„Egyre nagyobb figyelmet kapnak az egyes háttérszakmák” – Villáminterjú Várkonyi Zsolttal, a KO filmszakmai interjúsorozatának készítőjével

Évek óta készítesz filmes interjúkat a Kortárs Online számára, köztük ezt a filmszakmai sorozatot is, melyből a Csapó! című kötetet összeállítottuk. Mi volt a személyes kezdeti inspirációd, és honnan jött az ötlet, hogy szakmai interjúkat készíts?

A pályám elején egy éppen induló elektronikus zenei magazin felelős szerkesztőjeként dolgoztam. Fontosnak tartottam, hogy ne csak az aktuálisan reflektorfényben lévő előadókat mutassuk be, hanem a színtér többi képviselőit, például a hazai szórakozóhelyek üzemeltetőit és azokat a szervezőcsapatokat is, akikről a sajtóban kevés szó esik, pedig hihetetlenül fontos munkát végeznek hétről hétre. Amikor később szabadúszó kulturális újságíróként egyre több filmes cikket kezdtem el írni, ugyanez a felfogás vezérelt, hogy az adott terület minél több szereplőjét bemutassam, megszólaltassam, például a forgalmazókat, a filmes képzéseket nyújtó iskolákat és a különböző mozgóképes területeken dolgozó szakembereket is. Mindig is nagyon közel álltak hozzám a magyar filmek, ezért nagy öröm volt, amikor olyan szakemberekkel ülhettem le interjúzni, akik évtizedek óta dolgoznak ezen a területen, és sok olyan alkotásban működtek közre, amiket a mai napig szívesen nézek újra. 

A cikksorozat készítésekor az volt a célom, hogy közérthető módon mutassuk be a különböző filmes munkákat, és ha lehet, akkor az adott szakember személyisége is visszaköszönjön a beszélgetésben.

A sajtóban egyes filmekről túlnyomórészt csak a rendezővel és a főszereplő színészekkel jelennek meg interjúk, a sajtótájékoztatókon is csak ők szerepelnek. A KO-n azonban ugyanolyan kiemelkedő olvasottságúak a filmes szakmai interjúk, mint egy híresebb színésszel készült beszélgetés. Hogy látod, mennyire ismertek és mennyire elismertek a filmes háttérszakmák, melyek nevét sokszor a közönség még sosem hallotta? 

Szerintem az utóbbi években egyre népszerűbb magyar független szerzői filmeknek köszönhetően a hazai közönség talán már nem úgy tekint a filmezésre, mint egy nagy, átláthatatlan iparágra. Látják, hogy kevés pénzből is lehet értékes, fontos alkotásokat készíteni – persze jó lenne, ha sokkal több támogatást kapnának a magyar szerzői filmek –, ezért jobban is érdekli őket ez a folyamat, így nagyobb figyelmet kapnak az egyes háttérszakmák. Szerencsére egyre több olyan díjat alapítanak, amivel a különböző mozgóképes szakmák képviselőit jutalmazzák.

A korábban megjelent interjúidat utólagosan áttekintve egy átfogó koncepció rajzolódik ki, hiszen a filmkészítés szinte teljes folyamatát végigkövetted. Mi alapján válogattál a szakmák közül, és hogyan kerested meg a filmes szakértőket?

A stáblistán szereplő pozíciók közül igyekeztem olyanokat választani, amikről úgy éreztem, hogy sokat tud majd mesélni az illető. Ha nem tudtam, hogy az adott filmes szakmából kit lenne érdekes megkeresni, akkor rákerestem, hogy ki az, aki viszonylag sok produkcióban dolgozott, vagy fontos, aktuális filmekben tevékenykedett. Igyekeztem olyan neveket választani, akik sok független, szerzői filmben segédkeztek. Szerencsére mindenki nagyon nyitott volt, és könnyen igent mondott. Volt olyan filmes, akinek éjjel küldtem el az e-mailt, hogy a közeljövőben szeretnék vele interjúzni, és már másnap reggel elkészült a beszélgetés.

Melyek voltak a legemlékezetesebb interjúk számodra, és volt-e olyan meglepő beszélgetésben részed, amelyben akár olyan szakmai „titkok” derültek ki, melyek neked is újdonságot jelentettek?

Minden beszélgetés szolgált újdonsággal, így nem tudnék külön kiemelni egy-egy interjút. Szoktam járni forgatási sajtónapokra, amikor újságíróként belenézhetünk egy készülő film munkálataiba, de arra nyilván ott sincsen lehetőség, hogy az összes stábtag munkáját részletekbe menően megismerhessük, és elsősorban ott is a rendezővel és a színészekkel tudunk gyors interjúkat készíteni. 

A cikksorozat készítésekor kifejezetten inspiráló volt, hogy az összes interjúalany óriási lelkesedéssel és szeretettel mesélt a szakmájáról.

Most nyomtatásban, egy kötetben összefoglalva jelenik meg egy válogatás az általad készített interjúkból, amihez külön gratulálunk! Mit gondolsz, mennyiben más egy nyomtatott könyvben találkozni ezekkel a beszélgetésekkel, mint rákeresve az online világban?

Egy nyomtatott könyv teljesen másfajta olvasási élményt ad, mint egy online cikk. Nincs, ami elvonja az olvasó figyelmét, nem kattint el. A könyv egyfajta egységet adhat az interjúknak, már csak azért is, mert csoportokra osztva találhatóak meg benne a beszélgetések. Ezenfelül, bár egyesek hangoztatják, hogy a könyv mint formátum halott, a nyomtatott szövegnek még mindig megvan a maga varázsa, és mindig lesz jövője, ahogy a mozit sem szabad temetni.