egy dolog hiányzik az életemből, amire nagyon vágyok: eljutni külföldi showcase fesztiválokra. Azért is írok angolul dalokat, mert szeretnék külföldön koncertezni. William Fitzsimmons sem popikon, de párszázas közönségeknek játszik Európa-szerte. Ez a szint Magyarországról is elérhető.

Szerinted miért lett ennyire sikeres a Halott Pénz?

Az jelentett fordulópontot, amikor Dávid 2013 körül zenekart szervezett maga köré. Egy zenekar sokkal energikusabb a színpadon, mint egy DJszettes formáció. És azzal, hogy lett egy állandó énekes, már nemcsak szöveg-, hanem refréncentrikus lett a zene. Az sem elhanyagolható, hogy mi is sokkal céltudatosabban álltunk a zenéléshez, és a 2010-es évek elején nagyon népszerű lett ez a stílus, a Punnany, a Wellhello és a Halott Pénz pedig a magyar popzene triumvirátusa. Egy-egy dalunk lett még fontos mérföldkő:A feneked a gyengém a rapes korszakban, aztán a Valami van a levegőben.

És a Darabokra törted a szívem ?

Az is nagy löketet adott, mert generációkon átívelő dal lett, amit az apák és a nyakukban ülő gyerekek ugyanúgy énekelnek. Eleinte féltünk tőle, mégiscsak a magyar popzene egyik legjobb és legismertebb száma. Azért mertük csak eljátszani, mert amikor szakítottam a barátnőmmel – aki azóta a feleségem lett, megzakkantam, és a beállásokon mindig a Darabokra törted a szívem refrénjét énekeltem. Ez annyira belemászott a zenekar fülébe, hogy Dávid kitalálta: dolgozzuk fel.

Azért sikerült jól, mert beleénekelted a szerelmi bánatodat?

Lehet. A felvétel nem lett a legjobb, mert beteg voltam, fájt a torkom, és rosszul énekeltem, de a személyes történetek mindig adnak valami pluszt a dalokhoz. A Punnany Massif Élvezd című dalához is van minimális közöm. A refrént először rólam és nekem írta Wolfie, mert akkoriban sok lánnyal randiztam, de nem igazán szerettem bele senkibe. Írt egy szöveget arról, hogy hagyjam ezt abba, és üljek bele abba, ami van, és egyszer csak lesz majd valami komoly. És lett is.