Az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima díj egyik fiatal nyertese 2024-ben Nagy Ábel Márton jazz-zongoraművész volt. Pályája alakulásáról, külföldi tanulmányairól, az érvényesülési lehetőségekről Halper László kérdezte.
Idén te voltál az egyik fiatal jazzmuzsikus, aki megkapta az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima díjat. Először is szívből gratulálok!
Nagyon szépen köszönöm!
Egy ilyen díj alkalmat ad egy kis visszatekintésre. Nem meglepő, hogy zenész lettél, hiszen édesapád – Nagy János – Magyarország egyik vezető jazz-zongoristája. A zenei pálya valóban ennyire természetes volt számodra, vagy volt olyan időszak az életedben, amikor úgy gondoltad, valami mással fogsz foglakozni?
Azt gondolom, hogy a környezetemnek egyértelműbb volt, hogy zenész leszek, mint nekem. Ötéves koromban kezdtem zongorázni, az első dalomat hétévesen írtam, de csak tizenhat évesen kezdtem igazán komolyan venni a zenélést. Tizenegy évesen elkezdtem gitározni is. Igazából a gitár és a rockzene volt az, amit magamnak választottam, de tizenöt évesen „újraválasztottam” a zongorát, amit sokáig az apukámtól tanultam. Ezután Bécsben jártam egyetemre zeneszerzés szakra.
Zongorázni kizárólag apukádtól tanultál, vagy volt esetleg rajta kívül olyan tanárod, aki sokat adott ezen a téren?
Neumann Balázsnál tanultam egy évig, a zeneszerzés felvételire is ő segített felkészülni. Fiatalon a kiváló gitáros, Mohai Tamás volt még számomra fontos tanár. Miatta kezdtem el gitározni és rockzenét hallgatni. Mellette Gothard Misi és Lukács Peta is tanítottak gitározni. Zeneszerzést Kozma Katától is tanultam. Bécsben Andy Middleton volt a tanárom.
MVM Junior Prima díjátadó 2024
Bécsben hogyan alakultak a tanulmányaid?
A bécsi tanulmányaim kezdete bizonyos értelemben egy felelőtlen vállalkozás volt, mert nem beszéltem németül, angolul sem jól, és kottát írni sem igazán tudtam. Eltelt nagyjából két év, amíg az angolt és a kottaírást felhoztam jó szintre. Közben jártam jam-session-ökre, már voltak zenészbarátaim, akikkel játszottam. 2019-től kezdtem el arra fókuszálni, hogy legyen ott saját projektem, és megismerjék, hogy mivel foglalkozom.
A diplomakoncertem óta mondhatom, hogy megismertek, mert annak nagyon jó visszhangja volt.
Az volt az első koncert, amikor a Cosmos Band nevű zenekarommal színpadra léptünk. Ez akkor egy tizenkét fős formáció volt, most tizenegyen játszunk benne. Erről a zenekarról Bécsben a zenészek mindenképpen tudnak. Általában teltházas koncerteket szoktunk adni.
Miért Bécsben folytattad a tanulmányaidat?
Azért mentem Bécsbe, mert Budapesten nem vettek fel az Akadémiára zeneszerzés szakra. Volt egy évem, hogy eldöntsem, akarok-e újra felvételizni, vagy inkább máshol folytatom a tanulmányaimat. A bécsi felvételi februárban van és nem júniusban, így hamar megtudtam, hogy oda felvettek. Ezért a tanév maradék idejében inkább németet tanultam. A másik ok, amiért Bécset választottam, az volt, hogy a gimis zenekarom feloszlott, a barátnőmmel is összevesztünk, így arra gondoltam, mehetek akár külföldre is tanulni. A szüleim is ezt javasolták, és most már azt is megértettem, hogy miért. Örülök, hogy így történt. Az ottani egyetem ad egy tágabb perspektívát. Bécs egy internacionálisabb város, mint Budapest, bár az elmúlt években egyre többfelől jönnek ide is diákok. Bécsbe mindig is a világ sok pontjáról jöttek emberek. Ez egyrészt érdekes, másrészt máshogy viszonyul kicsit az ember a saját identitásához is, ha ennyiféle identitással van körülvéve.
Én például sokkal büszkébben mondom, hogy honnan jövök, mióta Bécsben élek.
Másképp lesz fontos az embernek a hazája. Zeneileg Magyarország is egy nagyon jó hely, de Bécs egy kicsit más. Ott rengeteg olyan behatással találkozik az ember, amivel itthon nem.
A bécsi egyetemen elnyertél egy nagyon komoly díjat, a Joe Zawinul-díjat.
Ez egy olyan ösztöndíj, amit projektekre adnak. Minden évben lehet pályázni erre a díjra. Én leírtam, hogy szeretnék csinálni egy lemezt, és 2022-ben az én projektemet választották ki. Így jelenhetett meg a Cosmos Band formációm Landing on Earth című új albuma.
Sikeres zenekarod a D. A. S. Trio is.
Lassan tízéves a zenekar. A kezdetektől Fábry Adonisz a dobosunk, és nyolc éve játszik velünk a basszusgitáros Sárdi Ádám. Nemrég jelent meg a második, Netto Tetrisz című lemezünk. A számokat általában én írom, de a hangszerelésben Ádám és Adonisz nagyon sokat segít.
Visszatérve a Junior Prima díjadra, hogy érzed mennyiben változtatta ez meg a pályádat, milyen módon nyújt neked segítséget az elképzeléseid megvalósításában?
Ez még egy nagyon friss élmény, annyira még nem érzem a hatását, de egy erős önbizalom „boost” számomra. Amikor megtudtam, hogy megkapom, akkor azt gondoltam, de jó, hogy vannak, akik figyelnek rám, és értékelik, amit csinálok. A díjátadó is magas színvonalon volt megrendezve, gondoskodtak róla, hogy érezzük, meg vagyunk tisztelve ezzel a díjjal.
Ma nagyon sok olyan lehetősége van a fiatal muzsikusoknak, ami húsz-harminc évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Gondolok itt a különböző díjakra, a nemzetközi versenyekre, amiken már a magyar fiatalok is könnyen részt vehetnek, a külföldön való tanulás lehetőségére és az internetre, ami nagy nyilvánosságot adhat a muzsikusok bemutatkozására. Hogyan látod, mi a legjobb módja egy fiatal zenésznek az érvényesülésre?
Ebben a szakmában szerintem kiszámítható út nincs. Természetesen van egy pár általános megoldás, például sokan a zenélés mellett tanítanak. Külföldön szinte bármit lehet dolgozni, és mellette megvalósítani a zenei elképzeléseket. Ha valaki nagyon kitartó, és teper, akkor előbb-utóbb valahová eljut. Van, aki okosabban csinálja, és van, aki úgy, mint én, hogy elkövet egy csomó hibát – aztán tizedjére már jobban csinálja.
A zenészség és az előadóművészet nem egy olyan szakma, ahol van egy előrelátható karrierpálya, hogy hogyan fog valaki érvényesülni, hol lesz munkája, hogyan lesz ismert.
Rengeteg olyan ember van, akire csodálkozva néz az egész szakma, hogy hogyan lett hirtelen ennyire sikeres; emellett rengeteg olyan is akad, aki megtette az összes lépést, ami a sikerhez vezethet – elvégezte az egyetemet, híres zenészekkel játszott –, és mégsem ismerik. Túlságosan személyre szabott, hogy kinek mi az erőssége, a gyengesége, de kitartás kell, az biztos. Nagyon fontos egy alap önbizalom is.
Hogy látod, mi a fontosabb a szakmai sikerhez: a minél virtuózabb hangszeres tudás, vagy hogy valaki egyéni, sajátos hangvételű produkciókat, lemezeket tudjon létrehozni?
Attól is függ, hogy valaki elsősorban zenekari tag, zenekarvezető vagy producer akar lenni. Szerintem összefügg a jó hangszeres tudás a kreativitással, legalábbis a jazzben mindenképp. Természetesen az egy más helyzet, amikor valaki egy egész produkciót átlát. Alapvetően mindkettő fontos. Én menthetetlenül mindig saját számokat írtam, minden feladatot úgy oldottam meg, hogy kitűnjön a többi közül, ne olyan legyen, ahogy mindenki várná. Ilyen vagyok. Természetesen a saját zenémet jól játszom, de vannak más produkciók is, amikben jól helyt tudok állni, mert hasonló hullámhosszon vagyok azokkal a zenészekkel, akik abban játszanak. Van, akinek sokkal nehezebb a saját gondolatait zeneileg megfogalmazni, vagy kiállni a színpadra, és eljátszania a saját szerzeményeit – viszont bármit el tud játszani, amit mások kérnek tőle. Jó esetben egy zenész tudja mindkettőt. Mindkét út vezethet sikerhez, az egyikben inkább az dominál, hogy sokan hívják játszani, sok helyen muzsikál, a másik verzióban lehet valaki producer, zenei rendező, írhat zenét filmekhez, színházi munkákhoz, vagy saját maga számára.
Még egyszer gratulálok a nagyszerű díjadhoz!
A Junior Prima díjról további információ: https://www.mvmjuniorprima.hu/